Nem láttam, hogy máshol írtak volna a balatonfüredi kiállításról, úgyhogy én most megteszem. Mivel a hosszú hétvégét amúgy is a tóparton töltöttem, kifejezetten örültem, hogy a kiállítás is most van, meg is látogattam.
A helyszín most már szokásos módon a vasútállomás peronszintjén a váróterem, teljes hosszában végigpakolva modulokkal. A bejáratnál pár asztalon új és használt vasútmodelleket árultak, ha jól láttam akkor a Bedőcs-féle üzlet települt ki, sok érdekeset éppenséggel nem láttam. A modulok kiállítói azonban kitettek magukért, többször is körbejártam az egészet, fotózgattam is természetesen. Magyar, osztrák, és román témájú modulok voltak jelen, összességében elmondható, hogy egy szépen összerakott rendszer volt látható, érdekes témákkal és részletekkel. Úgy tűnik, hogy a Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub igyekszik némi változatosságot is belevinni az általuk megrendezett kiállításokba, nekem például a bécsi klub moduljai teljesen új volt, de a román részen is voltak általam eddig nem látott asztalok. Elkerülhetetlen, hogy legyenek ismétlődő részek, hiszen a saját moduljait értelemszerüen nem fogja évente lecserélni a klub, de így összességében mégis mást kapunk mint amit eddig láttunk. A saját szubjektív véleményem tehát pozitív, összességében élveztem a kiállítást. Még a váróteremben uralkodó hőmérséklet sem tudta elvenni a kedvem, különös tekintettel arra, hogy kint még melegebb volt. Esteleg egy-két mobilklíma telepítése tudna ezen javítani valamit, vannak már cégek akik rendezvényeken vállalnak ilyesmit, kültéren, beltérben egyaránt.
Valójában csak egyetlen dolog volt ami nem tetszett, az pedig a közlekedő vonatok sebessége. Nem egyedi jelenség volt a modell-léptékben mérve 160-200-al közlekedő tehervonatok látványa, ami azért nem feltétlenül frankó. Függetlenül attól hogy ez egy analóg rendszer volt, meg lehetne választani a sebességet realisztikusabbra is, akkor talán a siklások száma is kevesebb lenne. A járművek kapcsolóit is lehetne cserélni valami üzembiztosra, számtalanszor szétszakadtak a szerelvények, és a kézzel tologatott vagonok meg siklott kocsik igazgatása kissé illúzióromboló. Készült pár(száz) fotó is, néhány érdekesebbet ezennel közkincsé is teszek:
Fentebb látható az analóg irányítástechnika az egyik asztal mellett, meglehetősen komolynak tűnik. A kiállítással egy időben került megrendezésre a III. Nemzetközi Vasútmodell Verseny Domonkos András emlékére. A modelleket nevezni kellett, előző nap bevinni a kiállítás helyszínére, majd zsűrizés következett és a kiállítás megnyitóján hírdettek eredményt. Egészen pofás kis modellek készültek, a gőzmozdonyok különösen tetszettek. Íme pár munka:
Az A1 kategóriában a nyertes ez a szép román mozdonyka lett, készítője Cristian Savin:
A második díjat Bulkai Lajos 324-ese érdemelte ki:
Az A2 kategória győztese Szabados Roland 303-asa lett:
A második hely is az övé egy narancs színű Dácsiával:
Az A3 kategória első díját Lévay Zsolt M41-ese kapta:
A B1 kategória győztese szintén román jármű, méghozzá egy fűtőkocsi, készítője Radu Popescu:
Nem kapott helyezést, de nekem kifejezetten tetszett ez a kis 375-ös gőzöske, készítői Winkler Szabolcs és Sutka Pál:
A B2-ben nevezett komfortkocsi szintén szabiroli munkája, ami ugyan nem ARp hanem WSPz, de a második helyet kiérdemelte:
Hát nagyjából ennyi. A modellek nagyon szépek, a többi kiállított darab is érdekes volt.
Ami a modulokat illeti, pár gondolat róluk is. Az átlag kiállításra járó embernek nem tűnne fel, de van pár apróság amit én másképpen csinálnék. Például az alant látható nagysugarú ív bevágásban halad, a terep is elég szépen meg van csinálva. Sajna a terepasztalépítők gyakran elfelejtik hogy a vasúti pálya nem csak sínekből áll, hanem egy csomó kapcsolódó létesítményből, amit szintén szépen le lehetne modellezni, jelen esetben a bevágások rézsűjének aljában futó árkokat, vagy akár szivárgók végeit, surrantókat, töltés alá átereszcsöveket és egyéb vízépítési hülyeségeket lehet csinálni. Apróságok de a valóságban sem véletlenül vannak ott, és nagyot dobnak az összképen!
Ez a pályarész jó helynek ígérkezett vonatfotózáshoz, sajnos a már korábban megemlített sebesség miatt nem nagyon jött össze, annak ellenére hogy a fényviszonyok sem voltak nagyon rosszak:
Aztán kíváncsi lennék, hogy például itt mi készül? Tippem szerint valami útépítés földmunkája lehet ami majd átmegy a vasút alatt, csak azt sajnos nem így csinálják. Érdemes lenne megkérdezni egy építészt is, ha már kedvelt témák a vasút melleti építkezések, itt páldául sokkal látványosabb dolgot is össze lehetett volna dobni ebből az ötletből:
Ugyanez érvényes erre az épülő felüljáróra is. Igaz, hogy ezeket a vonatforgalom fenntartása mellett építik, de kissé elnagyoltnak tűnik az egész. Lehet hogy most is csak én vagyok túl maximalista, de ha már csinálok valamit, az olyan legyen mint a valódi, ezért hívják modellezésnek
Itt egy épülő ívkorrekcióra tippelek, szintén kicsit elnagyolva. Ha már kifejezetten egy adott munkagép modell (gréder) miatt csinálok egy modult, akkor ott egyéb gépek és járművek is helyet kéne kapjanak, ennél azért több kell az alépítmény készítéséhez:
Ez csak pár példa volt és nem kötözködési szándékkal, de a szép kivitelezéshez hozzátartozik, hogy a tartalomban se legyen hiba.
Összegezve: a kiállítás szép volt, jövőre is megnézem (ha lesz rá időm).
