Ha már Indóház… A modellezés részleget mindig különös érdeklődéssel lapozom fel, tekintve, hogy magam is modellező lennék, és a mai napig is mindig csalódottsággal lapozok tovább. A modellezésről írni nem lehet egyszerű, de azért több lehetőség lenne benne, mint amit a hazai vasútmodellezős „sajtó” produkál. Példának okáért a szeptemberi újságban egy gyári modell tesztelése kimerült abban, hogy leírták mennyire baromira is vártuk a modellt, milyen rendes dolog is a PIKO-tól hogy öt év után befestette Máv-os színűre a már rég gyártásban levő Taurusát, és hogy ez bizony milyen kurva sikeres lesz nálunk. Ez egy cikk? Ez lófasz. Ha nem lett volna kép róla, esküdni mertem volna hogy még csak sínre se tették. De hogy el már nem indították, az biztos. Nem is esett róla egyetlen szó sem. Lehetne venni pár német szaklapot és abból meríteni ötletet! Arról már nem is beszélve, hogy terepasztalokról, terepépítésról még szintén nem született épkézláb cikk. Egyszer már szót emeltem ez ügyben tavaly, de sajnos azóta se láttam olyan cikket amilyet szeretnék.
És ha már modellezés, és még mindig Indóház… Ezúttal az online verzióban mit látnak szemeim? Börcs (Blabla) László élettörténetét olvashatom rövidített verzióban. Megtisztelve érzem magam. A karrierje szinte példaértékű, váltókezelőből húsz év alatt árupénztárossá verekedte fel magát. Még a szemem is könnybe lábadt. Aztán a mesebeli történet az átfeliratozott személykocsiról amelynek hatására megvilágosodott, és azonnal tudta, hogy a jövőjét kisszériás modellek pingálásának és matricázásának kell szentelje. Festékszóró meg fúrógép, igazi nagyüzemi hangulat lehet abban a másfél szobás lakásban. És a tamponnyomó! Van ám csúcstechnika! Legalábbis amióta a matricás szarjai nem kellenek a kutyának sem, mert valaki elkezdett minőséget csinálni. Úgyhogy a tizedmilliméteres bolhányi feliratok csak pár év óta dívnak nála is ám, máskülönben ugyanis nem adna el semmit. Sosem felejtem el, egyszer régebben valaki megkérdezte tőle, miért nem csinál rendes modelleket? A válasz: „Minek, ha ezeket is megveszik…” Kell ennél többet mondani? Aztán egyszer csak nem vették, így jött a „csúcstechnika”. De most legalább megtudtam, mi a picsa az a „QuaBLA”. Mit is mondhatnék, tengernyi fantázia van benne. A legjobban azért megint csak ez tetszett: „De a QuaBLA-modelleknek rangja van” Aham. Ki szerint is? Gondolom Börcs szerint. A Blabla weBLApja szerint igazi cégcsoportok ám ők, élén a Blabla, alig lemaradva tőle Tothgun (mester) haverom, aztán további „cégek” a „cégcsoportban”, akik csak a jó ég tudja hogy keveredtek mellé. A „TAM” nevű „céget” még meg is értem, máskülönben senkinek sem tudná elsózni azt az évi kettő és fél modellt amit össze tud hozni a kamionozás mellett, és nem veszi meg mejzi barátja. A névválasztás nála is rendkívül kreatívnak tűnik. No de, hogy például a Limit hogyan keveredett hozzá, azt el nem tudom képzelni, neki ugyanis még megrendelői is voltak, én is több hónapot vártam a megrendelt mozdonyokra. De sebaj, a kisgyerekek is mindig a nagyokat utánozzák amikor játszanak, hát miért rontanám el én vagy bárki a játékukat? De azért mosolyogni szabad, ugye?
Egyébként nem véletlenül vártam ennyit az írás megjelenése után, azt hittem ugyanis, hogy folytatódni fog. Ez az új mánia Indóházéknál? Félig megírt cikkeket dug az orrunk alá? Pedig Flanek Tibor még újságíró is ráadásul, igaz hogy harminc-negyven éve még másképpen írtak újságot, egy szakmai cikk megírása pedig szintén egy másfajta látásmódot igényel, főleg olyan területen mint a vasútmodellezés, amibe jobb ha nem dumál bele az ember ha nem ért hozzá. Talán ezért is lett ilyen a cikk? Bevallom hogy nem ismerem Flanek Tibort, így azt sem tudom hogy modellezik-e. Ha igen akkor jobban is összekaphatta volna magát, ha meg nem akkor jobb lett volna hozzáértő embernek csinálni ezt az írást.
Megjelentek az NMJ által készített CAF-kocsik is, nem kevés késéssel a beharangozotthoz képest. Szokás szerint azonnal meg kellett köpködni a fórumokon.