A minap munka ügyben Pécsen akadt dolgom, és bár szeretek autót vezetni, ezúttal nem vállalkoztam egy ilyen hosszú útra. Nem mintha számomra lenne megerőltető, csak ebben a kurva nagy melegben, a sok gyengeelméjű, idegbeteg idióta közt, nem volt kedvem levezetni majd négy órát. Helyette inkább vonatra ültem, hogy legalább néha közelről is megszemléljem a magyar csodavasutat.

Nyilvánvaló előítélettel szálltam fel a vonatra, és mint kiderült, nem is alaptalanul. Az odaúton ugyan semmi említésre méltó nem történt, a dolgomat is sikerrel intéztem el, bár többen furcsállották, hogy miért vonattal mentem, hiszen tudják rólam hogy a szomszéd utcába is kocsival járok. A visszafelé vezető út több szempontból is kellemetlen volt. Először is a Misina IC első osztályán baromi meleg volt, semmiféle légjavító (vagy klíma) berendezés nem üzemelt. Ezt még betudtam kis kellemetlenségnek. Aztán egyszer csak a másodosztály felől betámolygott a kocsiba egy részeg barom, és majdnem lehetetlen feladatra vállalkozott, a „vékony” folyosón át akart menni a kocsin a kocsma irányába. Ha már itt tartunk, meg tudja mondani valaki, hogy mostanában miért a vonat végére teszik az étkezőkocsit? Miért nem volt jó helyen az első és másodosztály között? Van rá logikus magyarázat? A barátunkban győzött a szomjúság és átvergődött a cél irányába. Már majdnem el is felejtettem, amikor megjelent és vissza akart menni a helyére. Valószínűleg már az éhezőkocsiban is legurított párat, de gondolt a jövőre is, és betárazott magának az út hátralevő részére. Ami végül feleslegesnek bizonyult, de azt meg nem tudhatta előre. Történt ugyanis, hogy elindult visszafelé, de csak a kocsink végéig jutott, ahol beesett egy ülésbe, és ugyanazon lendülettel kirókázott mindent amit az utóbbi órákban elfogyasztott (csak sört). Hozzá tartozik, hogy utálom a sört, még az üvegben se bírom a szagát, el lehet képzelni, hogy mi volt ott… Szegény vasutas hölgyike azt se tudta mit csináljon, szerencsére volt még pár vasutas akik ott utaztak, és segítettek neki. Pár telefon után kiderült, hogy takarító sehol nincs, semelyik állomáson, csak a keletiben. Csakhogy (ahogy hallottam) így meg nem engedhették volna tovább azt a kocsit. Ugyanis kurva büdös is volt, és bárki bele is léphetett volna. Sőt! A Keletiben is hiába takarítják ki, mivel az ülést is lerókázta a majom, azzal nem tudnak mit kezdeni ott sem. A részeg haverunk viszont sajnos idő előtt leszállásra kényszerült....

Az eset után több kérdés is felmerült bennem. Az első, hogy egy láthatóan kottarészeg barmot miért szolgálnak ki a vonat étkezőkocsijában piával?? Aztán ha leokádott volna, akkor ki fizeti a ruhám tisztítását?? Ha pedig ez miatt nem jutok el egy megbeszélésre, és ezzel elbaltázok egy üzletet, ki kárpótol az elmaradt milliókért? Ezen kívül ez a takarítósdi sem teljesen világos még. Ha nem tudják az ülést rendesen kitakarítani (mert a vissza-indulásig nem tudják), mi van ha azt az ülést már a visszaútra is eladták? Egy mit sem sejtő ember üljön valakinek a hányásában egész úton? Végül pedig, hogy egyáltalán egy ilyen faszt miért kell felengedni a vonatra??? Nincs a Máv-nál üzletszabályzat ami valamelyest szabályozza az utazási feltételeket? Például: „Az Utas a szolgáltatás igénybevétele során tartózkodni köteles a közlekedés biztonságát, a közlekedési eszközök, az utaskiszolgáló létesítmények és berendezések épségét, az utastársak kényelmét és nyugalmát zavaró magatartástól.” Ezt a BKV üzletszabályzatából idéztem, a Máv-nál ilyesmit nem találtam. Ott gondolnak rá, hogy a többi utast ne zavarják, más kérdés hogy ezt ott se lehet betartatni.

A nap méltó befejezéseként már csak hab a tortán, hogy a Körös IC-n sem működött a klíma, de ott legalább nem akartak lehányni. Asszem legközelebb mégis kocsival megyek, legalább megnézhetem azokat a híres földkupacokba fúrt alagutakat az autópályán…