Vasutaskritikus

Mielőtt félreértés esne, nem a kisszériás gyártók sora folytatódik, sőt a címben látható elnevezés szerény véleményem szerint már önmagában is egy vicc! Csak a börze topicban láttam, hogy a barátunk megint árulja a süsüit, és eszembe jutott hogy már korábban is írni akartam róla, a legprofibb vasútmodellezőről. Hogy hogyan is lett az? Én így emlékszem:

Az Index Vasútmodellezés topicja 1999.08.26-án látta meg a napvilágot, kezdetben csak néhány, majd egyre több vasútmodellező emberke látogatta és tette közkincsé véleményét és tapasztalatait. A régi nagy csapatból azóta már alig-alig páran írogatnak csak oda, talán Matiz, gyurmosz, Bogar, etwg, crash, és rézgaras maradt csak meg az eredeti felállásból. Történt egyszer hogy 2002 környékén feltűnt ott egy „tothgun” névre hallgató egyed és árulni kezdte a különböző átpingált Fuggerth és Roco kocsijait, a Fuggerth V43 vörös csillaggal felturbózott változatát, majd a nagy GOSA-ínség legrosszabb éveiben (közvetlenül a Roco taurus megjelenése után) a saját festésű GOSA kocsijait. Utóbbi szépséghibája hogy sem az ablakok kerete, sem az egész kocsi színe nem hasonlított az igazihoz, de ez végül is már majdnem mellékes. 2003 második felében egyszer csak nem írt többet tothgun, és mi már majdnem megrémültünk, hogy vajon mi lehet vele, amikor 2004 közepe felé megnyugodhattunk, mert ismét bejelentkezett, méghozzá „tothgun modells” néven. A magam részéről azon gondolkodtam, hogy vajon egy vicces emberke így akar-e majd tréfálkozni, vagy esetleg röpke nyolc hónap elég volt, arra hogy valakinek ekkorára nőljön meg az arca. Valóban az utóbbi történt, barátunk nem kis bátorsággal és végtelen szerénységgel besorolta saját magát kisszériás modellgyárnak! Hmm. Első hivatalos munkája a Máv és Gysev által használtan vett Transwaggon-os szarok modellje volt, mely megvalósítása ugyebár egy fehér matricára nyomtatott új pályaszámot jelentett és egy kis szürke koszolást az egész kocsira. Ettől kezdve folyamatosan jöttek az ilyen-olyan vackok és kacatok, CAF és IC kocsi utánzatok nyers kasztnijainak fotói, és mi hálát adhattunk az Úrnak hogy leengedte közénk Attilát! Hab volt a tortán amikor elkezdte gyártani a weblapját is, különösen szerettem a „Hónap modellje” rovatot. Igaz hogy csak egy-két hónapig, mert utána az egészet titkosította és jelszóval levédte. Nem rossz, mi? Látott már valaki még egy olyan idiótát ezen a Földön, aki még a vendégkönyvbe is csak jelszóval enged írni??? Ha nem akkor nézze meg jól, mert nem akármekkora hülye a barátunk. A csúcs az volt, amikor a szokásos szerénységével bejelentette, hogy „Végre megjelenik az első modell az új, egy darabos, extra szériából!!!” Hát egy darabos széria csak is baromi extra lehet! És még fel is volt háborodva, miután közröhej tárgyává tette saját magát, hogy ugyan már kik vagyunk mi hogy kritizálunk, és különben is csináljuk jobban…

Azóta szerencsére ismét elérhető a weblapja, így nem maradunk tudás nélkül, időről-időre megcsodálhatjuk a bigyulákat amiket csinál, legutóbb éppen mikrofonállványt készített a Brawa Talent-be, és árulta húszezer forinttal drágábban. Brawó…

Kisszériás gyártók közt harmadik a sorban, de ez nem feltétlenül a minőségre vonatkozik. Hogy pontosan hogyan is kezdődött nem emlékszem, mert nem tartottam komoly cégnek, a modelljeik kimerültek abban, hogy sosem látott teherkocsikat barnára mázoltak és felragasztottak rá egy Máv-logót. Ennek nem sok értelmét látom, annak ellenére, hogy nem vagyok elvakult szegecsszámláló. Igyekszem megtalálni azt a határt, amibe még beleférnek az ésszerű kompromisszumok, de már felesleges a szőrszálhasogatás. A korai Byg-modellekre igen nagy jóindulattal mondhattam még azt is hogy „modell”, azt már nem hogy autentikus, azt meg végképp nem hogy esetleg precíz lenne. Azt még a maiakra sem. Csak az utóbbi években álltak át olyan modellekre, aminek jó esetben még van eredetije is a magyar járműparkban, pl Res, Tagps, Tadgs. Eddigi legnagyobb dobásuk az 20-67-es középszámú IC-kocsik modellje volt, melyet műgyantából öntve sikerült kivitelezniük. Ez sajnos magában is hordozza azokat a negatívumokat amik a műgyanta-technológiából sajnos szükségszerűen adódnak, és mely hibák jellemzik is a kocsit. Természetesen ezek jól láthatóak is, ha 2 méternél közelebbről vesszük szemügyre a modellt. A kocsiszekrény görbe, domború, esetenként a kocsi tetejében van elég csúnya hajlat is, az anyagvastagság elég nagy.

Tudom, csináljak jobbat, de attól még ez sem jó. A színe sem az igazi, és a legnagyobb bajom, hogy Byg-ék a mai napig matricáznak mindent. Nem véletlen hogy sosem vettem tőlük semmit…

Ha már számra vettem a Quablát, úgy ildomos hogy a konkurenciáról is írjak pár sort. Eredeti szándékom is az volt, hogy sorra veszem a kisszériás gyártókat, ennek a második része a Modellkit-ről szól.

            Újkori vasútmodelles pályafutásom első élménye hozzájuk köthető, hozzájuk tértem be először sokévnyi kihagyás után. Mint annyi mindenki, én is az NDK-s Piko vonatokon nevelkedtem, azok minden szépségével és nyűgjével együtt. Még ennyi év után is azt mondom, hogy annak is megvolt a maga varázsa! Nem azt mondom hogy jó volt, de volt valami sajátos hangulata. Ennek a hangulatnak vége lett a rendszerváltás után, és jöttek a szép nyugati modellek. Sajnálatos módon ezek sem magyar vonatok voltak, pedig igény az volt rá már akkor is. A Modellkit-nek pedig, bárki bármit is mond, vezető szerepe volt abban hogy ez az igény ki legyen elégítve, szinte az összes jelentősebb magyar teherkocsi típus modelljét elkészítette, méghozzá a gyári modellek minőségéhez mérhető kivitelezésben. Sok modell, szép modellek, jó modellek. Akkor miért szidják olyan sokan a Modellkit-et? A kérdés jó…

A saját gyártású modelljeik jók, ezt nem hiszem hogy bárki kétségbe vonná. Más lehet a helyzet magával az üzlettel, a bolt eladóival, vagy akár az üzlet tulajdonosával. Többen emeltek már kifogást a kiszolgálással kapcsolatosan, és bár én még amióta oda járok soha nem tapasztaltam semmi negatívat, a köpködők aránya magasabb annál ami betudható lenne a véletlennek, vagy egyszerű rosszindulatnak. Kétségtelen hogy a tulaj üzletvezető érdekes ember.. Na és?

No de mivel a post a modellekről hivatott szólni, térjünk vissza arra. Sajnos az utóbbi időben van egy nagyon nagy probléma az MK-modellekkel, és nem látom hogy jó irányba menne az ügy. A probléma pedig az hogy nincsenek MK-modellek. Jó lenne tudni hogy miért! Annyira szarul nem mehet, nekik sem. A tavalyi évben pár ep. III-as pőrekocsi, és év elején egy gáztartálykocsi jelent meg, amin nem több mint egy hangya méretű Mol-logó jelentette az extrát. Az utóbbi évek teljesítménye sajnos alig több a semminél, és a weblapjukon évek óta előadott töketlenkedés és önsajnáltató nyafogás se használ a megtépázott hírnevüknek. Kíváncsi vagyok lesz-e még folytatás, vagy visszalépnek az egyszerű modellboltok sorába…

Elsőre talán furcsa, de a kérdés csak látszólag értelmetlen. A piros a három alapszín egyike, a szivárvány első színe, hullámhossza 640-750nm, mely a látható tartományon belül a legnagyobb. Mint tudjuk, a szín az agy reakciója a fényre, mely pedig az elektromágneses sugárzás emberi szem által látható tartományba eső része.

            No de mi a különbség a piros és a vörös között? Szinte semmi, de mégis sok minden. A vörös szó régebben a vérrel kapcsolatos dolgokat jelezte, később lett csak a piros szinonimája. Mindenesetre meglehetősen ritka hogy egy nyelvben két színnév is legyen ugyanarra a színre. Vizuálisan minimális különbség lehet csak, a piros talán világosabb, élénkebb, a vörös mélyebb árnyalatú. De ez nem szükségszerű, sok függ a tárgytól, amelyet a színnel leírunk: ceruza, labda, alma, tojás, ezek mindig pirosak, még akkor is ha az árnyalataik közt jelentős különbségek vannak. Vörösek lehetnek a komolyabb, harciasabb, vagy erotikusabb dolgok. Gyakorlatilag ugyanannak a színnek lehet más neve attól függően, hogy mit akarunk jellemezni vele. Kitűnő példa, hogy a magyar zászló felső sávja hivatalosan is piros (Magyar Köztársaság Alkotmánya 76§, első bekezdés), de ugyanaz a szín a volt Szovjetunió zászlajában már vörös.

            Hogy mindez miért is érdekes? Pár napja kedvenc fórumomon a ZsoltH0e nicknevű topictárs kezdte osztani az észt a minőségi vasútmodellezésről. Kérem szépen, szerinte a minőségi vasútmodellezés ott kezdődik hogy tisztában vagyunk az alapvető fogalmakkal, például hogy a szemafor az helyesen jelző, és a piros (jelzés) az valójában nem piros, hanem vörös. Ezen kívül gondja van még a modulszabványokkal, a játékvasutakkal, a fűrészporos szóróanyagokkal, a fórumos képbeszúrással, és mindenkivel aki nem tudja álmából felriasztva az F1-et, és az F2-őt. Gondolkodtam hogy milyen figura lehet Zsolt barátunk, első tippem az volt hogy egy nyikhaj hülyegyerek aki már másodéves a „vasutasképzőben”, és most hogy már annyi mindent tud, elérkezett az ideje hogy kioktassa a tanulatlan modellezőket. Második gondolatom az volt hogy, sokkal inkább egy öregebb ember lehet, akibe annak idején beleverték hogy pl. a jelző színe vörös, és minden csak a könyv szerint, és a szabályzat még a bibliánál is fontosabb, szóval egy igazi szemellenzős, kockafejű, vénember. Csak az ilyenek nem annyira gyakoriak a fórumokon, így az utolsó tippem, és szerintem ez állhat közel a valósághoz, hogy ZsoltH0e inkább középkorú, fontoskodó, mindent jobban tudó, és számomra valószínűleg baromi irritáló egy emberke lehet. Mondja már meg nekem valaki, hogy miért kell kioktatni egy fórumos társaságot (vagy onnan egy embert), hogy a jelző fénye márpedig vörös! A jelzése sem tilos, hanem: megállj! Milyen idióta köt bele abba, hogy valaki aki vélhetően nem vasutas, milyen szavakat használ? Érthető az hogy piros fény? Igen! Te is megértetted a mondandót, Zsolt? Igen! Csak azért kötsz bele, hogy megmutasd milyen kurva okos vagy? Igen! Még hogy a szakmai tudás hiánya…

Nagyon bízom benne, hogy senki sem engedi ezt az embert gyerekek közelébe!