Vasutaskritikus

Már említettem párszor hogy igen régóta olvasom az index fórumait. Amikor elkezdtem folyamatosan figyelemmel kísérni, természetesen kíváncsi voltam hogy milyen írások születtek korábban, ezért elkezdtem olvasni a legelejétől a Vonatbuzulls és a Vasútmodellezés topicot is. Mindkettőnél sikerült is bepótolni a lemaradást, más kérdés hogy pár év után a vasútmániás topicot hanyagolni kezdtem. De nem is ez a lényeg, sokkal inkább hogy a modellezős topicban fokozatosan kirajzolódott hogy kik a lelkes amatőrök, kik a dumagépek, és kik a profi modellezők. Utóbbiak egyik legprofibbja Rézgaras, aki szebbnél szebb gőzmozdonyokat (és persze egyéb járműveket is, pl teherkocsikat) készít rézből. Weblapján részletesen bemutatja eszközeit, és a modellek elkészítésének menetét, leírva hogy mit hogyan és miért csinál, sok fotóval, melyek az elkészített alkatrészeket és persze a folyamatosan egyre szépülő modellt mutatja be. Amikor először néztem végig a weboldalát, úgy voltam vele, mint a jó könyvvel amit alig akar letenni az ember. Rézgaras érthetően és szemléletesen írt le mindent, szinte élmény látni ahogy az egyszerű rézlemezekből élethű mozdonyok születnek. Rézgaras az, aki nem sajnálja megosztani a tudását másokkal, és meg is teszi. Az általa készített modelleket személy szerint etalonnak tekintem, az a minőség ami fölé már nem lehet/érdemes menni. Van aki ez fölé is szeretne menni, pl Ónozó még nála is maximalistábbnak tűnik, szerény véleményem szerint ugyanakkor a bele fektetett plusz idő és energia már nem áll egyenes arányban azzal a többlettel amit végül kaphat. És ezzel most nem leszólni akartam Ónozót sem, az ő 424-esére talán a „tökéletes modell” jelző fog majd illeni, ha elkészül.

No, a lényeg az hogy Rézgaras számomra a „Nagy” modellező, akire rosszat mondani egyáltalán nem tudok, és nem is akarok hiszen eddigi fórumos pályafutása alatt nem volt még olyan megnyilvánulása, ami miatt fogást kereshetnék rajta, pedig én aztán elég kritikus vagyok mindenkivel! :) Majd kilencezer hozzászólásból pedig már lehet következtetéseket levonni egy ember hozzáértésére.

            Tegnap esett meg hogy egy igen komoly emberke, 72 hozzászólással a háta mögött leszólta Rézgaras modelljeit. A téma a Limit új 324-es gőzmozdonya, amiről Förster szinte ódákat költött amióta birtokol egyet. Ezzel amúgy nincs is baj. Spirit6 barátom azonban kissé eltúlozta azt hogy „a Rézgaras által készített hangerbokk is szép, de meg sem közelíti a LIMIT-modell által készített modellét”. Ha jól megnézem azt a 72 szólását, akkor azt látom, hogy majd minden harmadikban a Limitet ajnározza, aminek két oka lehet. Vagy ő maga a Limit és így reklámozza az új cuccait, vagy valami nagyon jó haverja és önként lett a csicskája. Mindkét eset elég gusztustalan, Rézgaras munkáit leugatni a Limittel szemben pedig kifejezetten pofátlanság.

„A legnagyobb magyar – így vonult be a történelembe Széchenyi István, a magyar vasút atyja. Halálának 150. évfordulóján ezért a GYSEV is tiszteleg az államférfi előtt, mégpedig leggyorsabb magyar villamos-mozdonyával.” – írja a www.gysev.hu

 

            A mozdonyka pofásra sikeredett, és ahogy a hírek szólnak, lesz belőle modell is, aminek külön örülök.

A legnagyobb magyarral viszont akadnak problémáim. Természetesen nem vitatom, hogy Széchenyi a magyar politika talán legjelentősebb alakja, nevéhez fűződik a magyar gazdaság, a közlekedés, a politika és a sport megreformálása, mellesleg kiváló katona, és a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója. Legfőbb bajom éppen a közlekedési koncepciója, melyet 1848-ban "Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezéséről" címen jelentetett meg, és amelyet az országgyűlés az 1848.évi 30.törvénycikkben szentesített is. Ennek lényege, hogy a közlekedési hálózat középpontja Budapest, a fővonalak sugarasan ágaznak szerte, első lépésben 4 fővonalat és 4 mellékvonalat említ. Ezzel vette kezdetét a főváros rohamos fejlődése, mely sajnos együtt járt az összes többi vidéki város lemaradásával. Magam is vidéki lévén ezt nap mint nap a saját bőrömön is érzem, de az utóbbi években úgy tűnik hogy némely tekintetben már a fővárosnak is teher ez a túlzott központosítás. Nem állítom, hogy a kialakult helyzet kizárólag Széchenyi hibája, tett még érte gróf Mikó Imre, vagy különösen Hollán Ernő is, aki 1856-ban kidolgozta a magyar vasúthálózat kiépítésének rendszerét. Munkájuk eredményeképpen, ma Magyarországon szinte lehetetlen gyorsan eljutni az ország egyik feléből a másikba Budapest érintése nélkül, akár vasúton, akár közúton. Az autópályák és a vasúti fővonalak mind Budapestről indulnak ki, jelenleg például egyetlen Intercity sincs mely ne érintené a fővárost. Pár éve volt egy halovány kísérlet a Pécs és Bécs közti Corvinus IC-vel, de a jelek szerint nem volt életképes, tekintve hogy már megszűnt. Nem csoda, hiszen amíg a fővonalakon 120-140-160 is lehet a sebesség, addig a fővárost nem érintő vonatnak max 60-80 lehet a sebessége, így hiába van szándék az újra, a körülmények ellehetetlenítik a próbálkozást. Széchenyi tehát nem gondolta át kellően elképzeléseinek következményeit. Ettől persze még lehet a legnagyobb magyar, és a GYSEV mozdonya is szép.