Vasutaskritikus

Negyedszer, és egyelőre utoljára. Ebben a postban pár sorban írok azokról, melyekről eddig még nem, de meghatározó szereplői a magyar piacnak.

DEÁK MODELLSPORT

Tudomásom szerint a legrégebbi, rézmodellek készítésével foglalkozó gyártó. Számomra a Deák az ellentmondások, érthetetlenségek, és végletek megtestesítője. Kínálatukban TT, H0, és 0-ás modellek, meglehetősen változó minőségben. Van köztük pár jól sikerült darab, például a V40-es nekem különösen tetszik. Sajnos eredetiben sosem láttam működni, a Keleti Pályaudvar előtt vagy a Füstiben ácsorogva már sokkal kevésbé érdekes. Ugyancsak jónak tartom a 2 és 3 tengelyes Bcmot motorkocsikat és mellékkocsijaikat. Ha majd rámjön a nosztalgiázhatnék, ezekből biztosan beszerzek majd. A másik véglet a szili, és különösen a gigant elképesztő külseje. A belsejéről nem tudok nyilatkozni, de a fórumokon nem sok jót olvastam arról sem. A lényeg azonban, hogy ezeket a modelleket vajon hogyan készítette el a tisztelt készítője? Honnan vette a jellegrajzot? (én is láttam rossz jellegrajzot) Hova tette a szemét a mester, amikor már látni lehetett volna hogy nem lesz jó vége? Mit gondolt amikor rádöbbent, hogy amit csinált, az nem egyéb mint fémhulladék? Ha a mai napig sem döbbent rá, akkor honnan vette a bátorságot, hogy nekiálljon modelleket gyártani? És vajon Deák Úr tudja-e, hogy a gigantja úgy szar ahogy van? Ha tudja, akkor miért nem tett ellene évek óta? Ugyanennyi idővel, és ráfordítással lehetett volna jó mozdonyokat is gyártani. Azt sem értem, hogy miért erőlteti a szilijeit évről évre egyre drágábban, úgy hogy van mellette kevesebb mint fele áron elfogadható külsejű sorozatmodell. Ezeket az energiákat fordíthatná a többi modell tökéletesítésére, az M40-re, Bz-re, V46-ra, M31-re, amik kis igazítással pofás mozdonykák lehetnének. Hogy miért nem teszi? Mert Deák Úr a középkorban él és nem lát tovább az orránál.

            LIMIT MODELL

Kezdték az M44-essel, és ha nem csalnak az emlékeim és megérzéseim, akkor egy ideig a Deáknak dolgozott be. Azóta több új típus, részben teljesen rézből, részben gyári modellek átalakításával, mind tetszetős és minőségi modell. Kis szépséghibája hogy az árcédulán elég húzós számok vannak, de hát a minőséget meg kell fizetni. Nekem is van tőlük nem egy mozdonyom, és elégedett vagyok velük. Remélem, hogy nem marad abba a gyártás, és további újdonságok is jönnek.

            ALBERT MODELL

Modelleimről igen precíz nyilvántartást vezetek, így pontosan tudom hogy 2004.06.20-a volt az a nap, amikor először vettem Alberttől saját készítésű (átfestett-tamponozott) kocsit, ez volt a Ggs típus, és 8500 pénzbe került. Ekkor valami új kezdődött el, és talán még Albert sem tudja hogy mennyire jót tett a magyar vasútmodellezőknek. A sor pedig folytatódott és gyarapodott, sok szép tehervagonnal, mostanában pedig már személyvagonokkal is. Sajnálatos hogy a tolla neki is egyre vastagabban fog, a korábbi előnye a relatív olcsósága volt. Remélhetőleg nem szalad el nagyon a ló… Csupán elméleti szinten, kíváncsi lennék, hogy Albert és csapata mennyiből tudna kihozni egy Bsc Rola-kísérőt, vagy egy Ds poggyászkocsit.. Ha valaki jóban van Alberttel, kérdezze már meg! :)

 

Nagyjából ennyi. A fiúknak kitartást, és kerüljék az APEH ellenőröket!

Mielőtt félreértés esne, nem a kisszériás gyártók sora folytatódik, sőt a címben látható elnevezés szerény véleményem szerint már önmagában is egy vicc! Csak a börze topicban láttam, hogy a barátunk megint árulja a süsüit, és eszembe jutott hogy már korábban is írni akartam róla, a legprofibb vasútmodellezőről. Hogy hogyan is lett az? Én így emlékszem:

Az Index Vasútmodellezés topicja 1999.08.26-án látta meg a napvilágot, kezdetben csak néhány, majd egyre több vasútmodellező emberke látogatta és tette közkincsé véleményét és tapasztalatait. A régi nagy csapatból azóta már alig-alig páran írogatnak csak oda, talán Matiz, gyurmosz, Bogar, etwg, crash, és rézgaras maradt csak meg az eredeti felállásból. Történt egyszer hogy 2002 környékén feltűnt ott egy „tothgun” névre hallgató egyed és árulni kezdte a különböző átpingált Fuggerth és Roco kocsijait, a Fuggerth V43 vörös csillaggal felturbózott változatát, majd a nagy GOSA-ínség legrosszabb éveiben (közvetlenül a Roco taurus megjelenése után) a saját festésű GOSA kocsijait. Utóbbi szépséghibája hogy sem az ablakok kerete, sem az egész kocsi színe nem hasonlított az igazihoz, de ez végül is már majdnem mellékes. 2003 második felében egyszer csak nem írt többet tothgun, és mi már majdnem megrémültünk, hogy vajon mi lehet vele, amikor 2004 közepe felé megnyugodhattunk, mert ismét bejelentkezett, méghozzá „tothgun modells” néven. A magam részéről azon gondolkodtam, hogy vajon egy vicces emberke így akar-e majd tréfálkozni, vagy esetleg röpke nyolc hónap elég volt, arra hogy valakinek ekkorára nőljön meg az arca. Valóban az utóbbi történt, barátunk nem kis bátorsággal és végtelen szerénységgel besorolta saját magát kisszériás modellgyárnak! Hmm. Első hivatalos munkája a Máv és Gysev által használtan vett Transwaggon-os szarok modellje volt, mely megvalósítása ugyebár egy fehér matricára nyomtatott új pályaszámot jelentett és egy kis szürke koszolást az egész kocsira. Ettől kezdve folyamatosan jöttek az ilyen-olyan vackok és kacatok, CAF és IC kocsi utánzatok nyers kasztnijainak fotói, és mi hálát adhattunk az Úrnak hogy leengedte közénk Attilát! Hab volt a tortán amikor elkezdte gyártani a weblapját is, különösen szerettem a „Hónap modellje” rovatot. Igaz hogy csak egy-két hónapig, mert utána az egészet titkosította és jelszóval levédte. Nem rossz, mi? Látott már valaki még egy olyan idiótát ezen a Földön, aki még a vendégkönyvbe is csak jelszóval enged írni??? Ha nem akkor nézze meg jól, mert nem akármekkora hülye a barátunk. A csúcs az volt, amikor a szokásos szerénységével bejelentette, hogy „Végre megjelenik az első modell az új, egy darabos, extra szériából!!!” Hát egy darabos széria csak is baromi extra lehet! És még fel is volt háborodva, miután közröhej tárgyává tette saját magát, hogy ugyan már kik vagyunk mi hogy kritizálunk, és különben is csináljuk jobban…

Azóta szerencsére ismét elérhető a weblapja, így nem maradunk tudás nélkül, időről-időre megcsodálhatjuk a bigyulákat amiket csinál, legutóbb éppen mikrofonállványt készített a Brawa Talent-be, és árulta húszezer forinttal drágábban. Brawó…

Kisszériás gyártók közt harmadik a sorban, de ez nem feltétlenül a minőségre vonatkozik. Hogy pontosan hogyan is kezdődött nem emlékszem, mert nem tartottam komoly cégnek, a modelljeik kimerültek abban, hogy sosem látott teherkocsikat barnára mázoltak és felragasztottak rá egy Máv-logót. Ennek nem sok értelmét látom, annak ellenére, hogy nem vagyok elvakult szegecsszámláló. Igyekszem megtalálni azt a határt, amibe még beleférnek az ésszerű kompromisszumok, de már felesleges a szőrszálhasogatás. A korai Byg-modellekre igen nagy jóindulattal mondhattam még azt is hogy „modell”, azt már nem hogy autentikus, azt meg végképp nem hogy esetleg precíz lenne. Azt még a maiakra sem. Csak az utóbbi években álltak át olyan modellekre, aminek jó esetben még van eredetije is a magyar járműparkban, pl Res, Tagps, Tadgs. Eddigi legnagyobb dobásuk az 20-67-es középszámú IC-kocsik modellje volt, melyet műgyantából öntve sikerült kivitelezniük. Ez sajnos magában is hordozza azokat a negatívumokat amik a műgyanta-technológiából sajnos szükségszerűen adódnak, és mely hibák jellemzik is a kocsit. Természetesen ezek jól láthatóak is, ha 2 méternél közelebbről vesszük szemügyre a modellt. A kocsiszekrény görbe, domború, esetenként a kocsi tetejében van elég csúnya hajlat is, az anyagvastagság elég nagy.

Tudom, csináljak jobbat, de attól még ez sem jó. A színe sem az igazi, és a legnagyobb bajom, hogy Byg-ék a mai napig matricáznak mindent. Nem véletlen hogy sosem vettem tőlük semmit…

Ha már számra vettem a Quablát, úgy ildomos hogy a konkurenciáról is írjak pár sort. Eredeti szándékom is az volt, hogy sorra veszem a kisszériás gyártókat, ennek a második része a Modellkit-ről szól.

            Újkori vasútmodelles pályafutásom első élménye hozzájuk köthető, hozzájuk tértem be először sokévnyi kihagyás után. Mint annyi mindenki, én is az NDK-s Piko vonatokon nevelkedtem, azok minden szépségével és nyűgjével együtt. Még ennyi év után is azt mondom, hogy annak is megvolt a maga varázsa! Nem azt mondom hogy jó volt, de volt valami sajátos hangulata. Ennek a hangulatnak vége lett a rendszerváltás után, és jöttek a szép nyugati modellek. Sajnálatos módon ezek sem magyar vonatok voltak, pedig igény az volt rá már akkor is. A Modellkit-nek pedig, bárki bármit is mond, vezető szerepe volt abban hogy ez az igény ki legyen elégítve, szinte az összes jelentősebb magyar teherkocsi típus modelljét elkészítette, méghozzá a gyári modellek minőségéhez mérhető kivitelezésben. Sok modell, szép modellek, jó modellek. Akkor miért szidják olyan sokan a Modellkit-et? A kérdés jó…

A saját gyártású modelljeik jók, ezt nem hiszem hogy bárki kétségbe vonná. Más lehet a helyzet magával az üzlettel, a bolt eladóival, vagy akár az üzlet tulajdonosával. Többen emeltek már kifogást a kiszolgálással kapcsolatosan, és bár én még amióta oda járok soha nem tapasztaltam semmi negatívat, a köpködők aránya magasabb annál ami betudható lenne a véletlennek, vagy egyszerű rosszindulatnak. Kétségtelen hogy a tulaj üzletvezető érdekes ember.. Na és?

No de mivel a post a modellekről hivatott szólni, térjünk vissza arra. Sajnos az utóbbi időben van egy nagyon nagy probléma az MK-modellekkel, és nem látom hogy jó irányba menne az ügy. A probléma pedig az hogy nincsenek MK-modellek. Jó lenne tudni hogy miért! Annyira szarul nem mehet, nekik sem. A tavalyi évben pár ep. III-as pőrekocsi, és év elején egy gáztartálykocsi jelent meg, amin nem több mint egy hangya méretű Mol-logó jelentette az extrát. Az utóbbi évek teljesítménye sajnos alig több a semminél, és a weblapjukon évek óta előadott töketlenkedés és önsajnáltató nyafogás se használ a megtépázott hírnevüknek. Kíváncsi vagyok lesz-e még folytatás, vagy visszalépnek az egyszerű modellboltok sorába…