Vasutaskritikus

Több mint egy hete volt már, de azért ejtek pár szót a legutóbbi kiállításról ahol voltam. Megemlítettem már, hogy ha sokat jár az ember modellkiállításra, óhatatlan, hogy előbb-utóbb ugyanazokat az asztalokat, modulokat többször is látnia kelljen. Ez egy idő után unalmassá válik, még akkor is, ha vannak klubok akiknek a munkáját sokadjára is szívesen nézi az ember. Kiállítás azonban egyre több van, így én most olyat próbáltam választani ahol még sosem voltam.

            Éppen ezért a Békéscsabai Vasútmodell és Vasúttörténeti kiállításra látogattam el, mely ezúttal már hetedik a sorban. A http://gerzsoltrain.com szerint „nagy sikerű” rendezvényt tehát nem kis várakozással kerestem fel, aztán nem kicsit lehangolódva távoztam kb fél óra múlva. Maga a kiállítás az Andrássy úti vasutas művházban volt, két nagyobb helyiségben voltak a terepasztalok, plusz az előtérben némi fotóanyag. Megvallom őszintén, hogy az előtérnél tovább kár is volt mennem, egyedül Lehoczky Gábor asztalánál időztem egy kicsit és próbáltam lőni pár képet, aminek a nyolcvan százaléka természetesen nem sikerült a teremben uralkodó félhomály miatt. Egyedül ezen az asztalon láttam szépen elkészített modelleket (TT méretarányban), a többivel nekem nem nagyon lenne pofám kiállítást csinálni. Már ha nem csak játszani akarunk, mert arra azért jó volt a többi is, különösen a jobb oldali kiállító helyiség bejáratában fogadó papírbevonatú modellek vonatok láttán konyult le a szám. Azért ezt talán nem kéne. Lehet jönni azzal, hogy a készítőjének ez biztosan baromi sok örömet okoz és remekül lehet játszani vele, de ez engem kurvára nem érdekel. A vele szemben levő vitrinben úgyszintén papírmodellek virítanak… Komócsin Imre rézmodelljeit gyakran láttam a különböző fórumokon, most végre élőben is láttam, sajnos ezek is csalódást okoztak. Nem igaz hogy nem lehet azokba a hülye mozdonyokba találni valami ablaküvegnek valót, ugyanis az hiányzott mindből, a lámpákról már nem is beszélve. Ha már kiállítok valamit, az legyen kész! Ugyanez vonatkozik a terepasztalokra is! Falnak tudnék menni a sok csupasz rétegelt lemez modultól, amin egyedül a vágány jelenti a produktumot, sok esetben az is ágyazat nélkül. Ezek nem kiállításra valók! A fotókat végignéztem, de több is lehetett volna! Külön örültem a korábbi posztomban megemlített Békéscsaba-Vésztő keskeny nyomközű vasútról szóló képgyűjteménynek. A nagyvasúti mozdonyok annyira nem érdekeltek, így oda el se mentem. Ha osztályoznom kéne, összességében egy gyenge kettest ér a produkció, de hozzáteszem egykori történelem tanárom szava járását, amit a feleltetés végén mondott ilyenkor: „Legközelebb ezzel megbuksz fiam!”

Nincs is jobb program így a nyár derekán egy kánikulai hétvégén, mint egy jó kis vasútmodell kiállítás, meg egy pofa sör! Legalábbis az egyik szomszédom szerint. Én ugyan nem szeretem a kánikulát, még vízparton sem, a sört meg még kevésbé, de a kiállításoknak többé-kevésbé rendszeres látogatója vagyok.

            Ami a kiállítást illeti, az mindenkinél egyéni megítélés kérdése, van akinek tetszik, van akinek nem, (természetesen a Temofesztről van szó), de most inkább csak elmélkedek megint pár dolgon. Az emberek ugyebár nem egyformák, kinek magasabb az ingerküszöb, kinek alacsonyabb, van aki mindig lelkes, én lehet hogy már kissé fásult vagyok. Talán az én hibám, de nem verem automatikusan földhöz a seggem ha modellvasutat látok, mindig keresem azt a „plusz”-t amitől egyéniséggel bírhat egy terepasztal is. Ez pedig sokszor hiányzik, és ugyanannak a modulnak a hetvenötödszöri megtekintése a hetvenötödik kiállításon, már kifejezetten unalmas. A negatív csúcs minden bizonnyal a MAVOE fantasztikus kiállításai voltak, amire valójában már nem is emlékszem hogy melyik volt az utolsó ahol voltam. A 2009-ben, az Északi J.J.-ban tartott kiállítás kifejezetten tetszett, így aztán kilátogattam az ideire is, mint utólag kiderült, kár volt. A kiállított asztalok és modulok olyanok amilyenek, mindenki döntse el hogy tetszik-e vagy sem.

Nemrégiben megköpködtem egy pécsi kiállítást, úgy tűnik valaki zokon vette, mert küldött nekem egy rövid videót a most hétvégén tartott XIX. Vasútmodell Parádéról. Szó se róla impozáns kis asztalka, lehet hogy érdemes lenne egyszer megnéznem! Ettől függetlenül a korábbi véleményem nem változott, és mintha nem is erről a kiállításról lett volna szó...

Az év legnagyobb szabású nemzetközi modultalálkozója lesz a hétvégén - Pécsen.

Akkor már miért nem Záhonyban? Az sincs sokkal messzebb… Végre egy program ami még érdekelne is, mert azért egy ilyen rendezvényt talán érdemes megnézni, ellentétben mindenféle falusi kiállításokkal ahol két Fuggerth csörgő szaladgál körbe három bhv-val. A tavaly augusztusi Északi-ban rendezett kiállítás óta egyetlen valamirevaló modellezős esemény nem volt, és nem hiszem, hogy a gazdasági válság lenne az oka. A veszprémi és szombathelyi klubok asztalai hiába szépek és hiába tudom sokáig elnézegetni őket, évek óta alig változik valami. Két három alkalommal ez még elmegy, de éveken át minden kiállításukon ugyanazt bámulni már unalmas. A most megrendezésre kerülő modulterepasztal kiállítás a Hatejamo – A technika ünnepe című rendezvény keretén belül lesz megtekinthető, mely rövidítés az I. Pécsi Nemzetközi Hadi-, Technikatörténeti Jármű- és Modellkiállítást jelenti. „A tervek szerint közel ezerötszáz hagyományőrző segítéségével elevenítik fel a római idők és a középkor, a napóleoni hadjáratok és a második világháború összecsapásait, tankcsatával, lovas rohammal.” (Bama.hu) Vagyis a hangsúly talán nem is a vasútmodelleken van, de a hazai vasútmodellező életben így is kiemelkedő eseménynek ígérkezik. Tehát kellemes időtöltésre számíthatunk, legalábbis a programok számát, a látnivalók sokaságát, és a kiállítási terület nagyságát tekintve mindenképpen.

            Ez mind nagyon fasza, de miért pont az isten háta mögött?