Amikor az előző kisvasutas poszthoz kerestem konténeres képet, és rá is leltem a Railfaneurope.net-en a svájci RhB-s galériákban, eszembe jutott, hogy jó sok évvel ez előtt, rendszeresen néztem a Spektrum csatornán a svájci vasutakról szóló filmeket, ha jól emlékszem „Vonatozás Svájcban” címmel.
Hogy pontosan hány éve volt már nem is emlékszem, de legalább tíz, lehet hogy tizenöt is. Minden esetre mindig megnéztem, és már akkor is csodálója voltam a svájci kisvasutaknak. Sajnos a Spektrumon nem ment le az összes rész, sokkal később a Travelen viszont igen, csak azt meg nem volt alkalmam nézni. Mi maradt a megoldás? Beszereztem DVD-n, a Travelen futott verziót, magyar narrációval. Összesen húsz epizódom van, ami sajnos nem a teljes sorozat, a travelchannel.co.uk szerint huszonnégy epizód készült. No de sebaj, kikapcsolódásra ez is elég, úgysem egyszerre nézi az ember. Ezúttal is kénytelen volt leesni az államnak, hogy milyen szép ország Svájc, mennyire szépen rendben van tartva mindig mindenhol minden. Nem utolsó sorban pedig, a harminc, negyven, esetenként több éves járművek is úgy néznek ki, mint ha most gördült volna ki a gyárból. Márpedig a keskeny nyomközű hálózaton közlekedő vonatok egy része bizony meglehetősen koros, mégis úgy van karban tartva, hogy azon kifogást találni nem lehet. Még gondolati szinten sem érdemes foglalkozni vele, hogy nálunk miért nem lehet megfelelően karbantartani a járműparkot, nem is vesztegetek rá több szót. 
Elvégre kikapcsolódásként nézünk ilyet és nem mérgelődni. Maga a műsor tökéletesen van megszerkesztve, vannak vezetőállásból készült felvételek, külső kameraállásból készült képek, légi felvételek, és nem lényegtelen, hogy rendszeresen mutatják a vonalak térképét is. A vonalon és a vonatokon kívül sok felvétel a környező városokról mutat részleteket, nem beszélve a havas sípályákról, és a legszebb téli felvételekről. Ami miatt viszont mindig tátva marad a szám, azok a csodálatosan szép tavak a hegyek közt! Legnagyobb sajnálatomra még egyszer sem volt alkalmam végigjárni a híres Gleccser Expressz vonalát sem, az asszony ugyanis még az emeleti ablakból se néz le szívesen, saját állítása szerint nincs az a pénz amiért átmenne egy ilyen viadukton, amiből azért arrafelé van egy jó pár. Nem beszélve a több kilométeres alagutakról. Így aztán marad a strandolás, meg hajókázás, hegyi vonatokat meg a tévében nézünk.
A magyar fordítással azonban akadnak problémák. Azt nem említem, hogy a kockafejű vasutasoknak már a „piros jelző” is fülsértő, de egy „vasbeton talpfa” azért már nekem is szemet szúr. Nem beszélve olyanokról, hogy „tapadós pálya” ami gyaníthatóan az adhéziós elven működő vonalakat jelenti, vagy a „csekély emelkedésű, 25%-os emelkedő” amit nem egy fogaskerekű, meredek turistavonalra értettek, hanem egy sima adhéziós szakaszra, csak a fordító valószínűleg nem ismeri az ‰ jelet, már ha egyáltalán kapott scriptet a filmről, és nem hallás után fordított. A legjobbat hagytam a végére, Svájcban úgy hívják a tolópadot, hogy: „motorizált oldalazó”!! Állat, mí? Már megérte megszereznem a DVD-ket! Lehet, hogy rosszul emlékszem, de a Spektrumos verziónál nem emlékszem ilyen hülyeségekre. Sőt a narrátor is nagyságrendekkel jobb volt, emlékeim szerint Újréti László hangja kísérte a képeket, de erre nem esküszöm meg. Az új verzióban meg se számoltam, hogy hányan szövegelnek, de szerencsésebb lett volna most is egy emberre bízni. Ez azonban nem sokat von le a filmek élvezeti értékéből, mostanában ezeket nézem unalmas estéken (ami ugyan nem túl sok van). Nézzétek ti is, érdemes!
Otthon aztán kíváncsiságból utána olvastam, hogy miféle vonal lehetett is ez. Talán a legtöbb infót a wikipédián találtam róla, bár a wikipédiával mindig vannak fenntartásaim. Mint kiderült, egy Békéscsaba környéki keskeny nyomközű hálózatról van szó, melynek része volt az emlékhellyel megemlékezett Békéscsaba-Vésztő vonal. A hálózat 1956-ban érte el legnagyobb kiterjedését, ekkorra 152 km-nyi vágány lett lefektetve. A hálózat felszámolásakor elsőnek ez a szakasz lett megszűntetve, 1960 október 1.-vel és 1962 január 1.-vel, 1963-ban a pályát is felszedték. A dátumok ugyan nem egyeznek a márványtáblán olvasottal, de végül is kurvára mindegy. 1967-ben, 1969-ben és 1971-ben újabb szakaszokat hagytak fel, és ezzel gyakorlatilag meg is szűnt létezni. Ami fennmaradt az egy fűtőház Vésztőn, régi állomásépületek, egy víztorony, és egy véletlenül megmaradt keskeny nyomközű raktári vágány Orosháza vasútállomáson. Az emlékhely szintén egy megmaradt műtárgy helyén van (szerintem), a 
És ma pedig:
