Ha már az előző postban szóba került a Quabla, megér pár szót a kisszériások jelenlegi legjobbika. Sokat rágódtam, hogy ezt leírjam-e így, de tény és való hogy a mai állapot szerint ez így korrekt. Hezitálásom oka a cég előzményei, konkrétabban pedig a múltban általuk kiadott modellek minősége. Egyik első élményem a Quablával a Modell&Hobbi Váci út 47. szám alatti boltjához köthető, ez volt az az idő amikor még ők is csak egy kis bolt voltak. Bementem az üzletbe, és a bejárat melletti kirakatban voltak az addig számomra ismeretlen magyar modellek, igazi horror árakon. Pl. Rmms pőrekocsi 18-20 ezerért, és inkább nem is folytatom mert csak felhúzom magam még majdnem tíz év után is... Még ma is olcsóbban lehet hozzájutni sokkal szebb, tampon-nyomott feliratokkal készült vagonokhoz, akkoriban pedig a konkurens Modellkit termékeihez képest is sokkal drágábbak és főleg sokkal ótvarabbak voltak ezek. És mégis megvették! Az volt az az idő, amikor senki sem gyártott magyar modelleket, viszont a modellezők ki voltak éhezve ezekre. Börcs Úr pedig (teljes joggal) azt gondolta magában: „Minek csináljak én nektek rendes modelleket, ha ezeket a szárazmatricás szarokat is megveszitek?” Mi pedig évekig vettük a szárazmatricás szarjait, igen, bevallom hogy én is. (Mentségemre szolgáljon hogy nem sokat.) Különösen érthetetlen ez azért, mert Modellkit-ék akkoriban még élték fénykorukat, olcsóbb és szebb modellekkel örvendeztetve meg minket, de ez sem tántorította el a Máv-os cuccokra éhes tömegeket a Quablától. Aztán egyszer csak jött egy ember aki valahol valamikor azt gondolta: „Ha Quabláék ennyi pénzt is megkapnak ezekért, én csinálok sokkal jobbakat olcsóbban!” Így is tett! Sok-sok szép modell érkezett, kedvezőbb árakon, és Börcs Úr már nem lehetett boldog az ő vállalkozásában. Kénytelen volt elkezdeni rendes modelleket gyártani, sőt még az árcédulákat is kicserélte, szerencsére kisebb számokra. A modellezők ismét szeretni kezdték a Quablát, és vették az árut. Ez így akár egy sikeres vállalkozás kissé rögös kezdeti lépéseivel tarkított sikersztorija is lehetne, de sajnos nem lesz az. A helyzet ugyanis az, hogy Börcs Úr átesett a ló túlsó oldalára… A magam részéről, egy tetves tartálykocsiért nem vagyok hajlandó 23 ezer forintot kiadni csak azért, mert a rézből készült korlátja a féktekerő bizgentyűvel pontosan olyan mint az eredeti vagonon is. Egy rendesebb hosszúságú vonatért háromszázötvenezer forint egy kicsit húzós.. Ami miatt viszont mindezek ellenére leírtam azt az első mondatot az az, hogy végre igazán szép modelleket gyárt, és ezt aligha lehet elvitatni tőle!