Vasutaskritikus

Ahogy elhatároztam februárban, megvettem a következő, legújabb Vasút&Modell-t.
Ami legelőször szemet szúrt, az a bevezető nyelvezete. Ahogy olvasom, néha majdnem olyan, mintha a mondat végére elfelejtődött volna hogy mi volt az eleje… Csupán jobbító szándékkal javaslom a főszerkesztő úrnak, hogy ne akarjon már ennyire fennkölt lenni, mert a végeredmény túlságosan erőltetett. Művi, mesterkélt, zavaros, néha még értelmetlen is, de semmiképpen sem hiteles.

A tartalomból:

-Hatvanadik Flirt legyártva. Taps. Sikersztori. Meghatottság. Vastaps. Történelemóra. Tanulság. Köszönjük…
-A Déli Vasút 674-es gőzmozdonya 150 éves. Happy Birthday! A mozdony szép, a cikk halál unalmas.
-Burma második felvonás. Eleinte erőltetnem kellett a figyelmemet hogy tovább akarjam olvasni, a vége felé vettem észre hogy a szerző tud írni… Ettől függetlenül a burmai vasút még mindig kurvára nem érdekel, úgyhogy köszönjük, több ilyet nem kérünk...
-Ganz Tiger, tulajdonképpen egy érdekes cikk, talán egy kicsit több műszaki szöveggel a kelleténél. De azért tetszett, csak a vége hiányos, hogy a szerencsétlen, tudatlan olvasó akkor most honnan tudja hogy miért is nem készült el mind a tíz szerkezet?
-Nürnberg Spielwarenmesse, bevezető sok bölcsességgel és nagyon okos mondásokkal.
Faller mese, Jägerndorfer helyzetkép, majd a Märklin kórházi zárójelentése, és Piko rizsa következik. A Noch szép hidakat készít lézerrel, a Preiser pedig sok-sok ülő figurát gyárt.
-Ezután következik a japán modellvasutak bemutatója, sok kis érdekes high-tech bigyulával, érdektelen szöveges körítéssel.
-Tovább folytatódik a Jägerndorfer Railjet dicshimnusza, ami már kezd unalmas lenni, az előző cikkből is látszott hogy jó a modell.
-A rézmaratásos cikk talán a második jó írás ebben a lapszámban.
         Azt hiszem ismét hagynom kell egy kis időt a Vasút&Modell újságnak, mert sajna még így tíz év után sem sikerült eljutnia egyről a kettőre. Három-négy év múlva majd megnézem újra…

Igaz is, mikor ezen lentebbi adatokat gyűjtögettem, azon gondolkodtam hogy vajon mitől lesz közhasznú egy alapítvány? Például az hogy óvodákat tart fenn az ország elég sok városában, elég jó válasz. No de például a Vasúttörténeti Park alapítványa mitől közhasznú? Állandó kiállítás kialakítása és járművek karbantartása... Nem kevés pénzt szednek be minden látogatótól, és a belépőkön kívül éppen hogy csak a levegővételért nem kell külön fizetni, minden másért igen (fotó, videó, mozdonyvezetés, szimulátor, hajtányozás, sínautó, kerti vasút, lóvasút, vasútmodell-vezetés, de még a fordítókorongért is). Számomra egy alapítvány azt jelenti, hogy olyan a tevékenységi köre, amely másokat segít, akármilyen formában is, de semmiképpen sem csak újabb díjfizetés ellenében. Az üzlet és jótékonykodás összemosása nekem nem igazán szimpatikus. Különösen, ha olyanok kapják ezeket a pénzeket, ahová máshonnan is dől a lé. Hasonlónak érzem én a gyermekvasutas alapítványt is. Természetesen elképzelhető hogy nincsen igazam, csak akkor meg a kommunikáción kellene javítani némileg, így ugyanis egy átlagember aki éppen gazdát keres az adószázalékjának, sajnos nem tudja hogy ki és mire kapná a pénzt.

Megkérdezhetném még, hogy mitől közhasznú egy vasútmodellező klub például? A közhasznúság ugyanis az én olvasatomban annyit tesz, hogy a köz javára van, a társadalom hasznára van, mely közhasznú szervezet joggal tarthat igényt az emberek többségének (ha másra nem is, de legalább) erkölcsi támogatására. Azt pedig nem gondolnám, hogy az átlagember egy vasútmodellező klubot ilyen aspektusban említene első sorban. Sokkal inkább úgy, hogy sok gyerek, no meg sok gyerekes felnőtt játszadoznak a vonataikkal órákon át. Mi vasútmodellezők persze tudjuk hogy ezt a kívülállók sosem fogják megérteni, de nekem mint vasútmodellezőnek eszembe nem jutna, hogy az én vasútmodellezésem mint tevékenység a társadalom hasznára van. Maximum az én saját szórakozásomra. Mindezektől függetlenül ugyanakkor ők azok akiktől nem sajnálom azt a (valszeg nem túl sok) pénzt, tekintve a vasútmodellező klubok nem túl rózsás helyzetét. Ha a második egy százalékot is fel lehetne ajánlani alapítványoknak, nem pedig csak tetves egyházaknak, biztos hogy egy klub kapta volna az enyémet.

Figyelembe véve a fentieket, úgy tűnik, hogy gyakorlatilag bárki kaphat lehetőséget az egy százalékok begyűjtésére, csak némi adminisztrációval jár. De az akkor is talált pénz...