HTML

Vasutaskritikus

Nem egy kritizáló vasutas, sokkal inkább egy vasutat kritzáló emberke vagyok az internet névtelensége mögül, különös tekintettel gyermekkori betegségemre melyből azóta sem gyógyultam ki: a vasútmodellezésre!

Címkék

2010 (5) 2011 (1) 2012 (1) 5047 (1) acme (2) adó 1% (2) alapítvány (1) albert (1) álmozdonyvezető (1) atomvonat (1) Balatonfüred (1) baleset (2) békéscsaba (2) blog (1) bombariadó (1) börze (3) Brawa (1) buék (1) burma (3) bygmodell (1) caf (2) cargo (1) deák (1) déli pályaudvar (1) demonstráció (1) domonkos (1) don quijote (1) elveszett (2) emlékhely (1) epoche (1) északi (1) étkezőkocsi (2) etwg (1) európa expressz (1) e bay (1) fidesz (5) film (3) flirt (1) flottaszerződés (1) fónagy (2) fonyód (1) fotó (1) Fuggerth (1) ganz (1) ganz v48 (1) gigant (2) Gödöllő (1) gyorsvasút (1) gysev (1) gyűjtemények (1) Halberstadti (1) hamisítás (1) heris (1) hiéna (2) holokauszt (2) ic 3g (1) ic plusz (1) index fórum (12) indóház (10) kamion (1) keksz (1) kelti pu (1) kerékpár (2) keskeny nyomtáv (2) keszthely (5) kiállítás (9) kína (3) korrupció (1) korszak (1) közbeszerzés (1) legjobb (1) limit (3) loc&more (1) logó (2) magánvasút (1) mátrai erőmű (1) máv (19) mavoe (1) máv start (6) máv trakció (1) metro proto (1) modell&hobbi (2) modellkit (4) moderátor (1) morop (2) motorvonat (1) mozdonyvezető (2) mszp (1) múzeum (4) nemdohányzó (1) nmj (2) nyugdíj (1) orient-expressz (1) óvoda (1) paksinuti (1) pályázat (4) pécs (1) peronkapu (1) photoshop (2) piko (2) piros (2) Poirot (1) politika (2) quabla (7) railtop (1) rch (1) reform (1) rendőrség (3) reptér (1) részeg (1) rézgaras (1) rivarossi (1) roco (4) start klub (1) svájc (1) széchenyi (2) székely gyors (1) szendvics (1) szerzői jogok (1) szülinap (1) tablet (1) tajvan (1) TAM modell (1) temofeszt (2) tillig (1) tisztaság (1) tothgun (4) traxx (3) trianon (1) újdonságok (9) vasút&modell (3) vatera (2) vészfék (1) vezérigazgató (2) vip (1) vonalbezárás (7) webshop (1) webzin (1) x1win (1) y kocsi (2) zsidó (2) Címkefelhő

2013.12.16. 17:53 vasutaskritikus

Fuggerth

Majd négy éve írtam az első bejegyzésem, és ez idő alatt szinte szóba sem hoztam a hazai "nagyszériás" gyártót. Vagy ha igen, hát csak érintőlegesen. Egyszer már tervbe vettem egy posztot róla, végül nem került rá sor, most azonban leírnék pár gondolatot.

                Már az idejére sem emlékszem amikor az első Fuggerth modell megjelent, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy a nyolcvanas évek végén vagy a kilencvenes évek elején történt-e. Vagy talán pont kilencvenben? Annyi bizonyos, hogy az M41-es sorozatról van szó, forgóváz-hajtású szerkezetek voltak, és 1500 Forintba se került. Hozzá illő személykocsi pedig a Bhv készült, ezzel letéve a magyar vasútmodell gyártás alapjait. Sajnálatos módon erre az alapra azóta sem sikerült úgy építkezni, ahogy az elvárható lett volna, vagy ahogy valószínűleg a gyártó is elképzelte. Maga a csörgő jellegében vissza adja az igazi mozdony formáját, részleteiben már vannak kissebb-nagyobb gondok. Akkoriban talán elfogadott volt a kasznival egybeöntött kapaszkodók, a régi PIKO gépeken is így volt, csak nem ilyen ormótlanul. A forgóváz hajtást később középmotorosra cserélték, valamint pár éve, valószínűleg Európában utolsóként, alkalmassá tették digitális üzemre is. Ezzel ki is merült minden fejlesztése a modellnek, a kasznihoz sajnos nem nyúltak, most is ugyanaz a gagyi mint húsz éve. Az ára viszont kb hússzorosára emelkedett. Idő közben persze elkészült a Szili is, szerintem mindannyian ismerjük ezt a modellt is. Ha nem megyünk egy-két méternél közelebb hozzá, akkor ez is van olyan jó mint a csörgő, makro fotót már nem lenne pofám csinálni róla. A mechanikája ugyanolyan fosra sikerült mint a csörinek, ami nem is csoda, hiszen ugyanazokkal az alkatrészekkel készül mindkettő. Idő közben voltak kisebb változások, talán javult is valamit az összeszerelés minősége és ezzel a gépek futása. Érthetetlen módon a Szili oldalára is ugyanolyan szép méretes furatok kerültek mint a személykocsikra, melyekbe idomtalan és nem élethű kapaszkodók ragaszthatók. Ragasztó nélkül sajnos széthullik minden, a Fuggerth háza tájára még nem jutott el az a technológia ami már a szőröstalpú keleti szomszédjainknál is általános.

                Vasútmodellező körökben örök vita volt a Fuggerth modellek megítélése, van aki szidja, van aki foggal-körömmel védi. Ami azt illeti, magam is engedékenyebb lennék velük szemben, annak ellenére, hogy nem rajongok kötelességből mindenért ami magyar, sajnos azonban objektíven nézve is el kell ismerni, hogy ami már húsz éve is szar volt, abból nehéz lenne mára korszerű modellt összepakolni. Egy modellgyártónak azért sokkal innovatívabbnak kéne lenni ennél a harmadik évezredben, nem lehet mindent a szegényes örökséggel magyarázni. Sokan nem akarják/merik elismerni, hogy ami Fuggerth néven modellgyártás címszó alatt folyik, az nagyon finoman fogalmazva is kész kabaré! Nem tudni, hogy eddig hány mozdony és hány vagon hagyta már el a "gyártósort", de azért valószínűleg ezres nagyságrendről van szó, abból a bevételből pedig jobb helyeken már fejleszteni is szoktak. Ehelyett mi be kell érjük ugyanannak a mozdonynak a tizenötödik feliratozású változatával... És akkor még nem beszéltünk a személykocsikról, ami szintén csak két-három méterről nézve nem látszik torznak, rossz forgóvázakkal, ormótlan szerelvényezéssel. Csak a Fuggerth-nél számít extrának a használható (fém) kerék, és a belső berendezés is. És majdnem annyiba kerül már, mint egy Tillig Y-kocsi. Ha veszek bele berendezést is, akkor többe. Azért ehhez már pofa kell. De még ezzel együtt is érthetetlen, hogy több mint húsz éve van gyártásban, nulla fejlesztéssel, egyre drágább, és még nem is kapható... Pedig mindig elfogy ami van, tehát még kereslet is lenne rá. Érti ezt valaki?

                És akkor mindezek tetejébe jön az, amit ép ésszel felfogni sem lehet. Tudom, hogy modellt fejleszteni nem olcsó mulatság, de amikor olyat basznak el amit amúgy semmivel nem kerülne többe rendesen megcsinálni, akkor azt kell mondjam hogy megérdemlik a sorsukat. Természetesen a vörös csillagos csörgőről van szó, bárki bármit mondjon is, erre nincs mentség! Idióta volt aki ezt így megtervezte, az is idióta volt aki ezt így hagyta legyártani, és az is idióta volt aki így engedte ki a boltokba. Ezen a színvonalon már a hatvanas években is túl volt az ipar, tehát bizonyosan szimpla hülyeség miatt készült ez így. Nem érez magában annyi igényességet a T. Gyártó, hogy ezt így talán nem kéne? Még ha túl is lépek azon, hogy a Csörgőjük ma már egy "playtime" játékmozdonynak is gyenge, de még egy tisztességes feliratot sem képes rányomni erre a szarra? Bocsásson meg nekem Kedves Fugerth Péter, de el kéne már dönteni hogy mi a faszt akar... Ha esetleg az a válasz, hogy modelleket gyártani, akkor komolyabban kéne venni ezt a témát, és nem csak az elbaszott pályaszámra gondolok. Addig amíg a kisszériás hatvan ropit elkér és meg is kap egy Y-kocsiért, addig van fizetőképes kereslet magyar modellre és lehet fejleszteni. Pénz kell hozzá az igaz, de más kiút nem lesz. Vagy csődbe megy. Ez a gyártói hozzáállás nem szimpatikus!

fuggerth_szar.jpg

3 komment

Címkék: Fuggerth


2013.11.26. 19:52 vasutaskritikus

A vonaton hagyott tablet esete

A minap egy érdekes történetet olvastam az >indexen<. Jóember ül a vonaton, és mit tehetne mást, mint netezget és olvasgat a tabletjén. Jól teszi. Út közben valamikor megunhatta, mert a kütyüt betette az ülés támlája mögötti zsebbe. Ezt már nem jól tette, de ez még nem lenne éppen bűn. Aztán szépen ott is felejtette. A hülye. Én legutóbb általános iskolában hagytam el egy pár tornacipőt (nem tornaórán), azóta megtanultam nem elhagyni a dolgaimat. Mindegy. Nem is róla akartam írni, hiszen nem ő az egyedüli hülye az országban, inkább az utána kerekedett történetről, ami olyan szép, hogy ha nem írták volna, hogy nálunk történt, akkor is azonnal tudtam volna, hogy ilyesmi csak a magyar vasúton lehetséges.

nexus7.jpg

                A fájdalmas felfedezés után (hogy nincs meg a tablet), természetesen azonnal hülyeséget kezdett el csinálni a barátunk, ugyanis felhívta a Máv-ot. Miután online követni tudta a tablet pontos helyzetét, feltételezett annyi rugalmasságot és segítőkészséget a Máv igen tisztelt dolgozóitól, hogy majd megkeresik neki a kütyüjét. Ebben sajnos óriásit tévedett, ugyanis a telefonos hölgyike a saját nevét sem merné leírni, ha arra nem kap írásbeli rendelkezést legalább három főnökétől, ami még optimista becslés is, hiszen már régóta tudjuk, hogy a magyar vasúton minden egyes dolgozó emberre legalább öt főnök jut. A vonaton tehát senkit sem lehet felhívni. És pont. Pedig van ám telefonja a jegyvizsgálónak is. Ja, hogy senki sem tudja a telefonszámát? Minek is kéne tudni? És ha egy elveszett gyerek lenne a vonaton? „Majd a vagyonőr megtalálja, tessék hívni pár óra múlva!” Azt már meg sem említem, hogy ezek a vagyonőrök annyira kurvára megbízhatók, hogy szinte biztosan leadnak mindent amit találnak! Természetesen a vagyonőrt sem lehet felhívni, sem a főnökét, sem a céget, de még a kurva vasútállomás telefonszáma is titkos!!! Ha ugyanis az a jóképességű vagyonőr tudná, hogy keresik a cuccot, akkor talán nem tenné zsebre, kockáztatva hogy lebukik és kirúgják. Már, ha ezért egyáltalán kirúgás jár a Mávnál és környező cégeinél. Ha valahol milliárdokat lehet sikkasztani következmények nélkül, nehogy már egy tabletet ne lehessen szájbavágni büntetlenül! Naná, hogy nem is lett meg a vonaton. Hogy ki vitte le róla, azt nem tudni, lehet hogy egy utas, lehet hogy a vagyonőr. A saját privát véleményem az, hogy az utóbbi, ha minden vonatot végig kell járniuk, bizonyára nem egyszer találtak már vonaton hagyott értékeket, tudják hogy hol szokták ezeket felejteni. Például az ülés mögötti hálós zsebben, ahol fekete háttér előtt egy fekete valamit nem feltétlenül lehet csak úgy futtában leszállás közben könnyen kiszúrni. No de ez is mindegy már, a tablet online közvetíti a tulajdonosnak a saját ellopását, közben a vagyonőrök a telefonban vonogatják a vállukat. Mit lehet most tenni? Na? Több mint egy órával azután, hogy észrevette az eltűnést, eszébe jut emberünknek, hogy tán a rendőrség is tud segíteni. Nosza, telefon… és lám, értelmes emberek is vannak. Tíz perc után már a feltételezett helyen vannak, ahová a kütyü online közvetítette az útvonalát, kérdezősködnek, követik az eseményeket, egy szóval teszik a dolgukat. A végén már meg sem lepődöm, hogy meg is találták a cuccot! Én valahogy így képzelem a hatékony intézkedést, az élet bebizonyította, hogy a rendőrség jól is tud dolgozni. Ugyanezt a vasutasokról nem lehet elmondani. Merev, rugalmatlan, nemtörődöm és közönyös (függetlenül attól, hogy ettől még lehet, hogy udvarias), a segítőkészség legapróbb jelét sem mutató, és valószínűleg a jellegéből adódóan erre teljesen alkalmatlan is, egyszóval töketlen balfasz bagázs! A legszomorúbb azonban az, hogy azok közül akik a legkönnyebben segíthettek volna (hiszen ismert volt a pontos helye és csak pár métert kellett volna sétálni érte), mindenki teljes érdektelenséget tanúsított (természetesen a telefonos ügyfélszolgálatra gondolok), és mindezek után szinte biztos hogy még csak rosszul sem érezték magukat...

1 komment

Címkék: máv rendőrség elveszett tablet


2013.11.10. 22:13 vasutaskritikus

Gödöllő

gödöllő_001.jpg

Olvasgatom a gödöllői kiállításról írt véleményeket, és azon morfondírozok, hogy vajon én mit írjak? Mert valóban színvonalas és jó anyagot láttam, tehát nem akarok senkinek sem a lelkébe gázolni. Csak valahogy volt egy olyan fura érzésem, hogy vajon ez a sok dicsérő ember látott valamit még amit én nem??? Mert olyan eget verő szenzációval én nem találkoztam, bocsi... Vagy talán valamiért mindenki kötelességének érzi, hogy agyba-főbe dicsérje a gödöllői kiállítást? No de miért? Nem állítom hogy nem volt jó, és nem volt szép! Na de nem kell túlzásokba esni... Olyan nagy elvárás, hogy egy vasútmodell kiállításon minden kiállított munka minőségi legyen??? Ha igen, akkor az egyrészt baromi szomorú, másrészt igazolva látom az elmúlt években írt kritikáimat a többi kiállításra vonatkozólag. Mert nézzük csak mit láttunk most? Bencs Zoltán asztala szép és látványos, Szűcs Miklós meglehetősen nagy asztalkáját már sokszor volt alkalmam látni, Paksinuti új asztalát most láttam először és nem is csalódtam benne, Kisfaludy Zsolt asztala méltó a tökéletes jelzőre is akár, Martisz Gábor főépítész úr se ma kezdte, Molnár Balázs, Molnár Gergely és Németh Zsolt állomása az egyik legszebb modulrendszerű asztal amit volt szerencsém látni, Balogh László pedig bemutatta, hogy TT-ben is lehet szép és részletes asztalt építeni. Ez hét darab asztal, plusz a diorámák. Mikor jutunk el oda, hogy minden kiállítás után a parkolóban azt gondolja az ember, hogy ezért bizony érdemes volt eljönni!? Valószínűleg soha. De azért vannak már ilyenek most is. Például a pécsi kiállításokról még nemigen olvastam rosszat, én pedig a balatonfürediről nem jöttem még ki soha elégedetlenül. A szombathelyi klub moduljait külön is meg kell említenem, mint kiemelkedő produkciókat. Jó alapanyag tehát van, volna miből jó kiállításokat csinálni. Gödöllőre legközelebb is el fogok jönni, főleg ha még összeszednek pár szép asztalt!

(A kiállításon a diorámákra lehetett szavazni, én most a legjobb terepasztalra fogok, ami nem más, mint Kisfaludy Zsolt asztala!!! Legalább egy szóbeli vállveregetést megérdemel!)

gödöllő_002.jpggödöllő_003.jpggödöllő_004.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás Gödöllő


2013.10.11. 20:28 vasutaskritikus

Sulimodul

 

Jó ideje nem írtam posztot és már éppen úgy voltam, hogy kiteszem a főoldalra a „vonatvége jelző”-t, amikor a mostanában sajnos elég kevés szabadidőm egy meggondolatlan pillanatában megnyitottam az iho.hu vasútmodell rovatát. A mindenféle kiállítások hírei közt, találtam két cikket is ami megfogott, az egyik Jermann Kálmántól, a saját mini vasútüzemét bemutatva sok szép érdekes képpel. Tulajdonképpen így érdemes modellezni. Nem csak körbe-körbe száguldoznak a vonatok, hanem rendszer is van benne, sőt menetrend, akár az igaziban. Végül is a valóságot modellezzük le, miért csak a járműveket kicsinyítenénk le, ugyanezt meg lehet tenni magával a közlekedéssel is. Szóval tetszik a hozzáállás, a képek is jók.
            No de a másik cikket nem értem. Már azt se, hogy miért kellett ezt leközölni. Legalábbis így. A cím: „Sulimodul: jó ötlet, de…” L. András írta, és érzésem szerint az a „jó ötlet, de…” már a szerkesztő által került a cím mögé. A cikk arról szól, hogy az iskolában, az unatkozó gyerekek unatkozás helyett építsenek kicsi vasútmodell-modulokat. Ezzel alkotó tevékenységet folytatnak és még talán a vasútmodellezést is megkedvelik. Az alapötlet természetesen jó, sőt nem is új, már majd harminc éve is volt hasonló. Amit nem értek, hogy egy cikket miért kell a szerkesztőnek teleírkálni baromságokkal? Ha nem tetszik neki, nem kell közölni! Ha meg mégis leközli, miért kell zárójelben kisregényt írni a saját véleményével? Ami csakis azért zavaró, mert a szerkesztő szinte semmiben sem ért egyet a cikk írójával. Aki nem olvasta, tegye meg! (http://iho.hu/hir/iskolakezdes-iskolai-es-szakkori-modul-130904) A szerző leírja a véleményét, aztán a szerkesztő zárójelben leírja, hogy az miért is hülyeség. Látott már valaki ilyet??? Ha egy cikk szakmailag nem üti meg a mércét, akkor nem kell közzétenni! Vagy uram bocsá, meg lehet kérni, hogy korrigáljon dolgokat. Velem is előfordult, hogy egy poszt írásakor felvettem a kapcsolatot valakivel és egyeztettem a szöveget. Nem gyakran, és nem is a saját mondandóm lényegéről akartam egyeztetni, sokkal inkább a másik véleményére és álláspontjára voltam kíváncsi. Na de így??? Csak nem valami személyes ellentét van a két emberke között? Mert az még így is átjön, hogy ismerik egymást. Nincs annyi esze a szerkesztő úrnak, hogy felemelje a telefont, és felhívja?:
„...
-Bandikám! Ne haragudj már, hogy megzavarlak a fotoszintetizálásban, de mi ez a sok hülyeség amit itt írsz?
-Na most megint mi nem tetszik gyíkagyú?
-Csak ez az egysejtű duma amit most írtál bazmeg! Tán csak nem komplexusod van még mindig?
-Nekem nem, de ha pofán verlek neked még lehet!
-Jaaaa, na gyere sutyerák, játszuk le!!!
...”
És ennyi. A saját képességeikhez mérten lerendezhetik a sérelmeiket. De nem. Az egyik valamiért fontosnak érzi, hogy a széles nyilvánosság előtt megalázza a másikat. Elég gyerekesnek tűnik. Nem merül fel benne, hogy ez így azért nem egészen frankó? Láthatóan nem. Mert ő jobban tudja. Biztos jobban ért hozzá. De vajon miért gondolja, hogy ez engem érdekel?

Szólj hozzá!


2013.05.11. 00:10 vasutaskritikus

No.1.

        Az utóbbi időben elhagyott az ihlet, talán kicsit bele is untam a blogolásba. Most mégis billentyűzetet ragadtam, ennek oka pedig, hogy bekövetkezett amire majd negyven éve várok!!! Igen, végre eljött! Nem kell többet álmatlanul forgolódnom az ágyamban és tudatlanul szűkölnöm, hogy ilyen alapvető dologgal sem vagyok tisztában! Nem! Ennek vége! Pár napja végre megtudhattam, hogy ki is a legjobb modellépítő Magyarországon! Tádáááám... A legjobb modellépítő pedig nem más, mint a TAM Modellbau! /vastaps, füttykoncert/

        Tudom, most száz modellezőből kilencvenkilenc csendben kérdezi, hogy mi a tököm az a TAM Modellbau? Hát kérem, a válasz nem egyszerű. Pár éve még volt egy www.tam-modell.hu weblap, ami ugyan leginkább egy blog volt, sajnos különösebb mondanivaló nélkül. Hogy a TAM Modell végére hogy került az a "bau", azt csak Börcs Blabla László tudhatja, akit érdekel kérdezze meg tőle. Maga a TAM Modell egy darab embert jelent, mégpedig Varga TAMást, és a betűk méretével máris lelepleztem azt a briliáns kreativitást ami a "cégnevet" illeti. Egyébként az ember és a modellépítés komolysága felveszi a versenyt a Tothgun Modells nevű csúcsmodellépítő "céggel", gyaníthatóan az sem véletlen, hogy egyazon "cégcsoport"-hoz tartoznak. Azért miközben ezt leírtam, kétszer is magamba kellett fojtanom a röhögést, gondoljunk csak bele mekkora "cégcsoport" lehet ez a három ember! Na de megfogadtam, hogy többet nem írok a Quabláról, most különben is a TAM Modell a lényeg, hiszem megnyerte a HAZÁNK LEGJOBB MODELLÉPÍTŐJE címet! Mindenképpen megilleti egy gratuláció! Mivel is nyerte meg? Csak nem azzal a csúcsminőségű antikolással amit a blabla Habbinsokra fröcskölt? Ááá, nem hiszem. Valószínűleg az egyedi építésű DWA és CAF kocsijaival, amik között egyébként nehéz lett volna találni két egyformát. Az utolsó WRmz-t, amit megcsodálhattunk a Q weblapon is, végül tízezerért akarta elsózni a cégcsoport legjobb barátja egy hihetetlenül precízen megalkotott 3G kocsma társaságában, végül így sem kellett a kutyának sem, ezért csere-berére bocsátotta és eltűnt, talán kapott érte egy Sachsen Y-t, akkoriban kezdte el mindenki kiszórni az ormótlan vastagcsíkos kocsikat miután befutott a Roco, meg a startos Tillig. Szerencse, hogy időben megjöttek az ACME és NMJ modellek, különben valószínűleg elárasztották volna a piacot a QuaBLA & TAM Modell koprodukcióban készült csúcsminőségű CAF-kocsik darabonként hatvanezerért. Így sajnos a terv dugába dőlt, és nem lett olyan sikersztori, mint a 3G IC-kocsik amiből még étkező is készült! Azért kíváncsi lennék ki az a "minőségi modellező" aki megvesz egy kocsit ami soha nem létezett és valószínűleg már nem is fog. He? Egy fantáziamodellért hatvan rongyot? Persze, legyen az ő dolguk... Ami a Tomit illeti, nem hinném, hogy büszke lenne ezekre a kocsikra. Akkor? Tán azzal a pár paklikocsival harcolta ki magának ezt a címet? Nem is tudom. Azért én láttam már szebbet is. De akkor mitől lett a legjobb?? Azt hiszem, ez már örök rejtély marad... Bár ha megkérdeznénk a cím adományozójától, Sz. Zoltántól, kinek a vasútmodellezés mellett fő erőssége a gondolkodás, és az okosat mondás. Szeret olcsón venni és drágán eladni, legnagyobb gondja a Fuggerth modellekkel van. Árulja már el az úr, mivel érdemelte ki ezt a mi Tamásunk! Hm? Na? Tán csak nincs valami közös még bennetek a vasútmodellezésen kívül? :D

Elismerem, néha bunkó vagyok…  :)

14 komment

Címkék: legjobb quabla TAM modell