Vasutaskritikus

2012.12.14. 09:31 vasutaskritikus

Pályázat

A legújabb indóházat olvasgatva szúrt szemet a pályázati felhívás, mozdonygrafika készítésére. Először azt hittem újabb Gyseves taurust akarnak átöltöztetni, aztán kiderült, hogy nem, ezúttal mávos Traxx lesz a szenvedő alany. Szinte már meg sem lepődtem, hogy a székely gyors féle cirkuszvonatra lesz kidekorálva. Nem unják meg sosem?

A pályázatnak rengeteg feltétele van, a legelső rögtön a legfontosabb, a pályázatra komplex pályaműveket várnak. Hogy ez mi a szart jelent, azt már nem tartották fontosnak közölni, mindenki találja ki, hogy egy mozdonygrafika mitől lesz komplex. Második fontos kitétel, hogy egy pályázó csak két pályázattal állhat elő, ami teljesen logikus, hiszen köztudott, hogy egy embernek csak két jó ötlete lehet. Újabb fontos feltétel, hogy a grafikákat digitális képformátumban várják. Azért kíváncsi lennék, hogy azon kívül még milyen képformátumra számítottak, talán olajfestményre? A legfontosabb viszont, hogy a pályázó átruházza a munkájának felhasználási jogát a kiirókra, beleértve gondolom a mindenféle hasznok húzásának a jogát is. Mert ilyen is van természetesen, a taurusok matricázásának nem is titkolt célja volt, hogy a róluk mintázott modellekből nyerjék vissza a költségeket. Ha már fizető kuncsaftok azóta sincsenek, legalább saját magukat szórakoztassák. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a Loc&More-nak ehhez a géphez nem lesz köze. Talán mert ők nem mindenféle hülyékkel terveztetnék meg, hanem hozzáértő művészekkel? Ki tudhatja. Azért kíváncsi leszek a pályaművekre! Hunyadi Mátyásról mindenkinek pozitív véleménye van, még ha a saját korában mindenki utálta is. De hiszen hogyne utálta volna, sosem fizettek még annyi adót és ilyen-olyan jogcímeken megannyi zsét a királyi kincstárba, mint Mátyás idején. A történelem azonban őt igazolta, és utólag persze a parasztok is belátták, hogy inkább jobb volt fizetni, mint megdögleni. Na de térjünk vissza a mozdonyra. Szóval kíváncsian várom hogyan jelenik majd meg a mozdonyon egy olyan történelmi személy, akit életében csak egyetlen egyszer formáztak meg egy dombormű formájában, bár ez meglehetősen hiteles forrásnak számít. Csak azért ez egy mozdonyra kevés. Vagy legyen tele a mozdony kódexekkel és kardokkal? Egyáltalán, miért pont Mátyás? Meg hát hogy is mondjam? Egy Traxx nem tűnik igazán felhasználóbarát formának, és nem a Kandó féle produkcióra gondolok. Az ugyanis még nagyon-nagy jóindulattal is csak egy harmatgyenge próbálkozásnak tekinthető, annak fényében amit a taurusokból is ki tudtak hozni. Inkább arról van szó, hogy túl szögletes. Jó, tudom hogy a DB egy csomó 101-est kipingált már, és még jól is sikerültek. De akkor is. Erre a formára nagyon nem mindegy, hogy mit és hogyan! Jól eltalált téma kell, megfelelően tálalva. Vajon miért gondolják, hogy erre mailban fognak megoldást kapni két vonatjegyért cserébe?

Én megtaláltam az ideális megoldást! Szögletes mozdonyra, szögletes téma! Szerintem tök jó! :)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

3 komment

Címkék: pályázat indóház traxx

2012.02.11. 17:40 vasutaskritikus

Jaj Istenem, akkor most vajon mi lesz?

Megjelent az idei év első Indóháza, benne mindannyiunk új kedvencének a Gigantnak a leírásával és születésének körülményeivel. Az írás (számomra) meglepően tárgyilagosra sikeredett, a memóriám ugyanis még jó, és emlékszem miket írtak anno a második számban a Deák-féle Gigantról. Idézzem? Tessék: „…Ha ezt a V63-ast osztályozni akarjuk, akkor két kalkulust adnánk neki. Jelest a karosszériára, és egy valamivel gyengébb osztályzatot a forgóvázakra. … A karosszéria kidolgozása – az oldalablakokat takaró rács nem áttört jellegét leszámítva – kifejezetten figyelemreméltó, első pillantásra visszaadja az eredeti mozdony képét. …” Hogy a T. cikkíró hová vetette az első pillantását majd hét évvel ezelőtt, azt nem lehet tudni, de hogy nem a modellre az kurva élet. Talán az igazi mozdony fotójára? Annál jobban semmi nem adja vissza az eredeti mozdony képét, csak itt a modellről kellett volna írni. Szerény véleményem szerint, talán egy nagyon pici segítséget kaphatott a cikk írásához, méghozzá éppen az akkoriban féloldalas hirdetéseket vásároló Deáktól. Ez az iromány szerencsésen bemutatta azt is, hogyan lehet tudás és bárminemű hozzáértés nélkül cikket írni egy szakmai lapban, mely egyben azt is előrevetítette, hogy milyen színvonalra számíthatunk az Indóházban modellezés témában. Szerencsére azóta javult a helyzet, amit jól illusztrál a mostani Gigant-modell cikk is. Részben talán annak is köszönhető ez a tényszerűség, hogy a cikk írásában közreműködött csíkosháTTú és Vika is, leginkább valószínűleg az elektronika és digitalizálás témájában.

No de nem is ez a cikk a lényeg, hanem a Nürnberg előtti esélylatolgatós cikk, melynek a végén jó érzékkel biggyesztették oda a következő sorokat: „ …És nem titok az sem, hogy maroknyi csapatunk a Gigant után újabb magyar vonatkozású modell megvalósításában tevékenykedik.” Bizony. És azóta megy a dedó… -Ilyen legyen! –Olyan legyen! –Nem! Inkább amolyan! –Találgassunk, hogy mi lesz, és írjuk be a kívánságlistát! … És már jönnek is a legjobb ötletek, hogy DWA kocsik, meg inkább 2G IC kocsik, de inkább mozdony legyen és V46-os, vagy inkább M44-es, de lehet akár M41-es is. De még sokkal inkább legyen 324-es, 424-es, és 375-ös egyszerre! A 324-esnek ráadásul van még olasz vonatkozása is, meg német, csehszlovák és lengyel is. Na de hoppá! A 324-es már „gyártja” a Limit, így az már nem is lehet. Az M44-est is csinálja a Limit, sőt még a DOM is! Akkor az se lesz. Meg M41 sem hiszen azt a hazai modellgyárak favoritja a Fuggerth tartja a palettáján. A V46-nak meg a legkisebb az esélye. Hogy ezt miből szűrték le, azt már soha nem fogjuk megtudni, de az a gyanúm, hogy így aztán semmilyen új modell nem lesz, hiszen mindet „gyártja” már valaki. Csak halkan kérdezem meg, hogy a V63-at nem csinálgatta két kisszériás cégecske is? Igaz, hogy egyik modell szarabb mint a másik, de nem volt szó az ACME Gigant Eposzban arról, hogy ez egy kicsit is zavarta volna a taljánokat. Ha egyáltalán ők lesznek azok akikkel az Indóház újra szervezkedik, kurvára mindegy lesz hogy csinál-e már olyat valaki. Nem számít a duma, hogy a magyar gyártók szájából ne vegyük ki a falatot, elvégre komoly kapacitásról nem beszélhetünk egyik esetben sem. Még a Fuggerth esetében sem, elvégre milyen gyártásról beszélünk, ha az újdonság minden évben egy darab új pályaszám? Ez túró. Biztos vannak tervek (pl a főjavított szilik), de ez már egy fél évtizede (vagy több) nem akar sikerülni. A csörgő is inkább már vicc kategória. Szóval bármit is tetszik gondolni a merész külfödi modellgyárnak, gyártson csak amit jól esik. A legviccesebb javaslat csak egy valakinek jutott eszébe, csodálom, hogy nem lett belőle háború. Legyen V43-as! Normális minőségben. Nem egy rossz ötlet!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

2 komment

Címkék: index fórum gigant indóház

2011.09.08. 09:26 vasutaskritikus

Még Indóház

Ha már Indóház… A modellezés részleget mindig különös érdeklődéssel lapozom fel, tekintve, hogy magam is modellező lennék, és a mai napig is mindig csalódottsággal lapozok tovább. A modellezésről írni nem lehet egyszerű, de azért több lehetőség lenne benne, mint amit a hazai vasútmodellezős „sajtó” produkál. Példának okáért a szeptemberi újságban egy gyári modell tesztelése kimerült abban, hogy leírták mennyire baromira is vártuk a modellt, milyen rendes dolog is a PIKO-tól hogy öt év után befestette Máv-os színűre a már rég gyártásban levő Taurusát, és hogy ez bizony milyen kurva sikeres lesz nálunk. Ez egy cikk? Ez lófasz. Ha nem lett volna kép róla, esküdni mertem volna hogy még csak sínre se tették. De hogy el már nem indították, az biztos. Nem is esett róla egyetlen szó sem. Lehetne venni pár német szaklapot és abból meríteni ötletet! Arról már nem is beszélve, hogy terepasztalokról, terepépítésról még szintén nem született épkézláb cikk. Egyszer már szót emeltem ez ügyben tavaly, de sajnos azóta se láttam olyan cikket amilyet szeretnék.

És ha már modellezés, és még mindig Indóház… Ezúttal az online verzióban mit látnak szemeim? Börcs (Blabla) László élettörténetét olvashatom rövidített verzióban. Megtisztelve érzem magam. A karrierje szinte példaértékű, váltókezelőből húsz év alatt árupénztárossá verekedte fel magát. Még a szemem is könnybe lábadt. Aztán a mesebeli történet az átfeliratozott személykocsiról amelynek hatására megvilágosodott, és azonnal tudta, hogy a jövőjét kisszériás modellek pingálásának és matricázásának kell szentelje. Festékszóró meg fúrógép, igazi nagyüzemi hangulat lehet abban a másfél szobás lakásban. És a tamponnyomó! Van ám csúcstechnika! Legalábbis amióta a matricás szarjai nem kellenek a kutyának sem, mert valaki elkezdett minőséget csinálni. Úgyhogy a tizedmilliméteres bolhányi feliratok csak pár év óta dívnak nála is ám, máskülönben ugyanis nem adna el semmit. Sosem felejtem el, egyszer régebben valaki megkérdezte tőle, miért nem csinál rendes modelleket? A válasz: „Minek, ha ezeket is megveszik…” Kell ennél többet mondani? Aztán egyszer csak nem vették, így jött a „csúcstechnika”. De most legalább megtudtam, mi a picsa az a „QuaBLA”. Mit is mondhatnék, tengernyi fantázia van benne. A legjobban azért megint csak ez tetszett: „De a QuaBLA-modelleknek rangja van” Aham. Ki szerint is? Gondolom Börcs szerint. A Blabla weBLApja szerint igazi cégcsoportok ám ők, élén a Blabla, alig lemaradva tőle Tothgun (mester) haverom, aztán további „cégek” a „cégcsoportban”, akik csak a jó ég tudja hogy keveredtek mellé. A „TAM” nevű „céget” még meg is értem, máskülönben senkinek sem tudná elsózni azt az évi kettő és fél modellt amit össze tud hozni a kamionozás mellett, és nem veszi meg mejzi barátja. A névválasztás nála is rendkívül kreatívnak tűnik. No de, hogy például a Limit hogyan keveredett hozzá, azt el nem tudom képzelni, neki ugyanis még megrendelői is voltak, én is több hónapot vártam a megrendelt mozdonyokra. De sebaj, a kisgyerekek is mindig a nagyokat utánozzák amikor játszanak, hát miért rontanám el én vagy bárki a játékukat? De azért mosolyogni szabad, ugye?

Egyébként nem véletlenül vártam ennyit az írás megjelenése után, azt hittem ugyanis, hogy folytatódni fog. Ez az új mánia Indóházéknál? Félig megírt cikkeket dug az orrunk alá? Pedig Flanek Tibor még újságíró is ráadásul, igaz hogy harminc-negyven éve még másképpen írtak újságot, egy szakmai cikk megírása pedig szintén egy másfajta látásmódot igényel, főleg olyan területen mint a vasútmodellezés, amibe jobb ha nem dumál bele az ember ha nem ért hozzá. Talán ezért is lett ilyen a cikk? Bevallom hogy nem ismerem Flanek Tibort, így azt sem tudom hogy modellezik-e. Ha igen akkor jobban is összekaphatta volna magát, ha meg nem akkor jobb lett volna hozzáértő embernek csinálni ezt az írást.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

13 komment

Címkék: limit indóház quabla tothgun

2011.09.06. 14:53 vasutaskritikus

"Mégis morál"

Amikor a hónap első napjaiban megvettem a legújabb Indóházat, sebtében belelapozgattam és arra jutottam, hogy kivételesen egész jó újságot sikerült összehozniuk. Na jó, az augusztusi sem volt rossz, csak nem írtam róla.

Aztán elkezdtem olvasni és ez az érzés továbbra is megmaradt. A „Hírek” rovatot mindig is kedveltem, sok érdekes fotó van, amit amúgy nem feltétlenül láthat bárki. A „Somogyország vasúti színvilága” című cikk szintén érdekes sok szép fotóval, csak a vége valahogy számomra érthetetlenre sikeredett. Lehet hogy bennem van a hiba, de első olvasatra nem értettem, hogy már az utolsó előtti bekezdésbe miért kellett belekeverni Rippl-Rónaitól kezdve Ady Endrén át Márai Sándorig mindenkit, persze valószínűleg én vagyok túlságosan kevéssé kultúrált (legalábbis a cikk szerzőjéhez képest). Aztán az utolsó bekezdésben kiteljesedett a káosz (a cikkíró fejében mindenképpen). Annyira szép, hogy nem lenne értelme kiemelnem belőle egy-két mondatot, inkább beidézem az egészet:

„Mégis morál… Végül is – ez egy boldog kor. Lehet, hogy napjaink vasútvilága szinesztéziákban mérve szegényebb a korábbi korszakokhoz képest. Majd egy évszázada – Ady halála és Rippl-Rónai hazatérte idején – színre, formára, hangra és „illatra” – sokkal érdekesebb gőzmozdonyok, gőzmotorkocsik és vonatok közlekedtek errefelé. Ó, mennyivel jobb fotótémák lehettek volna… Akkor – az egymást váltó „színes” terrorok idején – a falusi jegyző, tanító, plébános, majd zsidó boltos hullája lógott a somogyi vasutak menti gyümölcsfákon. Ma legfeljebb egy-egy vasútfényképész csüng le azokról, de ők legalább önszántukból kerültek oda.” … Hát, igen. Kétségtelen, hogy a sok lógó hulla remek fotótéma. Az hogy a tisztelt szerző személyes meggyőződése szerint szebbek a régi gőzmozdonyok és egyéb sistergő ócskavasak, természetesen nem elítélendő, mindenki élhet a múltban és csodálhatja az elmúlt korok emlékét. Az meg, hogy neki a második legemlékezetesebb emlék a gyümölcsfákról lógó tanító és plébános hullája, valszeg megint csak azért van, mert én vagyok túlságosan kevéssé skizofrén (legalábbis a cikk szerzőjéhez képest). Mindenesetre ezúton, innen is gratulálok az íráshoz Nagy Tamásnak az újság szerkesztőjének.

A többi cikkel nincs bajom, a Máv strukturális átalakításáról szóló cikk kifejezetten érdekelt, ám olvasás közben több dolog is felmerült bennem. Nagyon szépen kidolgozott tanulmány lehet, de az egész csak arról szól, hogy a mostani cégcsoportot úgy alakítsák át, hogy megfeleljen az EU előírásoknak és jogszabályoknak. Vagyis a mostani cégek tulajdonosi struktúráját alakítsák át, nem pedig új cégek, új emberek, de még csak új vezetőkről sem esett szó. Persze tudom én hogy több ezer emberről van szó, akik eddig is dolgoztak és ezután is jó eséllyel ugyanazt fogják csinálni csak éppen más keretek közt. De azt nem látom, hogy ezzel hogyan oldódna meg bármi is. Aki eddig is a bársonyszékben ült, az ez után is abban fog. És ezzel együtt az eddigi alvállalkozók, beszállítók, pályázók ugyanúgy köhögnek majd ahogy eddig, ebből kifolyólag ezek a szerződések ugyanolyan drágák lesznek ahogy eddig, amit természetesen továbbra is mi fizetünk majd ki. Az egyetlen pozitívum, hogy az átstruktúráláskor csökkenhet a mostani rengeteg sok seggmeresztő irodista léhűtők létszáma, (ezzel pedig nem kevés pénz takarítódhat meg). Bár ebben sem vagyok biztos.

Említésre méltó a Ganz-Ikarus sínbuszokról szóló cikk is, ez is olyan jármű, ami kellően érdekes és mégsincs róla megfelelő információ sehol. Éppen ezért érdeklődve kezdtem bele, de a végére valahogy hiányérzetem maradt. Az előéletéről tudunk már sok mindent, de a legutolsó konkrétum az volt, hogy 1983 októberében szerződést kötött a Ganz-MÁVAG és az Ikarus, és 1984-től már a sorozatgyártást tervezték. Volt ugyan szó a különböző hatósági vizsgálatokról, és különböző futópróbákról, de itt mintha elvágták volna! A további öt oldal a Malajziába szállított és egyéb helyeken még fellelhető egyedekről szól, de hogy nálunk végül is miért nem lett belőle semmi, arról egy kurva betű sincs. Pedig érdekelne! A cím sem utalt arra hogy ez csak a publikáció első része lenne és majd folytatják, és a végén sincs erre utalás. Most akkor mi van? Tisztelt Szécsey István, ne hagyjon már minket csak ennyiben, ha volna szíves befejezni a cikket, azt külön megköszönöm majd itt a blogon!

Jah, még a japán vasút! Azért fasza gyerekek ezek a japcsik, ha úgy hoztak össze egy nagysebességű hálózatot, hogy az elmúlt majd ötven évben úgy szállított tízmilliárd utast, hogy soha nem volt halálos kimenetelű baleset! Szerintem ez mindent elmond a japókról. A vonatok megjelenése pedig teljesen egyedi, igazi egyéniséggel megáldott jószágok. Tetszik a japán vasút. Sem nálunk, de még csak egész Európában sem, soha nem lesz ilyen. Ahhoz hogy ez működjön, egy másfajta kultúra és gondolkodás kell. Ez van.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: indóház

2010.05.26. 08:13 vasutaskritikus

Székely gyors - magyar hiszti

Túl vagyunk a harmadikon. Az előző kettő hatalmas sikere miatt idén két vonat ment Erdélybe, az egykori nagy Magyarország legkeletibb sarkába a gyimesbükki 30. számú őrházhoz.

A cirkusz 2008-ban indult, amikor először indult vonat a korábban már majdnem lebontásra került őrházhoz, melyet azonban szerencsére megvett a helyi iskolaigazgató, és egy alapítvány segítségével szépen fel is újították. Ennek a különvonatnak a vontatója volt 64 év után az első magyar címeres mozdony mely ezeket a síneket koptatta. Ezzel sok ezer ember álma valósult meg 2008 pünkösdjén. Húúúú…

Na jó, elismerem hogy az ötlet jó, mondhatnám azt is, hogy egy régi őrház felújításának apropóján, elegánsan siratjuk az ezeréves határt, mely megszűnt létezni 1920 június 4.-én 16:32 perckor, amikor a trianoni békediktátummal szétszaggatták a Magyar Szent Korona Országait. Mivel vasútbarátok vagyunk, a kivitelezés kimondottan stílusos. Állítólag még a románoknak is tetszett a vonat amikor végigrobogott Erdélyen, pedig az egész arról szólt hogy: Hahó, mi a faszt kerestek ti itt? A kezdeményezés nekem is tetszett! Akkor még nem gondoltam, hogy ebből hagyományt akarnak csinálni. Pedig akarnak. És most már egy vasúttársaság is asszisztál a parádézáshoz, meg külön utazási irodát szerveznek, és a többi... Ekkora nagy üzlet lenne évente egyszer elvinni párszáz embert Erdélybe?

Az egésznek azonban rossz üzenete van. Az ugyanis, hogy nekünk magyaroknak mennyire kurvára fontos a Nagy Magyarország egykori határa. Még ennyi évtized után is nosztalgiázunk utána, és nem akarjuk elfelejteni. Ami persze érthető, sőt én sem akarom elfelejteni, csak ez így ebben a formában valahogy hülyén veszi ki magát. Asszem mi is furcsán néznénk ha egyszer csak megjelenne 1500 török egy baszott nagy vonattal, és lobogtatnák a félholdas zászlót, hogy hej’ másfél évszázadig ez itt a miénk volt ám! A Nagy Magyarország már a múlté. Lehet róla olvasgatni könyvekben, történelmi filmeket nézni, egynek nincs értelme, hisztizni a sanyarú sorsunkon. Mielőtt még valaki kést nyomna a torkomhoz, had szögezzem le, nem azt mondom hogy ez jól van így. Én még 2004-ben, Románia NATO csatlakozása előtt egy nappal is azt mondtam, hogy gyerünk emberek, vegyük vissza ami a miénk, ma még nem késő! Sajnos az utóbbi évszázadokban csak idióták irányították ezt az országot, nem csoda hogy szép lassan eltűnik a semmiben. Ha már nosztalgiázunk, visszamehetnénk egészen a 14. és 15. századig, amikor Magyarország európai szinten is nagyhatalom volt, és amelynek mellesleg éppen az Oszmán Birodalom vetett véget. Csak van értelme? Nincs. Ez a hülye vonat is még párszor elmegy, aztán érdektelenségbe vész. Lehetne értelmesebb dolgokat is tenni. Például nem hagyni hogy felvásárolják az országot a zsidók, nem hagyni hogy cigányok milliói élősködjenek rajtunk és szaporodjanak mint a sáskák, vagy szétlopják az országot a korrupt politikusok. Ezek már keményebb dolgok? Pedig egyszer dönteni kell…

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Vasutaskritikus

HTML