Vasutaskritikus

Megjött a rég várt Gysev 5047-es motorkocsi, a Rivarossi jóvoltából. Évek óta ígérgették, most valóság vált belőle. Szerény véleményem szerint megérte várni rá, tetszetős kis modellt kaptunk. A járása szép egyenletes, csendes, a világítás is ok, a gyári belső világítás is elmegy.

Szép feliratokkal, részletes kidolgozottsággal. Talán maximalistább vagyok az átlagnál, de ez manapság már természetes kellene hogy legyen, így minden modelltől elvárható. Ami miatt mégis írok róla, az egy kicsi apróság, mely igazából jelentéktelen is, és még csak nem is nagyon látszik. A kis apróság pedig a csavarkapocs imitáció! A legelterjedtebb gyakorlat, hogy két fajtát adnak ebből, egy kis csonka éppen csak látszik valami kampót, vagy pedig egy rendesen imitációt, mely utóbbit értelemszerűen csak akkor lehet feltenni, ha a jármű azon végével nem óhajtunk vontatni. Nos Rivarossiék nem imitációt adtak, hanem működő csavarkapcsot! Vontatni azért nem lehet vele, de amint a képen is látszik, mindent úgy csinál mint az igazi. Mi haszna van? Valójában semmi, de kiválóan rávilágít egy modellgyár hozzáállására…

Kedvenc fórumom börze topicja kereskedésre hivatott szolgálni. Néhányan üzletszerűen teszik, a többség azonban csak felesleges cuccait árulja. Illetve nem csak árulják, hanem nagyon sokan azt várják el hogy licitáljanak rá. Érthető lenne ez egy olyan modellnél ami ritkaság, vagy nagy értékű. Például egy Roco Gysev Taurus, vagy MK-s poggyászkocsi, egyedi gőzmozdony, stb… (A Taurus üzérkedésnek ugyan vége lesz most, hiszen a Roco ismét kiadja a gépet új pályaszámmal)

Nem igazán érthető mi a céljuk azoknak, akik párszáz forintos ősrégi Piko kacatokra, vagy éppen még jelenleg is boltban kapható modellekre óhajtanak licitáltatni. Mire számítanak? Félnek hogy máskülönben lemaradnak az évszázad üzletéről? Ha kérnének valamiért mondjuk négyszázat, de lehet hogy van aki négyszázötvenet is megadna, akkor összedőlne a világegyetem mert ezzel bukik egy ötvenest? Nem is az idióta a legjobb szó ezekre, sokkal inkább a kicsinyes vagy smucig. Elég sok ilyen ember van, személyesen is ismerek párat. A haverokkal ezekre mondjuk, hogy az anyját is megbaszná húsz forintért… Meglehetősen gusztustalan. A fórumon pedig meg kellene tiltani ezt. Ott van rá a Vatera meg a többi hülye licitálós oldal. Milyen kár hogy a fórumos moderátorok is mind kretének…

Túl vagyunk a harmadikon. Az előző kettő hatalmas sikere miatt idén két vonat ment Erdélybe, az egykori nagy Magyarország legkeletibb sarkába a gyimesbükki 30. számú őrházhoz.

            A cirkusz 2008-ban indult, amikor először indult vonat a korábban már majdnem lebontásra került őrházhoz, melyet azonban szerencsére megvett a helyi iskolaigazgató, és egy alapítvány segítségével szépen fel is újították. Ennek a különvonatnak a vontatója volt 64 év után az első magyar címeres mozdony mely ezeket a síneket koptatta. Ezzel sok ezer ember álma valósult meg 2008 pünkösdjén. Húúúú…

Na jó, elismerem hogy az ötlet jó, mondhatnám azt is, hogy egy régi őrház felújításának apropóján, elegánsan siratjuk az ezeréves határt, mely megszűnt létezni 1920 június 4.-én 16:32 perckor, amikor a trianoni békediktátummal szétszaggatták a Magyar Szent Korona Országait. Mivel vasútbarátok vagyunk, a kivitelezés kimondottan stílusos. Állítólag még a románoknak is tetszett a vonat amikor végigrobogott Erdélyen, pedig az egész arról szólt hogy: Hahó, mi a faszt kerestek ti itt? A kezdeményezés nekem is tetszett! Akkor még nem gondoltam, hogy ebből hagyományt akarnak csinálni. Pedig akarnak. És most már egy vasúttársaság is asszisztál a parádézáshoz, meg külön utazási irodát szerveznek, és a többi... Ekkora nagy üzlet lenne évente egyszer elvinni párszáz embert Erdélybe?

            Az egésznek azonban rossz üzenete van. Az ugyanis, hogy nekünk magyaroknak mennyire kurvára fontos a Nagy Magyarország egykori határa. Még ennyi évtized után is nosztalgiázunk utána, és nem akarjuk elfelejteni. Ami persze érthető, sőt én sem akarom elfelejteni, csak ez így ebben a formában valahogy hülyén veszi ki magát. Asszem mi is furcsán néznénk ha egyszer csak megjelenne 1500 török egy baszott nagy vonattal, és lobogtatnák a félholdas zászlót, hogy hej’ másfél évszázadig ez itt a miénk volt ám! A Nagy Magyarország már a múlté. Lehet róla olvasgatni könyvekben, történelmi filmeket nézni, egynek nincs értelme, hisztizni a sanyarú sorsunkon. Mielőtt még valaki kést nyomna a torkomhoz, had szögezzem le, nem azt mondom hogy ez jól van így. Én még 2004-ben, Románia NATO csatlakozása előtt egy nappal is azt mondtam, hogy gyerünk emberek, vegyük vissza ami a miénk, ma még nem késő! Sajnos az utóbbi évszázadokban csak idióták irányították ezt az országot, nem csoda hogy szép lassan eltűnik a semmiben. Ha már nosztalgiázunk, visszamehetnénk egészen a 14. és 15. századig, amikor Magyarország európai szinten is nagyhatalom volt, és amelynek mellesleg éppen az Oszmán Birodalom vetett véget. Csak van értelme? Nincs. Ez a hülye vonat is még párszor elmegy, aztán érdektelenségbe vész. Lehetne értelmesebb dolgokat is tenni. Például nem hagyni hogy felvásárolják az országot a zsidók, nem hagyni hogy cigányok milliói élősködjenek rajtunk és szaporodjanak mint a sáskák, vagy szétlopják az országot a korrupt politikusok. Ezek már keményebb dolgok? Pedig egyszer dönteni kell…

A legutóbbi postban leszóltam a legutóbbi Indóházat. Amit természetesen most is fenntartok, de azért a májusi számban van pár érdekes írás is.

            Az első rögtön a 29-es vonalról szóló cikk, bár néhány aprósággal még élvezhetőbbé lehetett volna tenni a cikket. Például egy térképpel, mert nem biztos hogy mindenkinek kapásból a szemei előtt lebeg az észak-Balaton vasúthálózata szelvényezéssel együtt. Így is érdekes volt, csak fogalmam sincs hogy konkrétan hol vannak ezek a kritikus helyek a vonalon, de valószínűleg nem én vagyok az egyetlen aki nem jár arra minden nap, és így nehéz közelebbről beazonosítani. Aztán a képeket is lehetett volna szerencsésebben válogatni, mondjuk a kritikus problémákról, az elvégzett talajcsere idején is gondolom fényképeztek, tanulságos lett volna látni, hogy mi is van a felszín alatt. Mindez természetesen a cikk értékéből nem von le, csak…

            Aztán magánvasutak viszontagságai, öt éves összefoglaló a tevékenységükről, egyesével felsorolva őket. Érdeklődéssel olvastam végig, bár lehetett volna kicsit bővebb lére ereszteni az egészet.

            Európai helyzetkép a vasútról, fejlesztésekről, európai tagállamok és az eu töketlenkedéséről. Rövid de velős áttekintés, nincs is mit hozzátenni. A kék hátterű kronológia azonban kissé összecsapottnak tűnik. Egy ilyen felsorolásban joggal kaphat helyet olyan esemény, mint egy nagysebességű vonal megnyitása, egy hatalmas költségű alagút kivitelezése, nagy tételben történő járművásárlás, vagy akár egy sebességi rekord. Na de hogy mikor melyik Taurust festik ilyenre meg olyanra, az biztos hogy az európai vasutak fontos eseménye? Nem hinném…

            A legjobban a Mártai Erőmű kiszolgálásáról szóló cikk kötött le. Volt már hasonló korábban is, remélem még lesz is. Szépen összekapott cikk nyolc oldalon, az ilyenek miatt érdemes néha megvenni ezt a lapot. Igaz ugyan hogy általában a tartalom 80 százaléka nem ér semmit, de a maradék 20 százalék kárpótol a többiért. Például ez az erőműves-szénvonatos-szénbányás cikk. Ami azt illeti, még tovább is lehetett volna folytatni, részletezni különösen magát a vasútüzemet. Itt is jól mutatott volna egy-egy térkép az erőmű hálózatáról, a bányáéról, aztán az erőmű kiszolgálása, végig lehetett volna követni a technológiai folyamatot, részletezve a vasút szerepét, mikor mit és hová... Aztán az erőmű saját járműveit is be lehetett volna mutatni, ha már önálló magánvasút is egyben, mozdonyok és a használt teherkocsi típusok bemutatása fotókkal, elvégre nem csak szeneskocsik fordulnak ott elő, ahogy az a mellékelt műholdképeken is látszik. Így is tetszett, de ezek még érdekeltek volna.