HTML

Vasutaskritikus

Nem egy kritizáló vasutas, sokkal inkább egy vasutat kritzáló emberke vagyok az internet névtelensége mögül, különös tekintettel gyermekkori betegségemre melyből azóta sem gyógyultam ki: a vasútmodellezésre!

Címkék

2010 (5) 2011 (1) 2012 (1) 5047 (1) acme (2) adó 1% (2) alapítvány (1) albert (1) álmozdonyvezető (1) atomvonat (1) Balatonfüred (1) baleset (2) békéscsaba (2) blog (1) bombariadó (1) börze (3) Brawa (1) buék (1) burma (3) bygmodell (1) caf (2) cargo (1) deák (1) déli pályaudvar (1) demonstráció (1) domonkos (1) don quijote (1) elveszett (2) emlékhely (1) epoche (1) északi (1) étkezőkocsi (2) etwg (1) európa expressz (1) e bay (1) fidesz (5) film (3) flirt (1) flottaszerződés (1) fónagy (2) fonyód (1) fotó (1) Fuggerth (1) ganz (1) ganz v48 (1) gigant (2) Gödöllő (1) gyorsvasút (1) gysev (1) gyűjtemények (1) Halberstadti (1) hamisítás (1) heris (1) hiéna (2) holokauszt (2) ic 3g (1) ic plusz (1) index fórum (12) indóház (10) kamion (1) keksz (1) kelti pu (1) kerékpár (2) keskeny nyomtáv (2) keszthely (5) kiállítás (9) kína (3) korrupció (1) korszak (1) közbeszerzés (1) legjobb (1) limit (3) loc&more (1) logó (2) magánvasút (1) mátrai erőmű (1) máv (19) mavoe (1) máv start (6) máv trakció (1) metro proto (1) modell&hobbi (2) modellkit (4) moderátor (1) morop (2) motorvonat (1) mozdonyvezető (2) mszp (1) múzeum (4) nemdohányzó (1) nmj (2) nyugdíj (1) orient-expressz (1) óvoda (1) paksinuti (1) pályázat (4) pécs (1) peronkapu (1) photoshop (2) piko (2) piros (2) Poirot (1) politika (2) quabla (7) railtop (1) rch (1) reform (1) rendőrség (3) reptér (1) részeg (1) rézgaras (1) rivarossi (1) roco (4) start klub (1) svájc (1) széchenyi (2) székely gyors (1) szendvics (1) szerzői jogok (1) szülinap (1) tablet (1) tajvan (1) TAM modell (1) temofeszt (2) tillig (1) tisztaság (1) tothgun (4) traxx (3) trianon (1) újdonságok (9) vasút&modell (3) vatera (2) vészfék (1) vezérigazgató (2) vip (1) vonalbezárás (7) webshop (1) webzin (1) x1win (1) y kocsi (2) zsidó (2) Címkefelhő

2010.08.14. 16:27 vasutaskritikus

Közöny

 

Régen szerettem vonatozni. A régen legalább 20-25 évet jelent, mint tudjuk az még több szempontból is más világ volt. Az egy dolog hogy kocsim sem volt, de vonatra szállni élmény volt akkor is, hogy az akkori vonatok közt elvétve sem akadt olyan korszerűnek mondható mozdony vagy kocsi, ami manapság azért már nem számít nagy újdonságnak. Az is igaz, hogy akkor még fiatal voltam, nem láttam (nem is kerestem) a vasút árnyoldalait, a vonatozás egyfajta kedvtelés is volt, még akkor is amikor napi szükségből tettem. Azóta sokat változott a vasút, sajnos nem előnyére, és legalább annyit változtak az emberek is, szintén nem előnyükre.
            Pár napja ismét vonatra kényszerített az élet, ezúttal egy személyvonatra a balaton környékén, mely halberstadti kocsikból állt. Talán gáz, de még életemben nem utaztam ilyenen, így annyira nem is bántam, legalább belülről is szemügyre tudtam venni a kocsit. Ami engem illet nem olyan rossz, ha mindig rendesen ki lenne takarítva, beleértve az üléseket is, egészen pofás kis vonatok lennének. Szóval éppen ezen morfondíroztam magamban, amikor az egyik állomáson puffogást hallok a kocsi másik vége felől. Egymás után többet is, majd káromkodás női hangon. Aztán megint puffogás. Aztán léptek dobogása, megint puffogás. Kezdett érdekelni hogy mi történik ott valahol a közelben, úgyhogy felálltam (a kocsi vége felé ültem, majdnem az átjárónál) és elindultam a közelebbi ajtó felé. Közben két női hang beszélget egyre hangosabban, és a vonat is kezd megindulni az állomásról. Ahogy odaérek, látom hogy egy állapotos nő próbálja nyitni a külső ajtót, de nem tudja. Mellette egy másik nő aki szintén nem tudta. Mondja, hogy le kéne szállniuk (mellette még két kisgyerek), de már a másik ajtó is be volt szorulva, szaladnak át ide, de ez is be van, a vállát nekifeszítve próbálta nyitni, de nem ment. Mivel a vonat már mozgásban volt, elsőként visszaléptem és meghúztam a vészféket. Aztán én is megpróbáltam, de valóban elég jól be volt gyógyulva, rendesen oda kellett feszülnöm hogy végre kinyíljon. A mozdony közben többet is dudált egymás után, gondoltam valószínűleg a vészfékezés miatt. A fiatal hölgy leszállt a gyerekekkel, és bár nekem menni kellett tovább, utánuk leszálltam én is, hátha gondja lenne a vasutasokkal. A forgalmista már sétált felénk, és a mozdonyvezető is az ablakban lógott. Végül is a forgalmistának előadtuk a történetet, aki azt mondta semmi gond, már többször előfordult hogy nem nyíltak az ajtók. Ha jól vettem ki, akkor a jegyvizsgálónak előre kellett volna mennie a mozdonyvezetőhöz elregélni, hogy mi az ábra a vészfékezéssel, mert csak úgy nyilván nem indulhat el újra. A jegyvizsgáló éppenséggel nem volt sehol, így a forgalmista indult el a gép felé, a kis család el, én fel a vonatba. Ezután még pár percig álltunk, lehet hogy még a jegyvizsgáló is előkerült valahonnan, de ezt már nem láttam. Elfoglalt az, hogy útban vissza az ülésem felé szemügyre vegyem a többi utast. Ennyi bambán bámuló birkát egy rakáson még életemben nem láttam! Vajon mit gondol egy átlag magyar, amikor látja(!!!) hogy egy terhes nő kínlódik az ajtóval, és csak néz mint a hülye? Ugyanannak a kocsinak két ajtaját se tudta kinyitni, ha nem látták legalább egy tucatnyian, akkor keveset is mondok. Egyiknek se jutott eszébe az ajtók környékén, hogy felemelje a hájas seggét és segítsen, de még annyit se hogy kihajoljon az ablakon szólni, hogy ne indítsák el a vonatot. Csak néz üres fejjel mint a hülye. Bunkók…


 

3 komment

Címkék: vészfék


A bejegyzés trackback címe:

https://vasutaskritikus.blog.hu/api/trackback/id/tr932221552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sín tér 2010.08.15. 11:01:34

Nem értem mit kell ezen csodálkozni! Az állatvilágban van egy természetes kiválasztódás. Ha túlszaporodnak, a birkáknak is van egy térhódítási ösztönük, ahonnan igyekeznek az újonnan érkező jövevényeket kiszorítani. Ha még utódokkal is rendelkezik az illető, még inkább veszélyben érzik megszokott környezetüket.

Egyszer a feleségemet felhívtam telefonon, miközben anyósékhoz tartottak BKV-val, az akkor másfél éves gyermekkel. Mondta a buszon zötykölődve, hogy hívjam kicsit később, mert a gyerek és a csomagok teljesen lefoglalják. Ugyan is, senki nem adja át a helyét, pedig nagyjából ők azok egyedül akik állnak, a többi ember meg mind bámul ki az ablakon, úgy csinálva mintha nem venné észre őket. Ezek után engem, már semmi nem lep meg...

M62 089 2010.08.22. 16:41:27

Egyszer én is majdnem beszoptam egy halbival. 80-ason megyek, Vámosgyörkön szálltam fel és Karácsondig szándékoztam menni. Közeledik a vonat a célmegállómhoz, már lassít, már alig megy, végül megállt. Nyitnám ki, haát semmi!
Mintha be lett volna ragasztva, vagy ilyesmi. Egyszerűen nem nyílt. Szerencsém volt hogy egy igen szép csaj ott akart felszállni, ahol én nem tudtam leszállni. Ő kívülről igaz hogy némi segítséggel és nagy erőfeszítések árán, de kitudta nyitni az ajtót, így az utolsó pillanatban el tudtam menekülni a vonatról.

2010.08.27. 17:32:12

Alapvetően igazad van. Viszont szeretném a dolog egy másik részét is megemlíteni: van másik ajtó is. A felújított Bhv kocsiknál is volt ilyen, hogy nem nyílt az ajtó - hja, olyan is, hogy a mozdonyvezető nem adta ki a nyitás engedélyezést, csak 1-2 perc múlva, mikor feltűnt neki a tükörben, hogy nagyon nincs mozgás :D
Ellenben a birka embertömeg nagyon jól megmutatkozik: kocsivégen vagyunk, tehát a másik kocsi csak 1-2 lépés, mégsem mozdul a másik ajtó fel, próbálja a számára megoldhatatlant: nyitni a nyithatatlan ajtót. Leblokkolnak sokan, csak lesnek, és tényleg elindul a szerelvény ismét úgy, hogy meg sem próbált másik kijáratot találni.
Nem vitatom az igazad tehát, de tegyük hozzá azt is, hogy legyünk életképesek, ha nem nyílik az ajtó, mielőbb menjünk a másik ajtóhoz, ne várjunk a csodára, mert nem mindig jön be.