Idén január elsejével tovább szigorodtak a nemdohányzók védelméről szóló törvény passzusai. A lényeg, hogy sem az állomásokon és pályaudvarokon, sem a vonatokon nem lehet dohányozni. Ami nagyon helyes. Nem utálok semmit jobban, mint amikor a pofámba füstölnek jobbról-balról.
A dohányzás kérdésének mélyebben van a gyökere, mint sem azt csak vasúti vonatkozásban lehetne tárgyalni, ezért utána olvastam pár adatnak. Magyarországon az egy főre(!) jutó fogyasztás 2200 szál cigaretta évente! Ha valakinek ez soknak tűnik, akkor mit szól ahhoz, hogy 1994 körül 2700 szál volt a fogyasztás! Azóta a csökkenés betudható a dohányáruk fogyasztói árának drasztikus emelésével, mert feltételezem hogy a bagósok nem okosodtak ennyit 18 év alatt se. A KSH adatai szerint a férfiak 37%-a, a nők 24,7%-a dohányzik napi rendszerességgel, plusz 3-4 százalék alkalmanként. A dohányzás áldásos mellékhatásainak következtében magyarországon 15 percenként pusztul meg valaki, az egész világra vetítve 6 másodpercenként! Állat mí? Minden szál cigaretta 5,5 perccel rövídíti meg a hülye ember életét, és még sok ilyen okosság van kiszámolva utána lehet nézni…. Véleményem szerint sokkal lényegesebb kérdés az a hihetetlen arrogancia amit a dohányosok többsége tanúsít, ha kedvenc hobbijukról van szó. Például: Hát mi az, hogy bárki meg akarja mondani hogy ők mikor és hol dohányozhatnak? A saját egészségükkel azt csinálnak amit csak akarnak, senkinek semmi köze hozzá! A baj csak az bunkókáim, hogy a pofátokból kifelé tóduló füstöt normális emberek arcába eregetitek! Ahhoz pedig senkinek sincs joga, hogy bárki más egészségét veszélyeztesse, akár csak ha kurva cigifüstről van is szó. Öt-hat éve lehetett amikor IC-n utazva kerekedett egy kis balhé a dohányzásból. A xx-67-es középszámú IC kocsik mindegyike úgy készült, hogy a vagon negyede-harmada egy üvegfallal le van választva, elhatárolva a dohányzó részt a nemdohányzótól. Akkoriban azonban már nem lehetett minden kocsiban bagózni, külön kocsi volt rá kijelölve. A kocsiajtókon is mintha lett volna egy nemdohányzó piktogramm, viszont az ülések mellett ugyanúgy ottmaradtak a dohányzó emblémák, ebből kerekedett a baj. Agyatlan útitárs ugyanis rágyújtott a nemdohányzó kocsi dohányzó emblémás ülésében. Végül is nem lett belőle verekedés, de kiválóan illusztrálja, hogy ezek az emberek mennyire leszarják a többi ember egészségét.
Nem szoktam gyakran vonaton utazni, de időnként erőt veszek magamon, és felülök rá. Legutóbb a tokaji borvidéken akadt dolgom, és gondolván egy merészet, összekapcsoltuk a hasznosat a kellemessel, mintát vettünk a tavalyi bortermésből. Mivel a vonatok év eleje óta teljesen nemdohányzók, most már külön kocsiban sem lehet füstölni. No de ezt nem lehet ám kibírni!!! Áááhhh, kizárt dolog! Akkor meg mi marad? Na mi??? Pontosan! A budi! Egy vonatnyi dohányos baromcsorda járja a négy-öt vagon összes wc-jét, nem ritkán egymásnak adva a kilincset! Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy rendeltetésszerűen akartam használni a retyót, ami sikerült is, de két perc alatt annyi füstöt tüdőztem le, mintha egy hétig szivaroztam volna. Nem tudom kik voltak, nem is érdekel, de akárkik is voltatok, a kurva anyátokat! Régen minden expresszvonatokon volt vasúti rendész, most is lehetne, és ezeket a szellemi toprongyokat fejenként száz ropival megbaszva minden vonaton több milliót lehetne kaszálni! Az naponta több-tízmillió forintot jelent! Lehet kicsit számolni. A végeredmény is pozitív lenne: a bevételből évente lehet venni negyven új mozdonyt és hetven személykocsit, így vagy mindenki leszokik a dohányzásról, vagy öt év alatt ki lehet cserélni a Máv teljes járműállományát!
A jelenlegi nyomvonalon halad majd a vonat, a járműveket a megszüntetett-újranyitott-átgondolt-racionalizált mellékvonalakról felszabaduló járműállománnyal képzelik el. Mivel a pálya adott, újabbak pedig nem épülnek, számomra rejtély, hogy mi kerülne negyvenmilliárd forintba. Az elképzelés szerint városban 80, azon kívül 120km/h lesz a sebesség. Ezt én ugyan nem merném "gyors" vasútnak hívni, de hát lehet, hogy megint csak én vagyok túl negatív. Ja, mivel a Bz-k még ennyivel sem mennek, remotorizálni kell őket Rolls Royce dízelmotorokkal, vagy ha olyat nem gyártanak akkor gázturbinás repülőgéphajtóművekkel. (lehet hogy ez lesz majd a negyven milliárd.) A reptérre igyekvő utasok sok gyaloglásra, bőröndcipelésre, nyáron 50 °C melegre, télen térdig érő hóra számíthatnak mire a reptér előcsarnokáig elérnek.
A reptéri gyorsvasútépítésben már nem teljesen tapasztalatlan szakemberek, a jelenlegi vasúti pályától független nyomvonalon képzelik el a megoldást, még nem tudják hogy mágneses vagy adhéziós elven működjön, de a Keleti pályaudvaron külön peron mellől indul, és min. 400km/h utazósebesség közben, Mozart és Liszt "Best of" gyűjteményéből hallgathatunk majd. A reptérre érve vadiúj extravagáns kivitelű végállomás csarnokába érkezünk, a váróterem közepén Simicska Lajos mellszobrával, az éhségsztrájkoló exMalév pilóták és a munkáért tüntető magyar építőipari vállalkozók közt a bejáratig eljutva réz projekt emléktábláról tudhatjuk meg, hogy: "Készítette a Közgép Zrt. alvállalkozójaként a China Railway Construction Corporation, 2013-ban". A csarnokból mozgójárdán jutunk a reptér megfelelő részeibe, mosolygós ferdeszemű hölgyikék közt, akik magyarul ugyan nem tudnak, de még így is sokkal barátságosabbak mint a Máv alkalmazottainak 97%-a. A kínaiak a pénzt és a vonatokat adják (járművek 80 milliárd, infrastruktúra 180 milliárd, egyéb járulékos költség 200 milliárd).