Vasutaskritikus

A Modellkit weboldalán az április 29.-i újdonságai közt feltűnt néhány modell "régi ajánlatunkból" címszó alatt, melyek legutóbb 2002-2003 környékén voltak a kínálatban. A legszebb a Roco 63681 cikkszámú OBB Taurus, melynek az eredetije abból a huszonöt darabból való, melyek bejártak hozzánk és egy harmadik áramszedőt is kaptak.

A mostani ára 53900 Ft. Akkoriban, ha jók a rémképeim, talán harminc körül lehetett. Gyártásban csak egyszer volt, tehát biztos hogy ez is abból a szériából való, azóta furcsa módon majd duplájára emelkedett az ára. Ami viszont még ennél is sokkal furcsább, hogy honnan kerültek most elő ezek?? Feltették a felső polcra és elfeledkeztek róla? Most meg hogy a polcok egyre üresebbek, egyszer csak feltűnt hogy még ilyen is van? Képzelem milyen arcot vágott a signore, amikor kezébe akadt egy 8 éves doboz tele Taurusokkal...

            A legjobban viszont az érdekelne, hogy vajon mik lehetnek még abban a raktárban??? Nem ez az első alkalom, hogy kifutott modelleket kezd újra árulni, igaz hogy nem nyolc év után, de mint látjuk ilyen is van. Egyszer majd bekéretőzök hozzájuk, hátha lesz még ott pár érdekes cucc…

Ezt a kifejezést sok helyen hallani és olvasni, és nekem mindig kicsit értelmetlenül hat. Ha valami elveszik, akkor eltűnt, nincs meg! Az hogy valahol, valamelyik pusztában évtizedek óta rohad és zabálják a termeszek, még nem jelenti azt hogy „elveszett”. Nekem legalábbis nem, mert megvan az, csak nem a rendeltetésének megfelelően használják.

Biztos mindenki látott már jártában-keltében út menti tanyákon régi teherkocsikat, melyeken már se festék, se felirat, se semmi. Mire is jó egy ilyen vagon? Terményt tárolni benne? Vagy magukat az állatokat? Egyszerű lomtárnak? Vagy akár mindnek egyszerre… Elgondolkodtam rajta, hogy ezek a kocsik hogy kerültek oda ahol éppen vannak? Az a legegyszerűbb eset, ha valami iparvágányról van szó, ami esetleg idővel megszűnt, és pár kocsi ott maradt. No de házak udvarán? És ezek soha senkinek nem hiányoztak? Vagy amikor elérkezett az ideje a selejtezésnek, volt egy vágány ahová kitették azzal, hogy akinek kell, had vigye? Nehéz lenne ezt elképzelni… Ha valaki tudja hogy ment ez akkoriban, mesélje már el nekem, mert tényleg érdekel!

Minden esetre akárhogyan is volt, nem túl esztétikus látvány egy-egy ilyen ütött-kopott, rohadó deszka-halom, vagy rozsdásodó ócskavas. Ez itt még hagyján, az erdő szélén egy mezőgazdasági telep mellett nem sok vizet zavar…

no de egy falu közepén, egy családi ház kertjében, ki az az agyatlan idióta aki odatesz magának egy vagont így? Vajon a polgármestert meg a jobb esztétikai érzékkel megáldott parasztokat nem zavarja?

Általánosságban elmondható hogy az Indóház Extra számai jól szoktak sikerülni. Na nem mondom, volt már olyan példány amit azóta sem vettem a kezembe, sőt olyan is amit eleve meg se vettem, de amiket eddig összehoztak, azoknak a többségére azt mondhatjuk, hogy ezt a fajta újságot így kell csinálni. Mondhatjuk ezt a legújabbra is, a Ganz motorkocsikról szóló lapszám most is színvonalas, többségében jó írásokból készült. A bevezetőt Szécsey István írta, és bár nem tudom hogy a nagy egészből mennyi az ami az ő tollából (billentyűzetéből) ered, de gondolom hogy elég sok. Valamikor 5-6 évvel ezelőtt, amikor még volt időm sokat utazgatni, és az ország összes jelentősebb vasútmodell kiállítását megnézni, az egyik kiállításon Szécsey Úrtól végighallgattam egy előadást is, egészen „véletlenül” motorvonatokról volt benne szó. Az alap téma ha jól emlékszem a Desiro-k voltak, de a nagy része annak is a magyar gyártású motorvonatokról szólt, leginkább az ABbmot és Bbmot-ra helyezve a hangsúlyt. Nem volt nehéz észrevenni, hogy az előadó érti is amit beszél, sok szép fotót mutogatott projektorral kivetítve, érdekes történetekkel fűszerezve, kérdésekre válaszolva, ami azt illeti kifejezetten kellemes élmény volt. Az újságot olvasgatva viszont, a vége felé haladva kissé száraznak tűnik az olvasnivaló. Talán mert nincs meg az az interaktivitás, ami az előadáson megvolt, és ezáltal már nem annyira élvezhető. Olyan ez mint amikor a szakács nem figyel eléggé a szeletsütőre, és egy kicsit rágós lesz a hús. Az alapanyag hibátlan, a fűszerek is megfelelőek, de evés közben mégis úgy érzi az ember, hogy ezt azért lehetett volna jobban is. Persze lehet, hogy húst sütni könnyebb mint rendesen újságot írni, de ez nem mentesíti a szerkesztőt a felelősség alól. A szerkesztő dolga hogy az írásokat élvezhető formába öntve tegye elém, ne legyen benne a szükségesnél több és nagyobb mértékű technikai írás, vagy egyszerűen érdektelen részek. Ebben voltak. Élvezettel kezdtem bele, unalommal tettem le. Sajnos.