Nyaranta amikor csak a munka engedi, be szoktam iktatni pár nap (hét) pihenést, úgymond nyaralást. Ezek úticélja úgy nyolcvan százalékban a Balaton. Nem azért, mert jobb mint mondjuk a spanyol tengerparton, hanem mert gyerekkorom óta szeretem a magyar tengert. Az akkori arculata egész más volt, de az egész hangulat ami körbeveszi, az mondhatni hogy csak jobb lett. Így ha csak tehetem, leugrom
pár napot vitorlázni, vagy akár egy-két hétre a családdal valamelyik szállodába. A Balatonba ugyan már a legritkábban megyek bele, a szálloda medencéi kielégítik a vízigényemet, a gyerekek viszont szeretnek sétahajókázni, néha még egy-egy vizibiciklizésre is rá tudnak dumálni. Bár ehhez most még hideg a víz, ilyesre később is nyílik alkalom bőven.
A szállodák recepcióinál lévő prospektusok és szórólapok gyűjtögetése a feleségem szórakozása, a lányom volt aki felhívta a figyelmem az egyik szórólapra. Lehet találgatni hogy melyik volt! Valóban a „Helikon Kastélymúzeum Történelmi Vasútmodell kiállítás” című papír volt a kezében. Mondták is hogy nézzük meg, és mi tagadás, én is kíváncsi voltam, hogy mi készült az elmúlt három évben, amióta legutóbb ott jártam. Persze-persze, tudom hogy írtam már róla, egyszer-kétszer-négyszer, de mint tudjuk ez egy folyamatosan épülő terepasztal, és még messze nincs kész. Meg aztán az van, hogy eddig csupa rosszat írtam erről a témáról, és tekintve, hogy a kiállítás mindentől függetlenül azért kimagasló teljesítmény a maga nemében, hát elismerem hogy jobbat érdemel annál amit eddig kapott tőlem. Még azzal együtt is, hogy korábbi írásaim túlnyomórészt nem is magáról a pályáról szóltak, hanem az ideggyenge építőről, a kihasznált főépítészről, és mindezeknek a nagyon finoman szólva problémás kommunikációs képességeiről. Ami történt megtörtént, azóta gondolom egyik sem lett okosabb, de legalább a szájukat megtanulták befogni, és talán azzal foglalkoznak amihez szemmel láthatóan jobban értenek, a terepasztal-építéssel.
A múzeumba belépve már meg sem lepődtem hogy a jegy drágább lett, no azért nem sokkal. A havas részeken nem tudom készült-e valami, nem tűnt fel hogy bármi más lenne. A zalai rész tetszett már korábban is, bár itt sem tűnik szembe semmi drámai változás. Talán pár apróság, de mint mondtam, rég voltam már legutóbb, így nem volt unalmas ezeket végignézni újra. Amiről azonban feltétlenül szót kell ejtenem, az a prózai egyszerűséggel mondva kriminálisan szar világítás! Ami azért elképesztő! Azt még meg lehet érteni, hogy természetes fényt nem egyszerű bárhová bevarázsolni, de könyörgöm, itt egy több tízmilliós produkció! Nem hiszem el, hogy nem telik pár tízezer forintért (vagy pár százezer, szarok rá) normális megvilágításra. Hihetetlen! Kit kell megveretnem, hogy csináljanak valamit, és ne kelljen tíz év múlva is ezen bosszankodnom?
Ahogy sétáltam tovább és átmásztam a fa hidacskán, jobb oldalt elém tárult az autópálya meg a fordulói, meg a túlsó végén valami gagyi útépítés-szerűség… Azért ez az a rész ami sajnos nagyon gáz. Lehet hogy valami spéci egyezség része a Faller-rel az, hogy csinálni kell egy nagy Car-System-et, akkor még talán megértem. Nem tetszik, de megértem. Ha viszont valaki saját ötlettől vezérelve találta ki ezt a bődületes nagy baromságot, hát az menjen a francba! Ugyanis nem hiteles egy cseppet sem, nem is szép, nem is érdekes. Befejezetlen autópálya nincs az egész Dunántúlon, tehát nem illik a témába sem. De amíg volt is, az sem így nézett ki. Szóval nem értem. Egy csomó helyet elbasztak erre, és nem is igazán lesz látványos, nem beszélve arról, hogy ez egy „Történelmi Vasútmodell Kiállítás”. A hangsúly lehet a történelmin is vagy a vasútmodellen is, mindkét esetben felejtős ez a hülyeség. Szóval aki tudja az okát, ossza már meg velem! Meg aztán van még bennem némi képzavar. Ha jól értettem a lényeget, akkor az egykori Déli vasút adja a témát az egésznek, lesznek-vannak szép régi gőzösök, meg persze modern mai gépek is. A környezet kialakítása nem tűnik múlt századinak, tehát csak a járművek képviselik a múltat. 
Ezzel nincs is baj, én is így csinálnám (vagy hasonlóan). Ami engem megzavart, hogy például a Déli pályaudvar miért a hatvan évvel ezelőtti állapotában épül meg, ha főleg mai vonatok fognak közlekedni rajta? Különös tekintettel a felsővezetékre, ami tudomásom szerint Keszthelytől a Déli-ig lesz végig. A Déli pályaudvaron még az átépítés után sem volt 1983-ig, a régi vágányokra hogyan akaják ráhúzni? Ha már ez egy történelmi kiállítás, nem kéne törekedni a történelmi hűségre? Például a Tátra villamosok sem gyakran álldogáltak a régi épületek mellett, ahogy azt most a kiállításon teszik. Én sokkal inkább az új pályaudvart készítettem volna… No meg még, az asztal közepe tájékán jelenleg a háttérben elterülő vaskohó és hozzá tartozó üstkocsik meg mindenféle bigyulák mi célt fognak szolgálni? Vajon melyik nyersvasgyártó üzem volt a Déli vasút mellett? Csepel, Ózd, Diósgyőr, vagy Dunaújváros? Vagy itt meg valami Märklin-es marketing baromságot nyelettek be velük? Nagyon látványos lesz az biztos, de akkor megint csak ne hívják már történelminek, ha ennyire szarnak rá, hogy mi hol volt és mi nem is volt sehol. Például a nagyolvasztó mellett (és mögötte még vagy három) elterülő „torpedopfannenwagen” (magyar szó talán nincs is rá) 
legjobb tudomásom szerint Magyarországon soha sehol nem volt, meg nincs most sem. No mindegy, ennyi belefér az „enyhébb” kompromisszumokba, amik amúgy is lépten-nyomon körülveszik a vasútmodellezést. Nürnberg kb most is olyan mint három éve, a többi állomás épülget, a terep is épülget, házak, utcák, van ahol már egész jól kész vannak, villamos nem jár, de az autósmoziban nézhetjük a Tom&Jerry-t. A legjobb rész a Semmering, már szinte kezdetektől kész, nagy látványos hegyekkel, hidakkal, 1/87-re kicsinyített valós lejtviszonyokkal. A megvalósítás szinte már tökéletes, mondhatnám azt is, hogy ennél magasabb színvonalon terepasztalt építeni gyakorlatilag lehetetlen. Egyetlen apró hibát tudnék csak megemlíteni, az ott tartózkodásom mintegy másfél-két órája alatt egyetlen árva vonat sem közlekedett egyik irányban sem. Hogy mi az oka, az rejtély, kedvenc főépítészünk és a szárnysegédje valami fontosabb dologgal volt elfoglalva mint a kiállítás, időnként a terasz és a Déli pu. melleti kis asztalka közt mászkálgattak, velük lévő emberkékkel társalogtak, a forgalom vagy annak hiánya láthatóan nem aggasztott senkit. Ettől az apró kis malőrtől eltekintve nem tudnék különösebben rosszat mondani, némi pénzt kéne bele pumpálni és máris látványosan fejlődhetne az egész. Vagy akár készre is lehetne csinálni. Sajnálatos módon csak egy kompakt gép volt nálam (azt hittem ez is jó lesz), az tükörreflexes Nikonommal valszeg jobb képeket lehetett volna csinálni, még ilyen szar fényviszonyok közt is. Megígérem hogy három év múlva ha újra elmegyek, normális képeket is csinálok!
