Vasutaskritikus

Idén január elsejével tovább szigorodtak a nemdohányzók védelméről szóló törvény passzusai. A lényeg, hogy sem az állomásokon és pályaudvarokon, sem a vonatokon nem lehet dohányozni. Ami nagyon helyes. Nem utálok semmit jobban, mint amikor a pofámba füstölnek jobbról-balról.

            A dohányzás kérdésének mélyebben van a gyökere, mint sem azt csak vasúti vonatkozásban lehetne tárgyalni, ezért utána olvastam pár adatnak. Magyarországon az egy főre(!) jutó fogyasztás 2200 szál cigaretta évente! Ha valakinek ez soknak tűnik, akkor mit szól ahhoz, hogy 1994 körül 2700 szál volt a fogyasztás! Azóta a csökkenés betudható a dohányáruk fogyasztói árának drasztikus emelésével, mert feltételezem hogy a bagósok nem okosodtak ennyit 18 év alatt se. A KSH adatai szerint a férfiak 37%-a, a nők 24,7%-a dohányzik napi rendszerességgel, plusz 3-4 százalék alkalmanként. A dohányzás áldásos mellékhatásainak következtében magyarországon 15 percenként pusztul meg valaki, az egész világra vetítve 6 másodpercenként! Állat mí? Minden szál cigaretta 5,5 perccel rövídíti meg a hülye ember életét, és még sok ilyen okosság van kiszámolva utána lehet nézni….  Véleményem szerint sokkal lényegesebb kérdés az a hihetetlen arrogancia amit a dohányosok többsége tanúsít, ha kedvenc hobbijukról van szó. Például: Hát mi az, hogy bárki meg akarja mondani hogy ők mikor és hol dohányozhatnak? A saját egészségükkel azt csinálnak amit csak akarnak, senkinek semmi köze hozzá! A baj csak az bunkókáim, hogy a pofátokból kifelé tóduló füstöt normális emberek arcába eregetitek! Ahhoz pedig senkinek sincs joga, hogy bárki más egészségét veszélyeztesse, akár csak ha kurva cigifüstről van is szó. Öt-hat éve lehetett amikor IC-n utazva kerekedett egy kis balhé a dohányzásból. A xx-67-es középszámú IC kocsik mindegyike úgy készült, hogy a vagon negyede-harmada egy üvegfallal le van választva, elhatárolva a dohányzó részt a nemdohányzótól. Akkoriban azonban már nem lehetett minden kocsiban bagózni, külön kocsi volt rá kijelölve. A kocsiajtókon is mintha lett volna egy nemdohányzó piktogramm, viszont az ülések mellett ugyanúgy ottmaradtak a dohányzó emblémák, ebből kerekedett a baj. Agyatlan útitárs ugyanis rágyújtott a nemdohányzó kocsi dohányzó emblémás ülésében. Végül is nem lett belőle verekedés, de kiválóan illusztrálja, hogy ezek az emberek mennyire leszarják a többi ember egészségét.

            Nem szoktam gyakran vonaton utazni, de időnként erőt veszek magamon, és felülök rá. Legutóbb a tokaji borvidéken akadt dolgom, és gondolván egy merészet, összekapcsoltuk a hasznosat a kellemessel, mintát vettünk a tavalyi bortermésből. Mivel a vonatok év eleje óta teljesen nemdohányzók, most már külön kocsiban sem lehet füstölni. No de ezt nem lehet ám kibírni!!! Áááhhh, kizárt dolog! Akkor meg mi marad? Na mi??? Pontosan! A budi! Egy vonatnyi dohányos baromcsorda járja a négy-öt vagon összes wc-jét, nem ritkán egymásnak adva a kilincset! Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy rendeltetésszerűen akartam használni a retyót, ami sikerült is, de két perc alatt annyi füstöt tüdőztem le, mintha egy hétig szivaroztam volna. Nem tudom kik voltak, nem is érdekel, de akárkik is voltatok, a kurva anyátokat! Régen minden expresszvonatokon volt vasúti rendész, most is lehetne, és ezeket a szellemi toprongyokat fejenként száz ropival megbaszva minden vonaton több milliót lehetne kaszálni! Az naponta több-tízmillió forintot jelent! Lehet kicsit számolni. A végeredmény is pozitív lenne: a bevételből évente lehet venni negyven új mozdonyt és hetven személykocsit, így vagy mindenki leszokik a dohányzásról, vagy öt év alatt ki lehet cserélni a Máv teljes járműállományát!

Úgy tűnik hogy a kínaiak mégis magyar vasutat akarnak építeni. Hurrá! Most éppen a repülőtéri gyorsvasutat szemelték ki, azt amit a Demján már egyszer lepasszolt, mert nem sikerült megegyezni a kormánnyal, hogy végül is mennyire húzzon le minket és ebből ki hogyan részesedjen, így inkább köszönte de másba fekteti a pénzünket pénzét. Mi is köszönjük. Maradtak hát a kis kínaiak, akikkel már hónapok óta mennek a tárgyalások, és most itt az első konkrétum is. A gyorsvasút megvalósítására két elképzelés van, az egyik a Mávos észjárással elképzelt, a másik a kínai észjárással elképzelt. Én a két elképzelést képzeltem el... Az első ilyen lenne:

A jelenlegi nyomvonalon halad majd a vonat, a járműveket a megszüntetett-újranyitott-átgondolt-racionalizált mellékvonalakról felszabaduló járműállománnyal képzelik el. Mivel a pálya adott, újabbak pedig nem épülnek, számomra rejtély, hogy mi kerülne negyvenmilliárd forintba. Az elképzelés szerint városban 80, azon kívül 120km/h lesz a sebesség. Ezt én ugyan nem merném "gyors" vasútnak hívni, de hát lehet, hogy megint csak én vagyok túl negatív. Ja, mivel a Bz-k még ennyivel sem mennek, remotorizálni kell őket Rolls Royce dízelmotorokkal, vagy ha olyat nem gyártanak akkor gázturbinás repülőgéphajtóművekkel. (lehet hogy ez lesz majd a negyven milliárd.) A reptérre igyekvő utasok sok gyaloglásra, bőröndcipelésre, nyáron 50 °C melegre, télen térdig érő hóra számíthatnak mire a reptér előcsarnokáig elérnek.

Ezzel szemben a kínai változat ilyen lenne:

A reptéri gyorsvasútépítésben már nem teljesen tapasztalatlan szakemberek, a jelenlegi vasúti pályától független nyomvonalon képzelik el a megoldást, még nem tudják hogy mágneses vagy adhéziós elven működjön, de a Keleti pályaudvaron külön peron mellől indul, és min. 400km/h utazósebesség közben, Mozart és Liszt "Best of" gyűjteményéből hallgathatunk majd. A reptérre érve vadiúj extravagáns kivitelű végállomás csarnokába érkezünk, a váróterem közepén Simicska Lajos mellszobrával, az éhségsztrájkoló exMalév pilóták és a munkáért tüntető magyar építőipari vállalkozók közt a bejáratig eljutva réz projekt emléktábláról tudhatjuk meg, hogy: "Készítette a Közgép Zrt. alvállalkozójaként a China Railway Construction Corporation, 2013-ban". A csarnokból mozgójárdán jutunk a reptér megfelelő részeibe, mosolygós ferdeszemű hölgyikék közt, akik magyarul ugyan nem tudnak, de még így is sokkal barátságosabbak mint a Máv alkalmazottainak 97%-a. A kínaiak a pénzt és a vonatokat adják (járművek 80 milliárd, infrastruktúra 180 milliárd, egyéb járulékos költség 200 milliárd).

Jó utazást! :)

          Nyaranta amikor csak a munka engedi, be szoktam iktatni pár nap (hét) pihenést, úgymond nyaralást. Ezek úticélja úgy nyolcvan százalékban a Balaton. Nem azért, mert jobb mint mondjuk a spanyol tengerparton, hanem mert gyerekkorom óta szeretem a magyar tengert. Az akkori arculata egész más volt, de az egész hangulat ami körbeveszi, az mondhatni hogy csak jobb lett. Így ha csak tehetem, leugrom pár napot vitorlázni, vagy akár egy-két hétre a családdal valamelyik szállodába. A Balatonba ugyan már a legritkábban megyek bele, a szálloda medencéi kielégítik a vízigényemet, a gyerekek viszont szeretnek sétahajókázni, néha még egy-egy vizibiciklizésre is rá tudnak dumálni. Bár ehhez most még hideg a víz, ilyesre később is nyílik alkalom bőven.

            A szállodák recepcióinál lévő prospektusok és szórólapok gyűjtögetése a feleségem szórakozása, a lányom volt aki felhívta a figyelmem az egyik szórólapra. Lehet találgatni hogy melyik volt! Valóban a „Helikon Kastélymúzeum Történelmi Vasútmodell kiállítás” című papír volt a kezében. Mondták is hogy nézzük meg, és mi tagadás, én is kíváncsi voltam, hogy mi készült az elmúlt három évben, amióta legutóbb ott jártam. Persze-persze, tudom hogy írtam már róla, egyszer-kétszer-négyszer, de mint tudjuk ez egy folyamatosan épülő terepasztal, és még messze nincs kész. Meg aztán az van, hogy eddig csupa rosszat írtam erről a témáról, és tekintve, hogy a kiállítás mindentől függetlenül azért kimagasló teljesítmény a maga nemében, hát elismerem hogy jobbat érdemel annál amit eddig kapott tőlem. Még azzal együtt is, hogy korábbi írásaim túlnyomórészt nem is magáról a pályáról szóltak, hanem az ideggyenge építőről, a kihasznált főépítészről, és mindezeknek a nagyon finoman szólva problémás kommunikációs képességeiről. Ami történt megtörtént, azóta gondolom egyik sem lett okosabb, de legalább a szájukat megtanulták befogni, és talán azzal foglalkoznak amihez szemmel láthatóan jobban értenek, a terepasztal-építéssel.

            A múzeumba belépve már meg sem lepődtem hogy a jegy drágább lett, no azért nem sokkal. A havas részeken nem tudom készült-e valami, nem tűnt fel hogy bármi más lenne. A zalai rész tetszett már korábban is, bár itt sem tűnik szembe semmi drámai változás. Talán pár apróság, de mint mondtam, rég voltam már legutóbb, így nem volt unalmas ezeket végignézni újra. Amiről azonban feltétlenül szót kell ejtenem, az a prózai egyszerűséggel mondva kriminálisan szar világítás! Ami azért elképesztő! Azt még meg lehet érteni, hogy természetes fényt nem egyszerű bárhová bevarázsolni, de könyörgöm, itt egy több tízmilliós produkció! Nem hiszem el, hogy nem telik pár tízezer forintért (vagy pár százezer, szarok rá) normális megvilágításra. Hihetetlen! Kit kell megveretnem, hogy csináljanak valamit, és ne kelljen tíz év múlva is ezen bosszankodnom?

            Ahogy sétáltam tovább és átmásztam a fa hidacskán, jobb oldalt elém tárult az autópálya meg a fordulói, meg a túlsó végén valami gagyi útépítés-szerűség… Azért ez az a rész ami sajnos nagyon gáz. Lehet hogy valami spéci egyezség része a Faller-rel az, hogy csinálni kell egy nagy Car-System-et, akkor még talán megértem. Nem tetszik, de megértem. Ha viszont valaki saját ötlettől vezérelve találta ki ezt a bődületes nagy baromságot, hát az menjen a francba! Ugyanis nem hiteles egy cseppet sem, nem is szép, nem is érdekes. Befejezetlen autópálya nincs az egész Dunántúlon, tehát nem illik a témába sem. De amíg volt is, az sem így nézett ki. Szóval nem értem. Egy csomó helyet elbasztak erre, és nem is igazán lesz látványos, nem beszélve arról, hogy ez egy „Történelmi Vasútmodell Kiállítás”. A hangsúly lehet a történelmin is vagy a vasútmodellen is, mindkét esetben felejtős ez a hülyeség. Szóval aki tudja az okát, ossza már meg velem! Meg aztán van még bennem némi képzavar.  Ha jól értettem a lényeget, akkor az egykori Déli vasút adja a témát az egésznek, lesznek-vannak szép régi gőzösök, meg persze modern mai gépek is. A környezet kialakítása nem tűnik múlt századinak, tehát csak a járművek képviselik a múltat. Ezzel nincs is baj, én is így csinálnám (vagy hasonlóan). Ami engem megzavart, hogy például a Déli pályaudvar miért a hatvan évvel ezelőtti állapotában épül meg, ha főleg mai vonatok fognak közlekedni rajta? Különös tekintettel a felsővezetékre, ami tudomásom szerint Keszthelytől a Déli-ig lesz végig. A Déli pályaudvaron még az átépítés után sem volt 1983-ig, a régi vágányokra hogyan akaják ráhúzni? Ha már ez egy történelmi kiállítás, nem kéne törekedni a történelmi hűségre? Például a Tátra villamosok sem gyakran álldogáltak a régi épületek mellett, ahogy azt most a kiállításon teszik. Én sokkal inkább az új pályaudvart készítettem volna… No meg még, az asztal közepe tájékán jelenleg a háttérben elterülő vaskohó és hozzá tartozó üstkocsik meg mindenféle bigyulák mi célt fognak szolgálni? Vajon melyik nyersvasgyártó üzem volt a Déli vasút mellett? Csepel, Ózd, Diósgyőr, vagy Dunaújváros? Vagy itt meg valami Märklin-es marketing baromságot nyelettek be velük? Nagyon látványos lesz az biztos, de akkor megint csak ne hívják már történelminek, ha ennyire szarnak rá, hogy mi hol volt és mi nem is volt sehol. Például a nagyolvasztó mellett (és mögötte még vagy három) elterülő „torpedopfannenwagen” (magyar szó talán nincs is rá) legjobb tudomásom szerint Magyarországon soha sehol nem volt, meg nincs most sem. No mindegy, ennyi belefér az „enyhébb” kompromisszumokba, amik amúgy is lépten-nyomon körülveszik a vasútmodellezést. Nürnberg kb most is olyan mint három éve, a többi állomás épülget, a terep is épülget, házak, utcák, van ahol már egész jól kész vannak, villamos nem jár, de az autósmoziban nézhetjük a Tom&Jerry-t. A legjobb rész a Semmering, már szinte kezdetektől kész, nagy látványos hegyekkel, hidakkal, 1/87-re kicsinyített valós lejtviszonyokkal. A megvalósítás szinte már tökéletes, mondhatnám azt is, hogy ennél magasabb színvonalon terepasztalt építeni gyakorlatilag lehetetlen. Egyetlen apró hibát tudnék csak megemlíteni, az ott tartózkodásom mintegy másfél-két órája alatt egyetlen árva vonat sem közlekedett egyik irányban sem. Hogy mi az oka, az rejtély, kedvenc főépítészünk és a szárnysegédje valami fontosabb dologgal volt elfoglalva mint a kiállítás, időnként a terasz és a Déli pu. melleti kis asztalka közt mászkálgattak, velük lévő emberkékkel társalogtak, a forgalom vagy annak hiánya láthatóan nem aggasztott senkit. Ettől az apró kis malőrtől eltekintve nem tudnék különösebben rosszat mondani, némi pénzt kéne bele pumpálni és máris látványosan fejlődhetne az egész. Vagy akár készre is lehetne csinálni. Sajnálatos módon csak egy kompakt gép volt nálam (azt hittem ez is jó lesz), az tükörreflexes Nikonommal valszeg jobb képeket lehetett volna csinálni, még ilyen szar fényviszonyok közt is. Megígérem hogy három év múlva ha újra elmegyek, normális képeket is csinálok!