Vasutaskritikus

Az időszakos kiállítások valószínűleg legnagyobbika, a TEMOFESZT idén a vasúttörténeti parkban került megrendezésre. Az elmúlt évek emlékezetes balfaszkodásai után úgy tűnik, hogy idén különösebb probléma nélkül sikerült bemutatni a kiállítást. Az időpont kiválasztása is szerencsésebb volt, a helyszín pedig szintén jó döntésnek bizonyult, talán érdemes lenne megtartani ezt a felállást!

Ami a kiállított anyagot illeti, jobb lett a kép az átlagosnál, bár volt pár számomra idegen megoldás is. Például találkozhattunk a terepasztalépítés mindkét végletével, egyrészt a kopár, mindössze néhány sínszálat tartalmazó, "majd egyszer lesz belőle valami" típussal, másrészt az agyonzsúfolt, szinte minden négyzetcentiméterre vágányokat fektetett produkciókkal is. Szerencsére inkább a köztes megoldásokból volt több. A tárlatról egészen sok fotó került a netre sok véleménnyel, némi provokációval aminek ezúttal is felültek, de összességében nem bántam meg hogy elmentem. Egyetlen dolgot sajnáltam csak, mégpedig az idei évben nagy hírveréssel felújított teakfa burkolatú orient-expressz étkezőkocsi "rejtőzködését", vagyis, hogy ottjártamkor a körfűtőházba volt betolva, természetesen bemenni sem lehetett. Pedig szívesen megnéztem volna közelebbről, esetleg még belülről is. Na de majd talán máskor. A kiállításról készült általam legérdekesebbnek ítélt fotók alább megtekinthetők.

Jut eszembe! A közelmúltban elhunyt Dr. Károlyi Imre emlékére egy paravánnal elválasztott kis kiállítás volt fotókkal és vitrinbe kihelyezett modellekkel. Ami engem illet, mindíg csodáltam a modellezés "nagy öregjeit", akik a semmiből is képesek voltak tökéleteset alkotni filléres alapanyagokból. A mai kisszériás gyártók a nyomába sem érnek ezeknek a mestereknek, pedig volna mit tanulni szakmailag is, nem beszélve hogy egy kis szerénységet is átvehetnének az elődöktől. Kirakhattam volna ide az összes modelljének a képét, de csak hármat teszek, aki nem volt ott sajnálhatja, hogy nem látta mindet.

Nem hittem volna, hogy egyszer olyan kiállításról fogok posztot írni, amin ott sem voltam. Mert az idei békéscsabai szuper modellvasutas produkciót nem volt "szerencsém" megtekinteni, pedig megfordult a fejemben. Helyettem azért volt valaki más, akinek idén sem tetszett, és ezt az index-fórumon közzé is tette. Természetesen mélységes rosszallásomat kell kifejeznem, amiért azt a látszatot keltette, hogy én voltam, a rajongóimnak talán még csalódást is okozok ezzel. Mármint hogy nem én voltam. De ugyan mi okom lenne oda írogatni? Provokálni a hülyéket? Nem látom sok értelmét. Ha véleményem van, eddig is ide írtam, ezután is ide fogom. Aki elhiszi elhiszi, aki nem az nem. Magától a kiállítástól nem vártam sokat, ezért is nem mentem el. A legutóbbi mutatvány után nem néztem ki belőlük semmi jót, a fotók igazolták is várakozásaimat. Tavaly nem tettem, de most azért hadd javasoljam már a tisztelt derék békéscsabai polgároknak, hogy ami nem megy azt ne erőltessék mindenáron! Kiállítás helyett csináljanak inkább kolbászt! Abban már van rutinjuk. Sőt, ha átmennek a nem is olyan távoli Gyulára, ott szinte bárki el tudja mesélni nekik, hogy hogyan kell úgy kolbászt csinálni, hogy íze is legyen!

Van pár kép is a filmből, itt indulni készül a vonat.

A hosszú veszteglés oka, a hótorlasz amibe belerohant a vonat.

Poirot a jugoszláv rendőrség tisztjeivel. Amikor leszált a vonatról, még nem tudta mit fog mondani nekik ha odaér. A tizenkét gyilkos sorfala közt elhaladva, végül a hazugságot adta nekik elő, majd visszanéz a gyilkosokra...

Akik maguk is meglepődve tapasztalják, hogy megúszták. Ebben a filmben nincs ünneplés és pezsgőzés...

Nemrégiben az egyik legjobb barátomnál jártam egy kis baráti iszogatásra, aki mindamellett hogy régi cimbora, szintén modellező. Annak ellenére, hogy azt mondják, hogy amit két ember tud, az már nem titok, ő tudja ki is vagyok, és többnyire mindíg egyet is ért velem abban amit írok. A nemszámoltamhányadik pohárka után szememre vetette, hogy már két hónapja nem írtam semmi rosszat senkiről. Igaza van, valóban nem. De ha valami tetszik, akkor arról miért írjak rosszat? Vannak modellek is, amik tetszenek, nem is kevés. Amiért nem születik mindről poszt, az az, hogy egy szépen kivitelezett mozdony vagy vagon számomra természetes, mindnek olyannak kéne lenni. Ha valami személy szerint különösen tetszik (pl Brawa halbi, Acme Gigant, Liliput Flirt), arról azért megemlékezek.

A barátom büszke rá, hogy minden modlljét kéz alól veszi, némelyiket egész olcsón. A címbeni Zas kocsit is a barátomnál láttam, korábban nem volt a kezemben, sőt közelről sem láttam. Bár megfogadtam, hogy nem írok többet a Quabláról, most meggondoltam magam. Mentségemre szóljon, hogy most pont jót akartam írni, nem rajtam múlott, hogy nem így lett. Korábban csak fotón láttam, azon tetszett, ezért volt róla pozitív véleményem. Most, hogy közelről is láttam, annyira már nem pozitív. Pedig szép modell lehetne... Csak a kivitelezésbe csúszott hiba. A festés szépen sikerült, és a feliratok is egész jók. A probléma ott kezdődött, hogy a vagonon vannak egyéb jelek és táblácskák amik sajnos szinesek, csak a gyártó már sajnálta ezeket külön tampon-nyomattal felvinni, mert az pénzbe kerül... Inkább kinyomtatta matricára, és simán felragasztotta. Állat mi? A nyomtatás minősége (élesség és szín) meg sem közelíti az (általam és az amúgy ebben a kategóriában általában) elvárt minőséget, a matricák széle durva, még a vágás sem sikerült normálisan. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen kicsi matrica simán le tud esni, a képen is látszik, hogy a széle már elvált a táblától és szépen görbül befelé. A tartály oldalán a rombusz alakú jel alsó sarka vált már el... Primitív megoldás, más kisszériás gyártónál ilyet még nem láttam. Talán nem véletlenül.

Na de van helyette nagyon szép kármentő cső a tartály oldalán, amire külön felhívják a figyelmet, hogy a cső vége lyukas, tehát az modellen is valóban cső!!! Még egy tükörrel készült fotó is van róla. Én is megnéztem, le is fotóztam, valóban cső. Na és? Ha a modell fent van a terepasztalon, vonatba sorolva, ki fogja azt látni? Volt valami értelme ezzel bíbelődni? Egy gyári modellen sem lyukasak a csővek, mégsem mondom rá, hogy gagyi, csak mert a cső nem cső.

Összegezve, a vagon felemás érzéseket kelt. Az összkép nem rossz, csak amire kellett volna időt és figyelmet fordítani, arra nem fordítottak, a lényegtelen hülyeségre meg igen. Vagy ha már ennyire ügyelni akar a részletekre, akkor oké legyen lyukas a cső, de a minimum hogy a szerencsétlen matricákat is felejtse el, és feliratozzon rendesen!

Nem láttam, hogy máshol írtak volna a balatonfüredi kiállításról, úgyhogy én most megteszem. Mivel a hosszú hétvégét amúgy is a tóparton töltöttem, kifejezetten örültem, hogy a kiállítás is most van, meg is látogattam.

A helyszín most már szokásos módon a vasútállomás peronszintjén a váróterem, teljes hosszában végigpakolva modulokkal. A bejáratnál pár asztalon új és használt vasútmodelleket árultak, ha jól láttam akkor a Bedőcs-féle üzlet települt ki, sok érdekeset éppenséggel nem láttam. A modulok kiállítói azonban kitettek magukért, többször is körbejártam az egészet, fotózgattam is természetesen. Magyar, osztrák, és román témájú modulok voltak jelen, összességében elmondható, hogy egy szépen összerakott rendszer volt látható, érdekes témákkal és részletekkel. Úgy tűnik, hogy a Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub igyekszik némi változatosságot is belevinni az általuk megrendezett kiállításokba, nekem például a bécsi klub moduljai teljesen új volt, de a román részen is voltak általam eddig nem látott asztalok. Elkerülhetetlen, hogy legyenek ismétlődő részek, hiszen a saját moduljait értelemszerüen nem fogja évente lecserélni a klub, de így összességében mégis mást kapunk mint amit eddig láttunk. A saját szubjektív véleményem tehát pozitív, összességében élveztem a kiállítást. Még a váróteremben uralkodó hőmérséklet sem tudta elvenni a kedvem, különös tekintettel arra, hogy kint még melegebb volt. Esteleg egy-két mobilklíma telepítése tudna ezen javítani valamit, vannak már cégek akik rendezvényeken vállalnak ilyesmit, kültéren, beltérben egyaránt.

Valójában csak egyetlen dolog volt ami nem tetszett, az pedig a közlekedő vonatok sebessége. Nem egyedi jelenség volt a modell-léptékben mérve 160-200-al közlekedő tehervonatok látványa, ami azért nem feltétlenül frankó. Függetlenül attól hogy ez egy analóg rendszer volt, meg lehetne választani a sebességet realisztikusabbra is, akkor talán a siklások száma is kevesebb lenne. A járművek kapcsolóit is lehetne cserélni valami üzembiztosra, számtalanszor szétszakadtak a szerelvények, és a kézzel tologatott vagonok meg siklott kocsik igazgatása kissé illúzióromboló. Készült pár(száz) fotó is, néhány érdekesebbet ezennel közkincsé is teszek:

Fentebb látható az analóg irányítástechnika az egyik asztal mellett, meglehetősen komolynak tűnik. A kiállítással egy időben került megrendezésre a III. Nemzetközi Vasútmodell Verseny Domonkos András emlékére. A modelleket nevezni kellett, előző nap bevinni a kiállítás helyszínére, majd zsűrizés következett és a kiállítás megnyitóján hírdettek eredményt. Egészen pofás kis modellek készültek, a gőzmozdonyok különösen tetszettek. Íme pár munka:

Az A1 kategóriában a nyertes ez a szép román mozdonyka lett, készítője Cristian Savin:

A második díjat Bulkai Lajos 324-ese érdemelte ki:

Az A2 kategória győztese Szabados Roland 303-asa lett:

A második hely is az övé egy narancs színű Dácsiával:

Az A3 kategória első díját Lévay Zsolt M41-ese kapta:

A B1 kategória győztese szintén román jármű, méghozzá egy fűtőkocsi, készítője Radu Popescu:

Nem kapott helyezést, de nekem kifejezetten tetszett ez a kis 375-ös gőzöske, készítői Winkler Szabolcs és Sutka Pál:

A B2-ben nevezett komfortkocsi szintén szabiroli munkája, ami ugyan nem ARp hanem WSPz, de a második helyet kiérdemelte:

Hát nagyjából ennyi. A modellek nagyon szépek, a többi kiállított darab is érdekes volt.

Ami a modulokat illeti, pár gondolat róluk is. Az átlag kiállításra járó embernek nem tűnne fel, de van pár apróság amit én másképpen csinálnék. Például az alant látható nagysugarú ív bevágásban halad, a terep is elég szépen meg van csinálva. Sajna a terepasztalépítők gyakran elfelejtik hogy a vasúti pálya nem csak sínekből áll, hanem egy csomó kapcsolódó létesítményből, amit szintén szépen le lehetne modellezni, jelen esetben a bevágások rézsűjének aljában futó árkokat, vagy akár szivárgók végeit, surrantókat, töltés alá átereszcsöveket és egyéb vízépítési hülyeségeket lehet csinálni. Apróságok de a valóságban sem véletlenül vannak ott, és nagyot dobnak az összképen!

Ez a pályarész jó helynek ígérkezett vonatfotózáshoz, sajnos a már korábban megemlített sebesség miatt nem nagyon jött össze, annak ellenére hogy a fényviszonyok sem voltak nagyon rosszak:

Aztán kíváncsi lennék, hogy például itt mi készül? Tippem szerint valami útépítés földmunkája lehet ami majd átmegy a vasút alatt, csak azt sajnos nem így csinálják. Érdemes lenne megkérdezni egy építészt is, ha már kedvelt témák a vasút melleti építkezések, itt páldául sokkal látványosabb dolgot is össze lehetett volna dobni ebből az ötletből:

Ugyanez érvényes erre az épülő felüljáróra is. Igaz, hogy ezeket a vonatforgalom fenntartása mellett építik, de kissé elnagyoltnak tűnik az egész. Lehet hogy most is csak én vagyok túl maximalista, de ha már csinálok valamit, az olyan legyen mint a valódi, ezért hívják modellezésnek

Itt egy épülő ívkorrekcióra tippelek, szintén kicsit elnagyolva. Ha már kifejezetten egy adott munkagép modell (gréder) miatt csinálok egy modult, akkor ott egyéb gépek és járművek is helyet kéne kapjanak, ennél azért több kell az alépítmény készítéséhez:

Ez csak pár példa volt és nem kötözködési szándékkal, de a szép kivitelezéshez hozzátartozik, hogy a tartalomban se legyen hiba.

Összegezve: a kiállítás szép volt, jövőre is megnézem (ha lesz rá időm).