Vasutaskritikus

 

Amikor hó elején megvettem az Indóház februári számát, kíváncsian lapoztam fel, hogy vajon tovább siratják-e az évtizedek óta döglődött mellékvonalakat, melyeknek most eutanáziával megszűntették szenvedéseit. És igen.

A szokásos rövid hírek után jön a tízoldalnyi gyász. Sok értelme most sincs, szépen leírkálja hogy „jön a vonat, dudál egy utolsót, elmegy a vonat. Mindenki sír.” Koszorúk, feliratok, zászlók. Roppant megható ahogy a sok vasutas búcsúzkodik és simogatja a rozsdás vasat. Szinte biztos hogy én vagyok a hülye, amiért nem értem mi szükség van erre a cirkuszra. Amikor a nagyapám megszabadult az ócska rozsdás Skodájától, eszébe se jutott sírni utána, pedig évtizedes szolgálat állt mögötte. Lejárt az ideje, jött helyette új. Ennyi. Ezeknek is már rég lejárt az idejük. De sokan most is azt gondolják, hogy hiba volt ezeket megszüntetni. Regionális vasútról vizionálnak, jól működő hálózattal. Ébresztő!

Azt természetesen mindenki tudja, hogy ezzel a döntéssel egyetlen forint megtakarítás sem érhető el. A vasúttársaság vízfeje már akkora, hogy már többen vannak akik onnan szívják a vasút és az ország vérét, mint akik a sínek mentén dolgoznak. A döntéshozók persze nem hülyék maguknak rosszat csinálni, a korrupcióval benőtt, átláthatatlan gépezetbe senki sem mert még belenyúlni. Legyen inkább vonalbezárás, az igen komolyan hangzik, a sok hülye még talán el is hiszi hogy ezzel spórolni lehet. No de azt azért ne gondolja senki hogy ha megmaradnának a vonalak, akkor bármi is változna, javulna, fejlődne. Még a fővonalak rendes karbantartására sincs pénz, nem ám ennyi szar mellékvonalra. Új járművek nem lesznek/lennének, a pályát nem újítják fel. Amíg a Bz harminccal döcög a pusztában, addig nem lesz alternatíva a közút számára. Ez van. És nem most baszták el, hanem apáitok már vagy harminc-negyven éve, tehát kár is most ezekre haragudni, legalábbis ezért. A mellékvonali hálózat tehát menthetetlen, bármeddig is szeretné még a sok érzelgős vasútbarát és nagypofájú szakszervezeti majom agonizáltatni. Ideje volt bevégeztetni. A kutyát sem hagyják szenvedni ha már gyógyíthatatlan...

Olvasgatva a legutóbbi Indóházat (december-január) érdekes dolog tűnt fel. Valamiért sokan még mindig nem képesek túllépni azon hogy bezártak néhány vasútvonalat! Had tegyem fel a kérdést egyszerűen, hátha valaki válaszol rá: Mi a fasznak kell olyan vasútvonalra költeni milliárdokat (vagy akár csak 10 forintot is) amit senki sem használ??? Ja tudom, használják a vasutasok! Ingyen! Még a nyugdíjas is, aki amúgy nem is fizetne érte, inkább száll fel buszra, mert ahhoz csak 50 métert kell gyalogolni a megállóig. Engem nem érdekel a politika, egyszerű gazdasági okokra lennék kíváncsi amiért meg kellene tartani valamit ami semmire sem jó! Vagy inkább úgy kéne kérdeznem hogy miért nem zárták már be tíz (húsz) évvel ezelőtt? Tudom, mert sok ezer vasutas munka nélkül marad, és az nem mutat jól az ellenzék kampányplakátján. Most mégis megtették. Talán mert rájöttek hogy a több ezer mérges vasutasnál csak a több millió mérges választópolgár a rosszabb akik közül valószínüleg egyre többnek a fejében fogalmazódik meg a gondolat, különösen így gazdasági válság idején, hogy miért is az én adómból kell eltartani több ezer embert aki semmit nem csinál? Mert azért könnyen belátható hogy hobbiból vonatozni több száz (vagy ezer) kilométeren nem olcsó mulatság. És az utasok? Ja, azok nincsenek. Talán 50 éve amikor még nem volt minden családban autó, az utak is rosszak voltak, és még buszközlekedés sem volt, biztos hogy kellett minden faluba vonat. Ma senki sem jár vele, mert lassú, messze van az állomás, és a ház előtt megálló 2-3 éves buszok mégis csak kényelmesebbek mint a 30 éves Bzmot-ok, ami már újkorában is fapados volt. A teherszállítás meg már rég eltűnt ezekről a vonalakról, csak éppen szép csendben, balhé nélkül. A teherautó rugalmasabb, gyorsabb, olcsóbb. Nem hiányzik senkinek. A Bzmot-ok sem fognak hiányozni.