Vasutaskritikus

Ha már Indóház… A modellezés részleget mindig különös érdeklődéssel lapozom fel, tekintve, hogy magam is modellező lennék, és a mai napig is mindig csalódottsággal lapozok tovább. A modellezésről írni nem lehet egyszerű, de azért több lehetőség lenne benne, mint amit a hazai vasútmodellezős „sajtó” produkál. Példának okáért a szeptemberi újságban egy gyári modell tesztelése kimerült abban, hogy leírták mennyire baromira is vártuk a modellt, milyen rendes dolog is a PIKO-tól hogy öt év után befestette Máv-os színűre a már rég gyártásban levő Taurusát, és hogy ez bizony milyen kurva sikeres lesz nálunk. Ez egy cikk? Ez lófasz. Ha nem lett volna kép róla, esküdni mertem volna hogy még csak sínre se tették. De hogy el már nem indították, az biztos. Nem is esett róla egyetlen szó sem. Lehetne venni pár német szaklapot és abból meríteni ötletet! Arról már nem is beszélve, hogy terepasztalokról, terepépítésról még szintén nem született épkézláb cikk. Egyszer már szót emeltem ez ügyben tavaly, de sajnos azóta se láttam olyan cikket amilyet szeretnék.

            És ha már modellezés, és még mindig Indóház… Ezúttal az online verzióban mit látnak szemeim? Börcs (Blabla) László élettörténetét olvashatom rövidített verzióban. Megtisztelve érzem magam. A karrierje szinte példaértékű, váltókezelőből húsz év alatt árupénztárossá verekedte fel magát. Még a szemem is könnybe lábadt. Aztán a mesebeli történet az átfeliratozott személykocsiról amelynek hatására megvilágosodott, és azonnal tudta, hogy a jövőjét kisszériás modellek pingálásának és matricázásának kell szentelje. Festékszóró meg fúrógép, igazi nagyüzemi hangulat lehet abban a másfél szobás lakásban. És a tamponnyomó! Van ám csúcstechnika! Legalábbis amióta a matricás szarjai nem kellenek a kutyának sem, mert valaki elkezdett minőséget csinálni. Úgyhogy a tizedmilliméteres bolhányi feliratok csak pár év óta dívnak nála is ám, máskülönben ugyanis nem adna el semmit. Sosem felejtem el, egyszer régebben valaki megkérdezte tőle, miért nem csinál rendes modelleket? A válasz: „Minek, ha ezeket is megveszik…” Kell ennél többet mondani? Aztán egyszer csak nem vették, így jött a „csúcstechnika”. De most legalább megtudtam, mi a picsa az a „QuaBLA”. Mit is mondhatnék, tengernyi fantázia van benne. A legjobban azért megint csak ez tetszett: „De a QuaBLA-modelleknek rangja van” Aham. Ki szerint is? Gondolom Börcs szerint. A Blabla weBLApja szerint igazi cégcsoportok ám ők, élén a Blabla, alig lemaradva tőle Tothgun (mester) haverom, aztán további „cégek” a „cégcsoportban”, akik csak a jó ég tudja hogy keveredtek mellé. A „TAM” nevű „céget” még meg is értem, máskülönben senkinek sem tudná elsózni azt az évi kettő és fél modellt amit össze tud hozni a kamionozás mellett, és nem veszi meg mejzi barátja. A névválasztás nála is rendkívül kreatívnak tűnik. No de, hogy például a Limit hogyan keveredett hozzá, azt el nem tudom képzelni, neki ugyanis még megrendelői is voltak, én is több hónapot vártam a megrendelt mozdonyokra. De sebaj, a kisgyerekek is mindig a nagyokat utánozzák amikor játszanak, hát miért rontanám el én vagy bárki a játékukat? De azért mosolyogni szabad, ugye?

            Egyébként nem véletlenül vártam ennyit az írás megjelenése után, azt hittem ugyanis, hogy folytatódni fog. Ez az új mánia Indóházéknál? Félig megírt cikkeket dug az orrunk alá? Pedig Flanek Tibor még újságíró is ráadásul, igaz hogy harminc-negyven éve még másképpen írtak újságot, egy szakmai cikk megírása pedig szintén egy másfajta látásmódot igényel, főleg olyan területen mint a vasútmodellezés, amibe jobb ha nem dumál bele az ember ha nem ért hozzá. Talán ezért is lett ilyen a cikk? Bevallom hogy nem ismerem Flanek Tibort, így azt sem tudom hogy modellezik-e. Ha igen akkor jobban is összekaphatta volna magát, ha meg nem akkor jobb lett volna hozzáértő embernek csinálni ezt az írást.

Már említettem párszor hogy igen régóta olvasom az index fórumait. Amikor elkezdtem folyamatosan figyelemmel kísérni, természetesen kíváncsi voltam hogy milyen írások születtek korábban, ezért elkezdtem olvasni a legelejétől a Vonatbuzulls és a Vasútmodellezés topicot is. Mindkettőnél sikerült is bepótolni a lemaradást, más kérdés hogy pár év után a vasútmániás topicot hanyagolni kezdtem. De nem is ez a lényeg, sokkal inkább hogy a modellezős topicban fokozatosan kirajzolódott hogy kik a lelkes amatőrök, kik a dumagépek, és kik a profi modellezők. Utóbbiak egyik legprofibbja Rézgaras, aki szebbnél szebb gőzmozdonyokat (és persze egyéb járműveket is, pl teherkocsikat) készít rézből. Weblapján részletesen bemutatja eszközeit, és a modellek elkészítésének menetét, leírva hogy mit hogyan és miért csinál, sok fotóval, melyek az elkészített alkatrészeket és persze a folyamatosan egyre szépülő modellt mutatja be. Amikor először néztem végig a weboldalát, úgy voltam vele, mint a jó könyvvel amit alig akar letenni az ember. Rézgaras érthetően és szemléletesen írt le mindent, szinte élmény látni ahogy az egyszerű rézlemezekből élethű mozdonyok születnek. Rézgaras az, aki nem sajnálja megosztani a tudását másokkal, és meg is teszi. Az általa készített modelleket személy szerint etalonnak tekintem, az a minőség ami fölé már nem lehet/érdemes menni. Van aki ez fölé is szeretne menni, pl Ónozó még nála is maximalistábbnak tűnik, szerény véleményem szerint ugyanakkor a bele fektetett plusz idő és energia már nem áll egyenes arányban azzal a többlettel amit végül kaphat. És ezzel most nem leszólni akartam Ónozót sem, az ő 424-esére talán a „tökéletes modell” jelző fog majd illeni, ha elkészül.

No, a lényeg az hogy Rézgaras számomra a „Nagy” modellező, akire rosszat mondani egyáltalán nem tudok, és nem is akarok hiszen eddigi fórumos pályafutása alatt nem volt még olyan megnyilvánulása, ami miatt fogást kereshetnék rajta, pedig én aztán elég kritikus vagyok mindenkivel! :) Majd kilencezer hozzászólásból pedig már lehet következtetéseket levonni egy ember hozzáértésére.

            Tegnap esett meg hogy egy igen komoly emberke, 72 hozzászólással a háta mögött leszólta Rézgaras modelljeit. A téma a Limit új 324-es gőzmozdonya, amiről Förster szinte ódákat költött amióta birtokol egyet. Ezzel amúgy nincs is baj. Spirit6 barátom azonban kissé eltúlozta azt hogy „a Rézgaras által készített hangerbokk is szép, de meg sem közelíti a LIMIT-modell által készített modellét”. Ha jól megnézem azt a 72 szólását, akkor azt látom, hogy majd minden harmadikban a Limitet ajnározza, aminek két oka lehet. Vagy ő maga a Limit és így reklámozza az új cuccait, vagy valami nagyon jó haverja és önként lett a csicskája. Mindkét eset elég gusztustalan, Rézgaras munkáit leugatni a Limittel szemben pedig kifejezetten pofátlanság.

Negyedszer, és egyelőre utoljára. Ebben a postban pár sorban írok azokról, melyekről eddig még nem, de meghatározó szereplői a magyar piacnak.

DEÁK MODELLSPORT

Tudomásom szerint a legrégebbi, rézmodellek készítésével foglalkozó gyártó. Számomra a Deák az ellentmondások, érthetetlenségek, és végletek megtestesítője. Kínálatukban TT, H0, és 0-ás modellek, meglehetősen változó minőségben. Van köztük pár jól sikerült darab, például a V40-es nekem különösen tetszik. Sajnos eredetiben sosem láttam működni, a Keleti Pályaudvar előtt vagy a Füstiben ácsorogva már sokkal kevésbé érdekes. Ugyancsak jónak tartom a 2 és 3 tengelyes Bcmot motorkocsikat és mellékkocsijaikat. Ha majd rámjön a nosztalgiázhatnék, ezekből biztosan beszerzek majd. A másik véglet a szili, és különösen a gigant elképesztő külseje. A belsejéről nem tudok nyilatkozni, de a fórumokon nem sok jót olvastam arról sem. A lényeg azonban, hogy ezeket a modelleket vajon hogyan készítette el a tisztelt készítője? Honnan vette a jellegrajzot? (én is láttam rossz jellegrajzot) Hova tette a szemét a mester, amikor már látni lehetett volna hogy nem lesz jó vége? Mit gondolt amikor rádöbbent, hogy amit csinált, az nem egyéb mint fémhulladék? Ha a mai napig sem döbbent rá, akkor honnan vette a bátorságot, hogy nekiálljon modelleket gyártani? És vajon Deák Úr tudja-e, hogy a gigantja úgy szar ahogy van? Ha tudja, akkor miért nem tett ellene évek óta? Ugyanennyi idővel, és ráfordítással lehetett volna jó mozdonyokat is gyártani. Azt sem értem, hogy miért erőlteti a szilijeit évről évre egyre drágábban, úgy hogy van mellette kevesebb mint fele áron elfogadható külsejű sorozatmodell. Ezeket az energiákat fordíthatná a többi modell tökéletesítésére, az M40-re, Bz-re, V46-ra, M31-re, amik kis igazítással pofás mozdonykák lehetnének. Hogy miért nem teszi? Mert Deák Úr a középkorban él és nem lát tovább az orránál.

            LIMIT MODELL

Kezdték az M44-essel, és ha nem csalnak az emlékeim és megérzéseim, akkor egy ideig a Deáknak dolgozott be. Azóta több új típus, részben teljesen rézből, részben gyári modellek átalakításával, mind tetszetős és minőségi modell. Kis szépséghibája hogy az árcédulán elég húzós számok vannak, de hát a minőséget meg kell fizetni. Nekem is van tőlük nem egy mozdonyom, és elégedett vagyok velük. Remélem, hogy nem marad abba a gyártás, és további újdonságok is jönnek.

            ALBERT MODELL

Modelleimről igen precíz nyilvántartást vezetek, így pontosan tudom hogy 2004.06.20-a volt az a nap, amikor először vettem Alberttől saját készítésű (átfestett-tamponozott) kocsit, ez volt a Ggs típus, és 8500 pénzbe került. Ekkor valami új kezdődött el, és talán még Albert sem tudja hogy mennyire jót tett a magyar vasútmodellezőknek. A sor pedig folytatódott és gyarapodott, sok szép tehervagonnal, mostanában pedig már személyvagonokkal is. Sajnálatos hogy a tolla neki is egyre vastagabban fog, a korábbi előnye a relatív olcsósága volt. Remélhetőleg nem szalad el nagyon a ló… Csupán elméleti szinten, kíváncsi lennék, hogy Albert és csapata mennyiből tudna kihozni egy Bsc Rola-kísérőt, vagy egy Ds poggyászkocsit.. Ha valaki jóban van Alberttel, kérdezze már meg! :)

 

Nagyjából ennyi. A fiúknak kitartást, és kerüljék az APEH ellenőröket!