Vasutaskritikus

Olvasgatom a gödöllői kiállításról írt véleményeket, és azon morfondírozok, hogy vajon én mit írjak? Mert valóban színvonalas és jó anyagot láttam, tehát nem akarok senkinek sem a lelkébe gázolni. Csak valahogy volt egy olyan fura érzésem, hogy vajon ez a sok dicsérő ember látott valamit még amit én nem??? Mert olyan eget verő szenzációval én nem találkoztam, bocsi... Vagy talán valamiért mindenki kötelességének érzi, hogy agyba-főbe dicsérje a gödöllői kiállítást? No de miért? Nem állítom hogy nem volt jó, és nem volt szép! Na de nem kell túlzásokba esni... Olyan nagy elvárás, hogy egy vasútmodell kiállításon minden kiállított munka minőségi legyen??? Ha igen, akkor az egyrészt baromi szomorú, másrészt igazolva látom az elmúlt években írt kritikáimat a többi kiállításra vonatkozólag. Mert nézzük csak mit láttunk most? Bencs Zoltán asztala szép és látványos, Szűcs Miklós meglehetősen nagy asztalkáját már sokszor volt alkalmam látni, Paksinuti új asztalát most láttam először és nem is csalódtam benne, Kisfaludy Zsolt asztala méltó a tökéletes jelzőre is akár, Martisz Gábor főépítész úr se ma kezdte, Molnár Balázs, Molnár Gergely és Németh Zsolt állomása az egyik legszebb modulrendszerű asztal amit volt szerencsém látni, Balogh László pedig bemutatta, hogy TT-ben is lehet szép és részletes asztalt építeni. Ez hét darab asztal, plusz a diorámák. Mikor jutunk el oda, hogy minden kiállítás után a parkolóban azt gondolja az ember, hogy ezért bizony érdemes volt eljönni!? Valószínűleg soha. De azért vannak már ilyenek most is. Például a pécsi kiállításokról még nemigen olvastam rosszat, én pedig a balatonfürediről nem jöttem még ki soha elégedetlenül. A szombathelyi klub moduljait külön is meg kell említenem, mint kiemelkedő produkciókat. Jó alapanyag tehát van, volna miből jó kiállításokat csinálni. Gödöllőre legközelebb is el fogok jönni, főleg ha még összeszednek pár szép asztalt!

(A kiállításon a diorámákra lehetett szavazni, én most a legjobb terepasztalra fogok, ami nem más, mint Kisfaludy Zsolt asztala!!! Legalább egy szóbeli vállveregetést megérdemel!)

Az időszakos kiállítások valószínűleg legnagyobbika, a TEMOFESZT idén a vasúttörténeti parkban került megrendezésre. Az elmúlt évek emlékezetes balfaszkodásai után úgy tűnik, hogy idén különösebb probléma nélkül sikerült bemutatni a kiállítást. Az időpont kiválasztása is szerencsésebb volt, a helyszín pedig szintén jó döntésnek bizonyult, talán érdemes lenne megtartani ezt a felállást!

Ami a kiállított anyagot illeti, jobb lett a kép az átlagosnál, bár volt pár számomra idegen megoldás is. Például találkozhattunk a terepasztalépítés mindkét végletével, egyrészt a kopár, mindössze néhány sínszálat tartalmazó, "majd egyszer lesz belőle valami" típussal, másrészt az agyonzsúfolt, szinte minden négyzetcentiméterre vágányokat fektetett produkciókkal is. Szerencsére inkább a köztes megoldásokból volt több. A tárlatról egészen sok fotó került a netre sok véleménnyel, némi provokációval aminek ezúttal is felültek, de összességében nem bántam meg hogy elmentem. Egyetlen dolgot sajnáltam csak, mégpedig az idei évben nagy hírveréssel felújított teakfa burkolatú orient-expressz étkezőkocsi "rejtőzködését", vagyis, hogy ottjártamkor a körfűtőházba volt betolva, természetesen bemenni sem lehetett. Pedig szívesen megnéztem volna közelebbről, esetleg még belülről is. Na de majd talán máskor. A kiállításról készült általam legérdekesebbnek ítélt fotók alább megtekinthetők.

Jut eszembe! A közelmúltban elhunyt Dr. Károlyi Imre emlékére egy paravánnal elválasztott kis kiállítás volt fotókkal és vitrinbe kihelyezett modellekkel. Ami engem illet, mindíg csodáltam a modellezés "nagy öregjeit", akik a semmiből is képesek voltak tökéleteset alkotni filléres alapanyagokból. A mai kisszériás gyártók a nyomába sem érnek ezeknek a mestereknek, pedig volna mit tanulni szakmailag is, nem beszélve hogy egy kis szerénységet is átvehetnének az elődöktől. Kirakhattam volna ide az összes modelljének a képét, de csak hármat teszek, aki nem volt ott sajnálhatja, hogy nem látta mindet.

Nem hittem volna, hogy egyszer olyan kiállításról fogok posztot írni, amin ott sem voltam. Mert az idei békéscsabai szuper modellvasutas produkciót nem volt "szerencsém" megtekinteni, pedig megfordult a fejemben. Helyettem azért volt valaki más, akinek idén sem tetszett, és ezt az index-fórumon közzé is tette. Természetesen mélységes rosszallásomat kell kifejeznem, amiért azt a látszatot keltette, hogy én voltam, a rajongóimnak talán még csalódást is okozok ezzel. Mármint hogy nem én voltam. De ugyan mi okom lenne oda írogatni? Provokálni a hülyéket? Nem látom sok értelmét. Ha véleményem van, eddig is ide írtam, ezután is ide fogom. Aki elhiszi elhiszi, aki nem az nem. Magától a kiállítástól nem vártam sokat, ezért is nem mentem el. A legutóbbi mutatvány után nem néztem ki belőlük semmi jót, a fotók igazolták is várakozásaimat. Tavaly nem tettem, de most azért hadd javasoljam már a tisztelt derék békéscsabai polgároknak, hogy ami nem megy azt ne erőltessék mindenáron! Kiállítás helyett csináljanak inkább kolbászt! Abban már van rutinjuk. Sőt, ha átmennek a nem is olyan távoli Gyulára, ott szinte bárki el tudja mesélni nekik, hogy hogyan kell úgy kolbászt csinálni, hogy íze is legyen!

Nem láttam, hogy máshol írtak volna a balatonfüredi kiállításról, úgyhogy én most megteszem. Mivel a hosszú hétvégét amúgy is a tóparton töltöttem, kifejezetten örültem, hogy a kiállítás is most van, meg is látogattam.

A helyszín most már szokásos módon a vasútállomás peronszintjén a váróterem, teljes hosszában végigpakolva modulokkal. A bejáratnál pár asztalon új és használt vasútmodelleket árultak, ha jól láttam akkor a Bedőcs-féle üzlet települt ki, sok érdekeset éppenséggel nem láttam. A modulok kiállítói azonban kitettek magukért, többször is körbejártam az egészet, fotózgattam is természetesen. Magyar, osztrák, és román témájú modulok voltak jelen, összességében elmondható, hogy egy szépen összerakott rendszer volt látható, érdekes témákkal és részletekkel. Úgy tűnik, hogy a Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub igyekszik némi változatosságot is belevinni az általuk megrendezett kiállításokba, nekem például a bécsi klub moduljai teljesen új volt, de a román részen is voltak általam eddig nem látott asztalok. Elkerülhetetlen, hogy legyenek ismétlődő részek, hiszen a saját moduljait értelemszerüen nem fogja évente lecserélni a klub, de így összességében mégis mást kapunk mint amit eddig láttunk. A saját szubjektív véleményem tehát pozitív, összességében élveztem a kiállítást. Még a váróteremben uralkodó hőmérséklet sem tudta elvenni a kedvem, különös tekintettel arra, hogy kint még melegebb volt. Esteleg egy-két mobilklíma telepítése tudna ezen javítani valamit, vannak már cégek akik rendezvényeken vállalnak ilyesmit, kültéren, beltérben egyaránt.

Valójában csak egyetlen dolog volt ami nem tetszett, az pedig a közlekedő vonatok sebessége. Nem egyedi jelenség volt a modell-léptékben mérve 160-200-al közlekedő tehervonatok látványa, ami azért nem feltétlenül frankó. Függetlenül attól hogy ez egy analóg rendszer volt, meg lehetne választani a sebességet realisztikusabbra is, akkor talán a siklások száma is kevesebb lenne. A járművek kapcsolóit is lehetne cserélni valami üzembiztosra, számtalanszor szétszakadtak a szerelvények, és a kézzel tologatott vagonok meg siklott kocsik igazgatása kissé illúzióromboló. Készült pár(száz) fotó is, néhány érdekesebbet ezennel közkincsé is teszek:

Fentebb látható az analóg irányítástechnika az egyik asztal mellett, meglehetősen komolynak tűnik. A kiállítással egy időben került megrendezésre a III. Nemzetközi Vasútmodell Verseny Domonkos András emlékére. A modelleket nevezni kellett, előző nap bevinni a kiállítás helyszínére, majd zsűrizés következett és a kiállítás megnyitóján hírdettek eredményt. Egészen pofás kis modellek készültek, a gőzmozdonyok különösen tetszettek. Íme pár munka:

Az A1 kategóriában a nyertes ez a szép román mozdonyka lett, készítője Cristian Savin:

A második díjat Bulkai Lajos 324-ese érdemelte ki:

Az A2 kategória győztese Szabados Roland 303-asa lett:

A második hely is az övé egy narancs színű Dácsiával:

Az A3 kategória első díját Lévay Zsolt M41-ese kapta:

A B1 kategória győztese szintén román jármű, méghozzá egy fűtőkocsi, készítője Radu Popescu:

Nem kapott helyezést, de nekem kifejezetten tetszett ez a kis 375-ös gőzöske, készítői Winkler Szabolcs és Sutka Pál:

A B2-ben nevezett komfortkocsi szintén szabiroli munkája, ami ugyan nem ARp hanem WSPz, de a második helyet kiérdemelte:

Hát nagyjából ennyi. A modellek nagyon szépek, a többi kiállított darab is érdekes volt.

Ami a modulokat illeti, pár gondolat róluk is. Az átlag kiállításra járó embernek nem tűnne fel, de van pár apróság amit én másképpen csinálnék. Például az alant látható nagysugarú ív bevágásban halad, a terep is elég szépen meg van csinálva. Sajna a terepasztalépítők gyakran elfelejtik hogy a vasúti pálya nem csak sínekből áll, hanem egy csomó kapcsolódó létesítményből, amit szintén szépen le lehetne modellezni, jelen esetben a bevágások rézsűjének aljában futó árkokat, vagy akár szivárgók végeit, surrantókat, töltés alá átereszcsöveket és egyéb vízépítési hülyeségeket lehet csinálni. Apróságok de a valóságban sem véletlenül vannak ott, és nagyot dobnak az összképen!

Ez a pályarész jó helynek ígérkezett vonatfotózáshoz, sajnos a már korábban megemlített sebesség miatt nem nagyon jött össze, annak ellenére hogy a fényviszonyok sem voltak nagyon rosszak:

Aztán kíváncsi lennék, hogy például itt mi készül? Tippem szerint valami útépítés földmunkája lehet ami majd átmegy a vasút alatt, csak azt sajnos nem így csinálják. Érdemes lenne megkérdezni egy építészt is, ha már kedvelt témák a vasút melleti építkezések, itt páldául sokkal látványosabb dolgot is össze lehetett volna dobni ebből az ötletből:

Ugyanez érvényes erre az épülő felüljáróra is. Igaz, hogy ezeket a vonatforgalom fenntartása mellett építik, de kissé elnagyoltnak tűnik az egész. Lehet hogy most is csak én vagyok túl maximalista, de ha már csinálok valamit, az olyan legyen mint a valódi, ezért hívják modellezésnek

Itt egy épülő ívkorrekcióra tippelek, szintén kicsit elnagyolva. Ha már kifejezetten egy adott munkagép modell (gréder) miatt csinálok egy modult, akkor ott egyéb gépek és járművek is helyet kéne kapjanak, ennél azért több kell az alépítmény készítéséhez:

Ez csak pár példa volt és nem kötözködési szándékkal, de a szép kivitelezéshez hozzátartozik, hogy a tartalomban se legyen hiba.

Összegezve: a kiállítás szép volt, jövőre is megnézem (ha lesz rá időm).

          Nyaranta amikor csak a munka engedi, be szoktam iktatni pár nap (hét) pihenést, úgymond nyaralást. Ezek úticélja úgy nyolcvan százalékban a Balaton. Nem azért, mert jobb mint mondjuk a spanyol tengerparton, hanem mert gyerekkorom óta szeretem a magyar tengert. Az akkori arculata egész más volt, de az egész hangulat ami körbeveszi, az mondhatni hogy csak jobb lett. Így ha csak tehetem, leugrom pár napot vitorlázni, vagy akár egy-két hétre a családdal valamelyik szállodába. A Balatonba ugyan már a legritkábban megyek bele, a szálloda medencéi kielégítik a vízigényemet, a gyerekek viszont szeretnek sétahajókázni, néha még egy-egy vizibiciklizésre is rá tudnak dumálni. Bár ehhez most még hideg a víz, ilyesre később is nyílik alkalom bőven.

            A szállodák recepcióinál lévő prospektusok és szórólapok gyűjtögetése a feleségem szórakozása, a lányom volt aki felhívta a figyelmem az egyik szórólapra. Lehet találgatni hogy melyik volt! Valóban a „Helikon Kastélymúzeum Történelmi Vasútmodell kiállítás” című papír volt a kezében. Mondták is hogy nézzük meg, és mi tagadás, én is kíváncsi voltam, hogy mi készült az elmúlt három évben, amióta legutóbb ott jártam. Persze-persze, tudom hogy írtam már róla, egyszer-kétszer-négyszer, de mint tudjuk ez egy folyamatosan épülő terepasztal, és még messze nincs kész. Meg aztán az van, hogy eddig csupa rosszat írtam erről a témáról, és tekintve, hogy a kiállítás mindentől függetlenül azért kimagasló teljesítmény a maga nemében, hát elismerem hogy jobbat érdemel annál amit eddig kapott tőlem. Még azzal együtt is, hogy korábbi írásaim túlnyomórészt nem is magáról a pályáról szóltak, hanem az ideggyenge építőről, a kihasznált főépítészről, és mindezeknek a nagyon finoman szólva problémás kommunikációs képességeiről. Ami történt megtörtént, azóta gondolom egyik sem lett okosabb, de legalább a szájukat megtanulták befogni, és talán azzal foglalkoznak amihez szemmel láthatóan jobban értenek, a terepasztal-építéssel.

            A múzeumba belépve már meg sem lepődtem hogy a jegy drágább lett, no azért nem sokkal. A havas részeken nem tudom készült-e valami, nem tűnt fel hogy bármi más lenne. A zalai rész tetszett már korábban is, bár itt sem tűnik szembe semmi drámai változás. Talán pár apróság, de mint mondtam, rég voltam már legutóbb, így nem volt unalmas ezeket végignézni újra. Amiről azonban feltétlenül szót kell ejtenem, az a prózai egyszerűséggel mondva kriminálisan szar világítás! Ami azért elképesztő! Azt még meg lehet érteni, hogy természetes fényt nem egyszerű bárhová bevarázsolni, de könyörgöm, itt egy több tízmilliós produkció! Nem hiszem el, hogy nem telik pár tízezer forintért (vagy pár százezer, szarok rá) normális megvilágításra. Hihetetlen! Kit kell megveretnem, hogy csináljanak valamit, és ne kelljen tíz év múlva is ezen bosszankodnom?

            Ahogy sétáltam tovább és átmásztam a fa hidacskán, jobb oldalt elém tárult az autópálya meg a fordulói, meg a túlsó végén valami gagyi útépítés-szerűség… Azért ez az a rész ami sajnos nagyon gáz. Lehet hogy valami spéci egyezség része a Faller-rel az, hogy csinálni kell egy nagy Car-System-et, akkor még talán megértem. Nem tetszik, de megértem. Ha viszont valaki saját ötlettől vezérelve találta ki ezt a bődületes nagy baromságot, hát az menjen a francba! Ugyanis nem hiteles egy cseppet sem, nem is szép, nem is érdekes. Befejezetlen autópálya nincs az egész Dunántúlon, tehát nem illik a témába sem. De amíg volt is, az sem így nézett ki. Szóval nem értem. Egy csomó helyet elbasztak erre, és nem is igazán lesz látványos, nem beszélve arról, hogy ez egy „Történelmi Vasútmodell Kiállítás”. A hangsúly lehet a történelmin is vagy a vasútmodellen is, mindkét esetben felejtős ez a hülyeség. Szóval aki tudja az okát, ossza már meg velem! Meg aztán van még bennem némi képzavar.  Ha jól értettem a lényeget, akkor az egykori Déli vasút adja a témát az egésznek, lesznek-vannak szép régi gőzösök, meg persze modern mai gépek is. A környezet kialakítása nem tűnik múlt századinak, tehát csak a járművek képviselik a múltat. Ezzel nincs is baj, én is így csinálnám (vagy hasonlóan). Ami engem megzavart, hogy például a Déli pályaudvar miért a hatvan évvel ezelőtti állapotában épül meg, ha főleg mai vonatok fognak közlekedni rajta? Különös tekintettel a felsővezetékre, ami tudomásom szerint Keszthelytől a Déli-ig lesz végig. A Déli pályaudvaron még az átépítés után sem volt 1983-ig, a régi vágányokra hogyan akaják ráhúzni? Ha már ez egy történelmi kiállítás, nem kéne törekedni a történelmi hűségre? Például a Tátra villamosok sem gyakran álldogáltak a régi épületek mellett, ahogy azt most a kiállításon teszik. Én sokkal inkább az új pályaudvart készítettem volna… No meg még, az asztal közepe tájékán jelenleg a háttérben elterülő vaskohó és hozzá tartozó üstkocsik meg mindenféle bigyulák mi célt fognak szolgálni? Vajon melyik nyersvasgyártó üzem volt a Déli vasút mellett? Csepel, Ózd, Diósgyőr, vagy Dunaújváros? Vagy itt meg valami Märklin-es marketing baromságot nyelettek be velük? Nagyon látványos lesz az biztos, de akkor megint csak ne hívják már történelminek, ha ennyire szarnak rá, hogy mi hol volt és mi nem is volt sehol. Például a nagyolvasztó mellett (és mögötte még vagy három) elterülő „torpedopfannenwagen” (magyar szó talán nincs is rá) legjobb tudomásom szerint Magyarországon soha sehol nem volt, meg nincs most sem. No mindegy, ennyi belefér az „enyhébb” kompromisszumokba, amik amúgy is lépten-nyomon körülveszik a vasútmodellezést. Nürnberg kb most is olyan mint három éve, a többi állomás épülget, a terep is épülget, házak, utcák, van ahol már egész jól kész vannak, villamos nem jár, de az autósmoziban nézhetjük a Tom&Jerry-t. A legjobb rész a Semmering, már szinte kezdetektől kész, nagy látványos hegyekkel, hidakkal, 1/87-re kicsinyített valós lejtviszonyokkal. A megvalósítás szinte már tökéletes, mondhatnám azt is, hogy ennél magasabb színvonalon terepasztalt építeni gyakorlatilag lehetetlen. Egyetlen apró hibát tudnék csak megemlíteni, az ott tartózkodásom mintegy másfél-két órája alatt egyetlen árva vonat sem közlekedett egyik irányban sem. Hogy mi az oka, az rejtély, kedvenc főépítészünk és a szárnysegédje valami fontosabb dologgal volt elfoglalva mint a kiállítás, időnként a terasz és a Déli pu. melleti kis asztalka közt mászkálgattak, velük lévő emberkékkel társalogtak, a forgalom vagy annak hiánya láthatóan nem aggasztott senkit. Ettől az apró kis malőrtől eltekintve nem tudnék különösebben rosszat mondani, némi pénzt kéne bele pumpálni és máris látványosan fejlődhetne az egész. Vagy akár készre is lehetne csinálni. Sajnálatos módon csak egy kompakt gép volt nálam (azt hittem ez is jó lesz), az tükörreflexes Nikonommal valszeg jobb képeket lehetett volna csinálni, még ilyen szar fényviszonyok közt is. Megígérem hogy három év múlva ha újra elmegyek, normális képeket is csinálok!