Vasutaskritikus

            Ekkor vettem csak észre, hogy az úttal párhuzamos vasúti vágány keskeny nyomtávú, egy árok áteresze fölé lett lefektetve, a végén a vágányzáró sorompóval, mellette az alakjelzővel. Volt két tábla is, egy fából készült, és egy falazott márványtáblával. Egészen pofásra sikerült kis emlékhelyen álltam, mely Az Alföld Első Gazdasági Vasútnak állít emléket. Mivel a helyszínen nem tudtam meg többet, lőttem pár képet és mentem tovább.

Otthon aztán kíváncsiságból utána olvastam, hogy miféle vonal lehetett is ez. Talán a legtöbb infót a wikipédián találtam róla, bár a wikipédiával mindig vannak fenntartásaim. Mint kiderült, egy Békéscsaba környéki keskeny nyomközű hálózatról van szó, melynek része volt az emlékhellyel megemlékezett Békéscsaba-Vésztő vonal. A hálózat 1956-ban érte el legnagyobb kiterjedését, ekkorra 152 km-nyi vágány lett lefektetve. A hálózat felszámolásakor elsőnek ez a szakasz lett megszűntetve, 1960 október 1.-vel és 1962 január 1.-vel, 1963-ban a pályát is felszedték. A dátumok ugyan nem egyeznek a márványtáblán olvasottal, de végül is kurvára mindegy. 1967-ben, 1969-ben és 1971-ben újabb szakaszokat hagytak fel, és ezzel gyakorlatilag meg is szűnt létezni. Ami fennmaradt az egy fűtőház Vésztőn, régi állomásépületek, egy víztorony, és egy véletlenül megmaradt keskeny nyomközű raktári vágány Orosháza vasútállomáson. Az emlékhely szintén egy megmaradt műtárgy helyén van (szerintem), a http://vasutifilm.znet.hu/ oldal „Elveszett vágányok nyomában” címszó alatt Az AEGV menüpontnál, 2003-ban tartott vonalbejárást mutat be fotósorozattal, itt található az alábbi kép, mely köré épült valószínűleg az egész emlékhely. (Remélem nem haragszanak amiért beteszem ide a képüket, cserébe akár ők is felhasználhatják az újakat)És ma pedig:

 Hogy hol itt a kritika? Tulajdonképpen sehol, csak elgondolkodtató. A sokat vitatott 1968-as közlekedéspolitikai koncepció sok vasútvonalnak megpecsételte a sorsát. Ez ugyan már pár évvel előtte megszűnt, de az okok valószínűleg hasonlóak voltak. A gondolkodás iránya inkább az, hogy ha a hatvanas években lett volna lehetőség fejlesztésekre (a történelmi előzményeket most hagyjuk), és nem a pénzhiány lett volna a fő oka a kisebb forgalmú vonalak teherforgalmának közútra terelésének, akkor ezek a kisvasutak életképesek maradtak volna-e? Egy korabeli tanulmány szerint konkrétan ez a vonal olyan jó állapotban volt, hogy mindennemű felújítás nélkül 1985-ig fenntartható lett volna. Vagy még tovább is, minden csak elhatározás kérdése. De túlélhette volna-e a rendszerváltást, ha figyelembe vesszük, hogy a közúti árufuvarozás akkor kezdte rohamosan kiszorítani a vasúti szállítást? Magyarán olcsóbb-e ma közúton kamionozni, mint vasúton szállítani? Valószínűleg igen.
           De azért játszásiból tételezzük fel egyszer, hogy az elmúlt huszonöt év torgyánjózsefei nem teszik tönkre az ország mezőgazdaságát, így az alföld nem egy punnyadó pöcegödör lenne, hanem Európa éléskamrája, ahogy régen mondták. Ebben az esetben ez a jelenleginél komolyabb termelői kapacitásokat és nagyobb tömegű elszállítandó árút is jelent, ami értelemszerűen vasúton lenne célszerűbb, úgy feldolgozásra, mint a végtermék elszállítására. Keskeny nyomközű vasutak fenntartása olcsóbb, a búzának és lisztnek meg mindegy hogy 80-al megy a vonat vagy csak 40-el, tehát regionális szinten életképes is lehetne akár. A késztermék pedig szintén vasúton mehet az EU-ba, persze nem keskeny nyomtávon. Szerény meglátásom szerint kis hazánkban a mai napig sem ismerték fel igazán a kombinált fuvarozásban rejlő lehetőségeket, sokkal egyszerűbb kamionra pakolni és tönkrevágni az ország közútjait. Pedig van rá megoldás, a cserefelépítmények és konténerek szállítása keskeny nyomtávú kocsikon is megoldható, ahogy az lentebb látható is. Minden csak politikai akarat kérdése, vannak országok ahol a tranzitforgalmat is vasútra tudják kényszeríteni, akár kamionostól is. Nálunk ez miért nem érdeke senkinek? Ki nem járna jól? Ja, és nem ártana végre egy megvalósítható és átfogó közlekedési koncepció sem. Készül ugyan a Nemzeti Közlekedési Stratégia, de szép nevekkel már tele a padlás, eredmény is kéne már.

 foto: www.railfaneurope.net

Nyert a Fidesz! Éljen! A kampányban és a már jóval előtte tett ígéreteket hamarosan el lehet kezdeni megvalósítani. Például a tavaly megszüntetett menetrendváltás óta ideiglenesen szüneteltetett forgalmú mellékvonalakon Fónagy János ígérete szerint újraindítják a forgalmat amint hatalomra kerülnek. A hatalom meglesz, kíváncsi vagyok mi marad az ígéretből! Lehet tippelni. Súgjak? Semmi… Nem mintha különösebb bajom lenne a fidesszel, ugyanis egyformán utálom az összes politikust, bár utóbbi időben az mszp-t egy kicsit jobban. Csak ígéretekkel tele a padlás, és Fónagy is okosan azt mondta hogy „ahol az műszakilag lehetséges lesz”, tehát már előre hagyott magának egérutat. Érzésem szerint Fónagy nagyon is jól ismeri a vasutak állapotát és helyzetét, az nyilvánvalóan meg sem fordult a fejében hogy ezek a vonalak ténylegesen újra meg lesznek nyitva. Akkor meg miért kellett ígérni? Csak azért hogy odamondhasson a kormánynak? Keltsen egy kis hangulatot? Ezzel is nyerjen a fidesz pár szavazatot? Gondolom nyert is párat, de ha már előre tudja, hogy nem tudják majd megnyitni, akkor ez még mindig elég kisstílű módszer erre. Szép ígéret amit nem kell betartani, és utólag még lehet rúgni is egyet az mszp-be, hogy a szemetek széthordatták a műszaki berendezéseket meg általában minden mozdíthatót, és ezzel szándékosan lehetetlenné tették a forgalom újbóli elindítását. Pedig ők akarták! De tényleg!
Inkább törődhetne azzal, hogy a kihajígálja (esetleg sittre vágatja) azokat, akik a milliárdokat lopják a cégből (és minden adófizetőtől), kitakarítsa a szart és fertőtlenítsen. Vajon meri? Súgjak? Nem meri…