Na miről is lesz most szó? Igen, természetesen a modelloutlet című agyatlan baromságról és azokról az agyatlan barmokról akik rendeltek is. Hirtelenjében nem is tudok rájuk jobb kifejezést, akinek van agya az nem is járhat így.
A történet egyszerű, sőt annyira egyszerű, vagy inkább annyira átlátszó, hogy még én sem gondoltam hogy ez működni fog. Íme a recept:
-képzelj magad elé egy pár csóró és/vagy kellően sóher modellezőt,
-szedj össze pár drága de hazai szemmel érdekes modellt,
-jó előre böfögd be a fórumra, hogy „megnyílik” a modelloutlet, sok-sok jobbnál jobb modellel,
-időnként kavargasd meg az állóvizet(szart),
-csinálj egy vacak weblapot, az se baj ha csak pár modell van rajta,
-kell egy .com domén regisztráció, ami azért nem nagy ügy,
-az utolsó pillanat előtt is fokozd a hangulatot,
-aztán jöhet a nagy „megnyitás”
És kész. Ugye milyen egyszerű? És működik. Nem baj, ha az értelmesebbnek már az elején is gyanús volt, és az sem baj ha ezt mindenkinek el is mondja. Akinek nincs agya, nem érti meg az okos szót. Az sem baj, ha a weblap olyan egyszerű, hogy informatikus szemmel már szinte zavarbaejtően primitív. Akinek nincs agya, nem fog törődni vele. Az sem baj, hogy a sok ember akinek van agya, szinte kiabál, hogy VIGYÁZZ HÜLYE, MERT ÁT FOGNAK BASZNI!!! De akinek nincs agya, az nem törődik az érvekkel. Hiába sorolták az okokat amiért ez biztos, hogy átverés lesz, nem számít. Ha spórolhat egy kis pénzt, akkor nem számít a jó szó, csak a pénz számít. Most meg csodálkozik. Te jó ég, hát mégis átverés volt? Hát az. Előre átutalta a pénzt csak úgy fingra, mert szerintem még egy köszönömöt se kapott cserébe. A helyzet az, hogy mindenki akit átbaszott ez az IQ-bajnok outletes, megérdemelte. A csalók a hülyékből élnek, ha ti agyatlanok nem lennétek, nem lennének csalók sem. Általánosságban is megfigyeltem, hogy vannak emberek akik nem tudnak nyugton maradni és keresik a bajt. Szó szerint igénylik hogy át legyenek kúrva! Aztán meg lehet sírdogálni, hogy szar az élet meg minden. Hát gyerekek, így jártatok, legközelebb legyen eszetek, vagy annak hiányában legalább hallgassatok az okosabbakra…
A bevezetőben említett új film sokban különbözik elődjétől. Lassúbb, gondolkodóbb, kicsit talán sötétebb is végig a hangulat, ellentétben az előd produkció pörgős eseményeihez képest. Poirot is egészen más, csöndesebb és megfontoltabb, talán közelebb áll a regények Poirot-jának jelleméhez, maga a film mégis rossz irányba ment el, különösen a végén. Természetesen mindkét filmben vannak olyan kisebb részletek és momentumok amik eltérnek a regény eseményeitől (például, hogy a könyv egy másik vonaton, a Taurus-expressz történéseivel kezdődik), ennek oka nyilvánvalóan a két műfaj közti különbségekből adódik, és voltaképpen nincs sok jelentőségük. Ugyanakkor a film készítői túl drámaira, a kelleténél moralizálósabb irányba terelték az eseményeket és ez idegen az alapműtől. (és ezért az első filmtől is). A végső nagy jelenetben pedig amikor Arbuthnot ezredes fejében elgurul a pirula és eszét vesztve elkezdi betárazni a pisztolyát, hogy majd jól lepuffanta Poirot-t és Bouc-ot, az volt a csúcs hülyeség. Túl azon, hogy ez megint csak sehol nincs az eredetiben, ki merném jelenteni, hogy a harmincas években egy angol főtisztnek eszébe sem jutna ilyesmi. Még akkor sem, ha előtte éppen gyilkosságot követett el, tekintve, hogy az áldozat alaposan rászolgált arra amit kapott, az elkövetők voltaképpen „csak igazságot tettek.” Ha a valóságban történt volna meg ez az eset, Arbuthnot ezredes emelt fővel vonulna a sittre. De a végén Poirot is kissé jobban elragadtatta magát a kelleténél, nem jellemző, hogy ő ítélkezzen, és főleg nem tenne ilyen erkölcsi kirohanásokat. Valahogy ez nekem nem hiteles.
