Nem volt olyan régen, amikor szót ejtettem a magyar vasúton evés szokásairól. Akkor talán még a Mávnál sem tudták, hogy idén megszüntetik az étkezőkocsik belföldi közlekedtetését, nyilvánvalóan én sem tudhattam, nem is ezért írtam meg hogy semmi szükség rájuk. Hanem mert tényleg nincs.
Ne is beszéljünk most arról, hogy egy max. három órás utazást aki nem bír ki kaja nélkül, az haljon éhen! Inkább beszéljünk arról, hogy a Máv ezúttal is saját maga lehetetlenítette el a saját működését ((most még csak) az étkezőkocsikra vonatkozóan). Jelentkezzen nálam, aki szívesen eszik abból amit ott adnak, annyiért amennyiért adják! Nos? Senki? Jellemző! Inkább a teszkóban veszitek a parizeres zsemlét és zabáltok meg morzsáztok az ülésekben, mí? Gratulálok! Szegény InterCity Vendéglátó Kft. (a híradásokban szereplő név) meg szép lassan csődbe megy… Illetve nem megy, mert ilyen cég nincs is. Legalábbis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium e-cégjegyzéke szerint: „2012. május 8. napján 22 óra 30 perckor InterCity Vendéglátó Kft kezdetű cégnév a cégnyilvántartásban nem szerepel.” Hűha. Sebaj, ha nincsenek, nem is kell velük szerződést bontani. De akkor most ki üzemelteti végül is azokat a nyüveteges étkezőkocsikat? Végül is a 2010-es szerződések közt meglett a nyertes, I.C. Kft, aki 9 712 788 jó magyar forintért hajlandó üzemeltetni a kocsikat. (cégjegyzék szerint a teljes neve I.C. Vendéglátó Korlátolt Felelősségű Társaság). A Máv és annak mindenféle beszállítói meg alvállalkozó szerződéseiről gondolom nincsenek senkinek sem illúziói, valaki bizonyosan jól járt itt is. Én csak egy valamit nem értek. Ha valamit lehetne jól csinálni, amihez minden feltétel adott, akkor miért kell szándékosan rosszul csinálni??? Az I.C. Kft tulajdonosai, ellenségei a saját pénzüknek? Kedves Veress Úr, hát mire jó ez így? Mármint hogy a kutya sem zabál a vagonjaiban, pedig vannak ám jó szakácsok, személyesen is ismerek párat, jó pénzért a vonatokon is főznének. Néhány szép csajt se lehet olyan nehéz keríteni, akik esetleg még értenek is a felszolgáláshoz. Akkor már csak tudni kellene azt, hogy kinek akarok szolgáltatni. A diák nem fog 400-500 Ft-ot fizetni egy kávéért, aminek a fele jó eséllyel a tökére borul a kivalló haza pályaviszonyokon. Talán a nagycsaládosokra számítanak a majd 3000 Ft-os cigánypecsenyével? Esetleg van palacsinta 500-600 Ft-ért, amiért máshol komplett menüt is adnak. Vagy a menő-manó menedzserek és vállalati felsővezetők a kiszemelt célcsoport? Ők éppen meg tudják fizetni, csak sajnos ők soha nem utaznak vonaton. Ezeknél az embereknél ugyanis sajnálatos módon van egy minimum, ami alá nem mennek, például nem szeretik ha hülyének nézik őket. Olyasmiért, mint hogy az alapvető tisztaság nem prémium szolgáltatás, amiért a Mávnál pótdíjat kell fizetni. És persze a pontosság és gyorsaság is lemaradt vagy negyven évet. Maradnak a prolik és parasztok, de ők meg inkább éheznek, mintsem ennyit fizessenek egy kajáért. Szóval az a gyanúm, hogy Tisztelt Máv-Start és I.C. Kft illetékesei fordítva ülnek a lovon, és még fel se tűnik nekik. Nagy kár, mert én is szívesen ennék jó kajákat színvonalas környezetben, emberi árakon, és mindezt a vonaton! De úgy tűnik hogy ez a vonat is elmegy…
Foto:Railfaneurope.net
Régen a paraszt nem utazgatott minden nap, már az is „esemény” volt, ha ment valahová és vonatra szállt. Na de ma, nehogy már ne lehessen kibírni azt a 2-3 órát, amíg az IC odaér ahová éppen menni akar az ember. Ha az ország egyik végéből akarok elmenni a másikba, akkor is kibírom azt az időt amig beérek Budapestre, ott akár a pályaudvaron is lehet kajálni, aztán tovább… Szerény véleményem szerint belföldi vonatokra teljesen felesleges az étkezőkocsi, bőven elég egy bisztró vagy bár szakasz. Gondolom az sem véletlen, hogy a mostanában tervezőasztalon éledező és éppen gyártócsarnokba készülődő újabb IC kocsik közt nincs is étkező, bőven elég az első osztályú kocsiba épített büfé. Látta már valaki a kocsik külső látványtervét? Nekem volt szerencsém. Nem igazán tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek, inkább csak a döbbenet. No de most, nem is az új kocsikról van szó, hanem a vonaton zabálásról. A legszebb ezzel kapcsolatos élményem szintén egy IC első osztályán esett meg velem, a szomszédos üléseken ülő négytagú család, még jól is voltak öltözve, szépen szertartásosan előpakolta a szatyorból a nagy zacsi zsemlét, a csomag parizert, és mivel kés az nem volt náluk, kézel tépték szét a zsömit, puff bele két szelet pari, és csámcsogva táplálkoztak. Az evés nem is jó szó, enni az ember szokott, akibe szorult némi kultúra, ezek csak zabáltak. Morzsa ezerfelé, sebaj. És nem egyedi, még ha nem is mindenki eszik gusztustalanul. Ugyanígy láttam már középkorú úriembert, vagy fiatal egyetemista diáklányt. Azt most hagyjuk, hogy nem takarítanak fel utánuk, egyébként sem takarítanak. De nehogy már azt kelljen nézni, hogy a fél vonat tömi a fejét és a képembe böfög.