Vasutaskritikus

Két posztot már írtam róla, mi újat lehetne még a keszthelyi vasútmodell múzeumról? Szerintem semmit. Az Indóház megpróbálta, végül nekik sem sikerült.

            Az írás már majdhogynem érdekesen ír a nagy semmiről, mert először észre sem veszi az ember, de valójában semmi újat vagy érdemlegeset nem közöl a cikk. Bevezető és mindenki által ismert tények felsorolása, helyzetkép festése az asztalok állásáról, és álmodozás arról ami nincs. A cikk írója, a két fő illetékessel járta be ismét a kiállítást, konkrétan a múzeum-komplexum vezetőjével és természetesen a főépítésszel. Jó hogy ezt előre megírta, mert a későbbiekben semmi sem utal rá, hogy hozzáértő emberek is lettek volna a közelben. Értem én hogy szakmai lap meg minden, de lehet hogy nem lenne hátrány újságírókkal írni újságot. Például lehet, hogy egy újságírónak eszébe jutott volna kérdéseket feltenni a két kísérőjének, és talán még egy rövid interjút is összeollózott volna valami keretes részbe. Válaszokat kaphattunk volna olyan dolgokra ami mindenkit érdekel, hiszen a két embernek mindent tudnia kell a kiállításról, a háttérről, a pénzekről. Oké, tudom hogy a főépítész vak és süket, nem tud semmit a pénzekről. Na de ott a múzeum vezetője! Neki tudnia kell! Én is dolgozom uniós pénzekkel, aligha hiszem, hogy nekik kevesebb adminisztrációt engedett volna meg Brüsszel. Sajnos ez továbbra is titok marad, éppen úgy, ahogy a jövő is homályba vész. Pedig megint csak ez a két ember lehet benne illetékes, elmondani hogyan tovább, mire lesz pénz, honnan, mikor, stb-stb. De nem. Még a fényképek sem igazán jók, én kapásból különbeket adhattam volna. Született tehát három oldalnyi rizsa, ami élménybeszámolónak nagyszerű, újságcikknek pocsék.

Kedvenc Indexes fórumomnak van egy különleges szeglete. Ez pedig a „gyűjtemények, szerzemények” című dicsekvős topic. Ez az a hely, ahová a tisztelt kollégák feltehetik gyűjteményeikről vagy éppen legújabb szerzeményeikről készült fotóikat.

            A topicleírás nagyon elmés: „Nem dicsekvési, nem bosszantási, hanem bemutatási céllal…” Aham. Vajon mi célból mutogatja az ember a dolgait? Hogy mások lássák azt, hogy nekem van ilyenem. Mi a tököm a dicsekvés, ha nem ez? No de nincs is ezzel baj, csak van aki ezt szimpatikusan is tudja művelni, és van aki csak irritálóan. Az egyik kedvenc helybeli dicsekvőm mrtms. Kb négy éve írogat, eleinte még szimpatikus is volt. Az utóbbi időben azonban fórumos tevékenysége kimerül abban, hogy a különböző modelljeit mutogatja a fenti topicban, és valami oknál fogva mindez nem rokonszenves. Nem kifejezetten az zavar, hogy sok pénze van és számolatlanul szórja modellekre, vannak így mások is, martisz és vika ugyanezt tette/teszi, és mégsem bassza a csőröm. Ami azt illeti én is megveszem ami éppen megtetszik, megint más hogy én nem dicsekszem vele, és ezzel vagyunk így még jó páran. De ha már arra adja a fejét valaki, hogy megosztja mindenkivel azt amit csinál, vagy eldicsekszik az új cuccaival, megteheti hogy figyel arra hogy mit és hogyan mond. Például ha nyíltan kérkedik azzal, hogy sorozatosan olyan modellekre tesz szert amik még forgalomba sem kerülnek, nem túl szimpatikus, mert ezzel azt sugallja, hogy különleges elbánásban részesül akár a gyártónál, akár a forgalmazónál. Az ilyeneket pedig, valljuk be, nem szeretjük…

A nap híre hogy Tajvanon egy mozdonyvezető 300km/h sebesség mellett elaludt, mire a központban ezt észrevették (abból hogy már jó ideje nem nyúlt a gombokhoz), és távirányítással irányították a következő állomásra.

Számomra több dolog is figyelemre méltó. Először is, hogy Tajvanon háromszázzal mennek a vonatok. Vajon mifélék lehetnek? Első tippem szerint inkább japánból vehettek Shinkansen-t, mint a németektől ICE3-at, és rövid keresés és böngészés után kiderült hogy valóban, shinkansen 700-as sorozatról van szó, 2007-ben álltak forgalomba a 335km hosszú Tajpej és Kaohsiung közti vonalon. Roppant pofás kis vonatok, majdnem jobban is tetszik mint az ICE. Érdekes viszont, hogy eredetileg a tajvaniaknak jobban tetszett volna az ICE, csak aztán az 1998-as eschedei vasúti baleset után (101 hullazsák) hümmögtek egy kicsit, és inkább vettek japánból, különös tekintettel arra hogy a tájfun és földrengés egyik országban sem ritkaság, a shinkansennek pedig az meg se kottyan (állítólag).

            No szóval a barátunk horpaszt a vonat elejében, mire az irányító központban észreveszik, hogy ejnye, ez az ember vajon miért nem nyomogatja a gombjait? Hiszen 300km/h mellett már indokolt lenne rendszeresen nyomkodni az összes gombot, de gondolom ott nem olyan az éberségi berendezés mint nálunk. Így aztán átveszik az irányítást, és távirányítással viszik a szerelvényt Taichung-ba. De ha ezt ilyen egyszerűen meg lehet csinálni, akkor egyáltalán miért kell rá mozdonyvezető? Egy repülőgép ma képes eljutni az úticéljába úgy, hogy a pilóta hozzá sem nyúl a kormányhoz, mindent a számítógép csinál. A repülőt ennyivel egyszerűbb lenne vezetni?? Ha a tajvani vasúti irányítóközpontban ennyire frankón nyomon tudják követni a mozdonyvezető aktivitását, akkor biztos hogy a vonat berendezéseivel és számítógépeivel való kommunikáció nem probléma. Úgy pedig már csak egy (pár) jó programot kell írni hogy minden automatikus legyen, és a robotmasiniszta vezetheti a vonatot.

            Azért az vicces, hogy Tajvanról nem az a hír hogy a két legnagyobb város közti utat negyedére csökkentették 6 óráról 90 percre 15 milliárd dolláros magántőkés beruházással, hiszen erről egyetlen kukkot sem hallottam korábban. Az már hír hogy a hülye mozdonyvezető altatóval vezet vonatot, és azután ezt még világgá is kürtölik! Nagy húzás! Gondolom baromi jó reklám lehet ez nekik. Ezek szerint nem csak nálunk irányítják a vasutat agyatlan idióták.