Vasutaskritikus

Nemrégiben az egyik legjobb barátomnál jártam egy kis baráti iszogatásra, aki mindamellett hogy régi cimbora, szintén modellező. Annak ellenére, hogy azt mondják, hogy amit két ember tud, az már nem titok, ő tudja ki is vagyok, és többnyire mindíg egyet is ért velem abban amit írok. A nemszámoltamhányadik pohárka után szememre vetette, hogy már két hónapja nem írtam semmi rosszat senkiről. Igaza van, valóban nem. De ha valami tetszik, akkor arról miért írjak rosszat? Vannak modellek is, amik tetszenek, nem is kevés. Amiért nem születik mindről poszt, az az, hogy egy szépen kivitelezett mozdony vagy vagon számomra természetes, mindnek olyannak kéne lenni. Ha valami személy szerint különösen tetszik (pl Brawa halbi, Acme Gigant, Liliput Flirt), arról azért megemlékezek.

A barátom büszke rá, hogy minden modlljét kéz alól veszi, némelyiket egész olcsón. A címbeni Zas kocsit is a barátomnál láttam, korábban nem volt a kezemben, sőt közelről sem láttam. Bár megfogadtam, hogy nem írok többet a Quabláról, most meggondoltam magam. Mentségemre szóljon, hogy most pont jót akartam írni, nem rajtam múlott, hogy nem így lett. Korábban csak fotón láttam, azon tetszett, ezért volt róla pozitív véleményem. Most, hogy közelről is láttam, annyira már nem pozitív. Pedig szép modell lehetne... Csak a kivitelezésbe csúszott hiba. A festés szépen sikerült, és a feliratok is egész jók. A probléma ott kezdődött, hogy a vagonon vannak egyéb jelek és táblácskák amik sajnos szinesek, csak a gyártó már sajnálta ezeket külön tampon-nyomattal felvinni, mert az pénzbe kerül... Inkább kinyomtatta matricára, és simán felragasztotta. Állat mi? A nyomtatás minősége (élesség és szín) meg sem közelíti az (általam és az amúgy ebben a kategóriában általában) elvárt minőséget, a matricák széle durva, még a vágás sem sikerült normálisan. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen kicsi matrica simán le tud esni, a képen is látszik, hogy a széle már elvált a táblától és szépen görbül befelé. A tartály oldalán a rombusz alakú jel alsó sarka vált már el... Primitív megoldás, más kisszériás gyártónál ilyet még nem láttam. Talán nem véletlenül.

Na de van helyette nagyon szép kármentő cső a tartály oldalán, amire külön felhívják a figyelmet, hogy a cső vége lyukas, tehát az modellen is valóban cső!!! Még egy tükörrel készült fotó is van róla. Én is megnéztem, le is fotóztam, valóban cső. Na és? Ha a modell fent van a terepasztalon, vonatba sorolva, ki fogja azt látni? Volt valami értelme ezzel bíbelődni? Egy gyári modellen sem lyukasak a csővek, mégsem mondom rá, hogy gagyi, csak mert a cső nem cső.

Összegezve, a vagon felemás érzéseket kelt. Az összkép nem rossz, csak amire kellett volna időt és figyelmet fordítani, arra nem fordítottak, a lényegtelen hülyeségre meg igen. Vagy ha már ennyire ügyelni akar a részletekre, akkor oké legyen lyukas a cső, de a minimum hogy a szerencsétlen matricákat is felejtse el, és feliratozzon rendesen!

Nem láttam, hogy máshol írtak volna a balatonfüredi kiállításról, úgyhogy én most megteszem. Mivel a hosszú hétvégét amúgy is a tóparton töltöttem, kifejezetten örültem, hogy a kiállítás is most van, meg is látogattam.

A helyszín most már szokásos módon a vasútállomás peronszintjén a váróterem, teljes hosszában végigpakolva modulokkal. A bejáratnál pár asztalon új és használt vasútmodelleket árultak, ha jól láttam akkor a Bedőcs-féle üzlet települt ki, sok érdekeset éppenséggel nem láttam. A modulok kiállítói azonban kitettek magukért, többször is körbejártam az egészet, fotózgattam is természetesen. Magyar, osztrák, és román témájú modulok voltak jelen, összességében elmondható, hogy egy szépen összerakott rendszer volt látható, érdekes témákkal és részletekkel. Úgy tűnik, hogy a Baross Gábor Vasútmodellező és Vasútbarát Klub igyekszik némi változatosságot is belevinni az általuk megrendezett kiállításokba, nekem például a bécsi klub moduljai teljesen új volt, de a román részen is voltak általam eddig nem látott asztalok. Elkerülhetetlen, hogy legyenek ismétlődő részek, hiszen a saját moduljait értelemszerüen nem fogja évente lecserélni a klub, de így összességében mégis mást kapunk mint amit eddig láttunk. A saját szubjektív véleményem tehát pozitív, összességében élveztem a kiállítást. Még a váróteremben uralkodó hőmérséklet sem tudta elvenni a kedvem, különös tekintettel arra, hogy kint még melegebb volt. Esteleg egy-két mobilklíma telepítése tudna ezen javítani valamit, vannak már cégek akik rendezvényeken vállalnak ilyesmit, kültéren, beltérben egyaránt.

Valójában csak egyetlen dolog volt ami nem tetszett, az pedig a közlekedő vonatok sebessége. Nem egyedi jelenség volt a modell-léptékben mérve 160-200-al közlekedő tehervonatok látványa, ami azért nem feltétlenül frankó. Függetlenül attól hogy ez egy analóg rendszer volt, meg lehetne választani a sebességet realisztikusabbra is, akkor talán a siklások száma is kevesebb lenne. A járművek kapcsolóit is lehetne cserélni valami üzembiztosra, számtalanszor szétszakadtak a szerelvények, és a kézzel tologatott vagonok meg siklott kocsik igazgatása kissé illúzióromboló. Készült pár(száz) fotó is, néhány érdekesebbet ezennel közkincsé is teszek:

Fentebb látható az analóg irányítástechnika az egyik asztal mellett, meglehetősen komolynak tűnik. A kiállítással egy időben került megrendezésre a III. Nemzetközi Vasútmodell Verseny Domonkos András emlékére. A modelleket nevezni kellett, előző nap bevinni a kiállítás helyszínére, majd zsűrizés következett és a kiállítás megnyitóján hírdettek eredményt. Egészen pofás kis modellek készültek, a gőzmozdonyok különösen tetszettek. Íme pár munka:

Az A1 kategóriában a nyertes ez a szép román mozdonyka lett, készítője Cristian Savin:

A második díjat Bulkai Lajos 324-ese érdemelte ki:

Az A2 kategória győztese Szabados Roland 303-asa lett:

A második hely is az övé egy narancs színű Dácsiával:

Az A3 kategória első díját Lévay Zsolt M41-ese kapta:

A B1 kategória győztese szintén román jármű, méghozzá egy fűtőkocsi, készítője Radu Popescu:

Nem kapott helyezést, de nekem kifejezetten tetszett ez a kis 375-ös gőzöske, készítői Winkler Szabolcs és Sutka Pál:

A B2-ben nevezett komfortkocsi szintén szabiroli munkája, ami ugyan nem ARp hanem WSPz, de a második helyet kiérdemelte:

Hát nagyjából ennyi. A modellek nagyon szépek, a többi kiállított darab is érdekes volt.

Ami a modulokat illeti, pár gondolat róluk is. Az átlag kiállításra járó embernek nem tűnne fel, de van pár apróság amit én másképpen csinálnék. Például az alant látható nagysugarú ív bevágásban halad, a terep is elég szépen meg van csinálva. Sajna a terepasztalépítők gyakran elfelejtik hogy a vasúti pálya nem csak sínekből áll, hanem egy csomó kapcsolódó létesítményből, amit szintén szépen le lehetne modellezni, jelen esetben a bevágások rézsűjének aljában futó árkokat, vagy akár szivárgók végeit, surrantókat, töltés alá átereszcsöveket és egyéb vízépítési hülyeségeket lehet csinálni. Apróságok de a valóságban sem véletlenül vannak ott, és nagyot dobnak az összképen!

Ez a pályarész jó helynek ígérkezett vonatfotózáshoz, sajnos a már korábban megemlített sebesség miatt nem nagyon jött össze, annak ellenére hogy a fényviszonyok sem voltak nagyon rosszak:

Aztán kíváncsi lennék, hogy például itt mi készül? Tippem szerint valami útépítés földmunkája lehet ami majd átmegy a vasút alatt, csak azt sajnos nem így csinálják. Érdemes lenne megkérdezni egy építészt is, ha már kedvelt témák a vasút melleti építkezések, itt páldául sokkal látványosabb dolgot is össze lehetett volna dobni ebből az ötletből:

Ugyanez érvényes erre az épülő felüljáróra is. Igaz, hogy ezeket a vonatforgalom fenntartása mellett építik, de kissé elnagyoltnak tűnik az egész. Lehet hogy most is csak én vagyok túl maximalista, de ha már csinálok valamit, az olyan legyen mint a valódi, ezért hívják modellezésnek

Itt egy épülő ívkorrekcióra tippelek, szintén kicsit elnagyolva. Ha már kifejezetten egy adott munkagép modell (gréder) miatt csinálok egy modult, akkor ott egyéb gépek és járművek is helyet kéne kapjanak, ennél azért több kell az alépítmény készítéséhez:

Ez csak pár példa volt és nem kötözködési szándékkal, de a szép kivitelezéshez hozzátartozik, hogy a tartalomban se legyen hiba.

Összegezve: a kiállítás szép volt, jövőre is megnézem (ha lesz rá időm).

Ha esetleg nem érezni, akkor itt vannak egymás mellett:

Gáz? Kicsit. És nem a Brawa a rossz. A futóműveket elnézve, mint tudjuk, a Tillig talán még életében nem csinált korrekt forgóvázat, csak egy-két mindenhez hasonlító valamit. Ezzel szemben a Brawa:

Alul is van azért különbség:

Érdekes megnézni a kocsivégeket, amelyek elvileg ugyanarról az eredetiről készültek:

És akkor lássunk pár részletet közelebbről:

Érdemes figyelmet fordítani az ablakok felé is! Ma ennek kéne általánosnak lenni!

Ezzel szemben a Tillignél be kell érjük ezzel:

Már-már kommersznek hat, főleg a fentiek után. És nem érdekel, hogy a Tillig a gyártáskori állapotot modellezte le, a Máv és a Gysev főjavított (és ezzel az eredetihez képest átalakított) vagonokat vett, ha már átfestik a Máv színeire, vegyék a fáradságot és tegyenek be legalább más ablakokat. De ha már itt tartunk, el kell ismernem azt is, hogy a Tillig feliratozásának vonalai szebbek mint a Brawa, vékonyabbnak tűnik de mégis minden tűéles! Íme:

Miután szóba hoztam a Gysevet, zárásul álljon itt két kép a Gyseves verziók együttállásáról. Összességében teljesen hasonló a helyzet mint az eddigieknél, az eltérések gyakorlatilag ugyanazok.

Hát nagyjából ennyi. Érdekes módon ezúttal nem hallani/olvasni a szokásos köpködéseket ami minden új modellnél most már általános. Azért valószínűleg ez sem véletlen.

Idén január elsejével tovább szigorodtak a nemdohányzók védelméről szóló törvény passzusai. A lényeg, hogy sem az állomásokon és pályaudvarokon, sem a vonatokon nem lehet dohányozni. Ami nagyon helyes. Nem utálok semmit jobban, mint amikor a pofámba füstölnek jobbról-balról.

            A dohányzás kérdésének mélyebben van a gyökere, mint sem azt csak vasúti vonatkozásban lehetne tárgyalni, ezért utána olvastam pár adatnak. Magyarországon az egy főre(!) jutó fogyasztás 2200 szál cigaretta évente! Ha valakinek ez soknak tűnik, akkor mit szól ahhoz, hogy 1994 körül 2700 szál volt a fogyasztás! Azóta a csökkenés betudható a dohányáruk fogyasztói árának drasztikus emelésével, mert feltételezem hogy a bagósok nem okosodtak ennyit 18 év alatt se. A KSH adatai szerint a férfiak 37%-a, a nők 24,7%-a dohányzik napi rendszerességgel, plusz 3-4 százalék alkalmanként. A dohányzás áldásos mellékhatásainak következtében magyarországon 15 percenként pusztul meg valaki, az egész világra vetítve 6 másodpercenként! Állat mí? Minden szál cigaretta 5,5 perccel rövídíti meg a hülye ember életét, és még sok ilyen okosság van kiszámolva utána lehet nézni….  Véleményem szerint sokkal lényegesebb kérdés az a hihetetlen arrogancia amit a dohányosok többsége tanúsít, ha kedvenc hobbijukról van szó. Például: Hát mi az, hogy bárki meg akarja mondani hogy ők mikor és hol dohányozhatnak? A saját egészségükkel azt csinálnak amit csak akarnak, senkinek semmi köze hozzá! A baj csak az bunkókáim, hogy a pofátokból kifelé tóduló füstöt normális emberek arcába eregetitek! Ahhoz pedig senkinek sincs joga, hogy bárki más egészségét veszélyeztesse, akár csak ha kurva cigifüstről van is szó. Öt-hat éve lehetett amikor IC-n utazva kerekedett egy kis balhé a dohányzásból. A xx-67-es középszámú IC kocsik mindegyike úgy készült, hogy a vagon negyede-harmada egy üvegfallal le van választva, elhatárolva a dohányzó részt a nemdohányzótól. Akkoriban azonban már nem lehetett minden kocsiban bagózni, külön kocsi volt rá kijelölve. A kocsiajtókon is mintha lett volna egy nemdohányzó piktogramm, viszont az ülések mellett ugyanúgy ottmaradtak a dohányzó emblémák, ebből kerekedett a baj. Agyatlan útitárs ugyanis rágyújtott a nemdohányzó kocsi dohányzó emblémás ülésében. Végül is nem lett belőle verekedés, de kiválóan illusztrálja, hogy ezek az emberek mennyire leszarják a többi ember egészségét.

            Nem szoktam gyakran vonaton utazni, de időnként erőt veszek magamon, és felülök rá. Legutóbb a tokaji borvidéken akadt dolgom, és gondolván egy merészet, összekapcsoltuk a hasznosat a kellemessel, mintát vettünk a tavalyi bortermésből. Mivel a vonatok év eleje óta teljesen nemdohányzók, most már külön kocsiban sem lehet füstölni. No de ezt nem lehet ám kibírni!!! Áááhhh, kizárt dolog! Akkor meg mi marad? Na mi??? Pontosan! A budi! Egy vonatnyi dohányos baromcsorda járja a négy-öt vagon összes wc-jét, nem ritkán egymásnak adva a kilincset! Én sajnos elkövettem azt a hibát, hogy rendeltetésszerűen akartam használni a retyót, ami sikerült is, de két perc alatt annyi füstöt tüdőztem le, mintha egy hétig szivaroztam volna. Nem tudom kik voltak, nem is érdekel, de akárkik is voltatok, a kurva anyátokat! Régen minden expresszvonatokon volt vasúti rendész, most is lehetne, és ezeket a szellemi toprongyokat fejenként száz ropival megbaszva minden vonaton több milliót lehetne kaszálni! Az naponta több-tízmillió forintot jelent! Lehet kicsit számolni. A végeredmény is pozitív lenne: a bevételből évente lehet venni negyven új mozdonyt és hetven személykocsit, így vagy mindenki leszokik a dohányzásról, vagy öt év alatt ki lehet cserélni a Máv teljes járműállományát!