Vasutaskritikus

Augusztus elsejétől új vezetője van a Máv Zrt-nek, Szarvas Ferenc személyében. A kormányváltás után borítékolni lehetett, hogy minden fontosabb állami vállalatnál leváltják az eddigi bűnösöket vezetőket, és új harcos kerül az élre. Mit vár az új kormány az új Máv-vezértől? Röviden: csodát.

Szarvassal együtt kinevezték az új igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat is. A nemzeti fejlesztési miniszter az utasok jobb kiszolgálását, a vasúttársaság működésének ésszerűsítését, hatékonyabbá tételét, a vasút és a vasutasok társadalmi megbecsültségének helyreállítását várja az új csodacsapattól. Javítson ki ha valaki másképpen tudja, de én úgy emlékszem hogy ezeket eddig minden új vezetőtől elvárták korábban is. A miniszter Úr utazott mostanában vonattal? Nem arra gondolok amikor kimegy a peronra tíz percig, hogy az újságírók le tudják fotózni két láthatósági-mellényes vasutas mellett, aztán beül az Audiba és hazamegy. Hanem benne a vonatban. Vagy például ha már úgyis kint jár az állomáson, forgassa körbe a fejét és szörnyűlködjön! Az új elnök-vezérigazgató egyszer sem nyilatkozott az elmúlt egy hónapban, legalábbis a hírek közt nem láttam nyomát. Pedig kerestem. A kinevezése után a legtöbb hírportál a Máv által kiadott nyilatkozatot közölte le szó szerint, ami jelenleg is kint van a máv.hu oldalán. A nyilatkozat annyira semmitmondó, hogy ha az alján nem lenne ott a dátum, gyakorlatilag eldönthetetlen lenne hogy mikor íródott, tartalmát tekintve bármelyik új vezető „programja” lehetne. A szöveg fogalmazója (valószínűleg akaratán kívül) véletlenül belecsempészett egy érdekes mondatot is: „…Az utóbbi évek vitáiban mintha feledésbe merült volna, hogy a vasút nem önmagáért, nem is az államért, hanem az utasokért van, az utasokért közlekedik….” Ez bizony nem egy rossz meglátás, furcsa hogy eddig senkinek sem jutott eszébe.

Az elnök-vezérigazgató úr az utóbbi egy hónapot valószínűleg azzal töltötte hogy felmérje a csatateret. Ne fáradjon, soha nem fogja átlátni! De ha már ilyen ügyesen ráérzett arra hogy a vasút az utasokért van, szálljon fel egyszer az egyik legforgalmasabb fővonalon (100-as) egy vonatra, én menjen rajta végig. Az út nem lesz izgalmas, de ha leszáll pár helyen és körbenéz, bizonyosan lát majd érdekes dolgokat, sőt garantálom hogy el is fog sápadni egy-két helyen. Például aki Ebesen a mellékhelységet kívánja meglátogatni, az ezzel fog szembesülni: 

 

Ha az elnök-vezérigazgató úr netalán elhányná magát a körülményektől, gyorsan szálljon vissza a vonatra (ellenkező irányba), és idézze fel magában azt hogy: „…az emberek életminőségének javítása – mind-mind nemzetstratégiai kérdés…” meg hogy „A MÁV Zrt. új vezetőjének célja, hogy … a magyar nemzeti vasúttársaság hosszú távon a mainál lényegesen utasbarátabb, versenyképesebb és hatékonyabb, színvonalasabb szolgáltatásokat nyújtó, működésében egyszerűbb és átláthatóbb, korszerűbb és etikusabb vállalat legyen…”  Ejha. Ennyi közhelyet egy mondatban régen olvashattunk. De miután az elnök-vezérigazgató úr megízlelte a valóságot, első lépésben meg kellene változtatni a prioritásokat! Például az hogy az ember alapvető szükségleteit elvégezhesse, nem prémium szolgáltatás. Hiába jár a kirakat-vonat bécs felé, és hiába várhatunk erre a csodavonatra első osztályú váróteremben (amiből is csak egy van), ha a magyar valóság az hogy a vasút szét van pusztulva. Ha egy forgalmas fővonalon ilyen állapotok uralkodnak, bele sem gondolok milyenek lehetnek azok a mellékvonalak amiken napi két vonat megy. Útban hazafelé az elnök-vezérigazgató úr bizonyára azt fogja gondolni hogy „Ááá, ez nem lehet igaz, biztosan csak hallucináltam az egészet…” szálljon le mondjuk Karcagon is, és ezt fogja látni:

 

Kétségtelen hogy jobb egy fokkal, de ha a tisztelt elnök-vezérigazgató úr úgy érzi hogy ez európai színvonal a huszonegyedik században, akkor jobban teszi ha egy hónap után máris lemond. Persze nem fogja úgy érezni, hiszen Szarvas Úr szereti a kihívásokat, a közleménye végén kitűnően ráérzett arra is hogy „Ehhez rengeteg türelemre és munkára lesz szükség, amelybe be kell vonni mindenkit, aki tudásával, tapasztalatával részt kíván venni a vasút, a vasutasok és a MÁV presztízsének fokozatos helyreállításában.” Ámen. Nagyon szép. Egy lényeges részt még kihagytam. A közlemény szerint „…nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a vasutat nem lehet megújítani, modernizálni a vasutasok nélkül. Meg kell szüntetni azt a korábbi gyakorlatot is, hogy a döntések a vasutasok feje felett, róluk, de nélkülük szülessenek meg.” Az első részével egyetértek, sürgősen meg kellene újítani a vasutasok gondolkodását is, az viszont eddig mindig káros volt ahol mindenki belepofázhatott mindenbe. Erőskezű vezető kellene, aki az asztalra csap, és tűzön-vizen át véghezviszi az akaratát!