Vasutaskritikus

Friss hír! A kormány egy kalap alá óhajtja vonni a Mávot és a Volánokat, ezzel racionalizálni a rendszert, és főleg a költségeket. Először összevontam a szemöldököm, aztán jobban belegondoltam… Helyes!

            Elképzeltem magamban ahogy az egyszeri ember fia így szól: Apám, el kell menjek Budapestre, de nincs pénzem benzinre a kocsimba, ezért elvettem a tárcádból egy kis zsét! Az egyszeri ember pedig nem szól semmit. Aztán jön az egyszeri ember másik fia, és azt mondja: Apám, nekem is pesten van dolgom, de nem szeretem az autót, hanem a motorommal akarok menni, csak sajna nekem sincs pénzem benzinre, így én is elvettem a tárcádból! Az egyszeri ember most se tud szólni semmit. Nem a véleményét kérdezték, csak azért van hogy fizessen! És ez így megy nap mint nap! Egészen addig, míg apukának már kilátszik a segge a gatyából, és jól be nem rág a kölykökre, ami után el is kapja a tökét mindkettőnek! „Mától nincs pazarlás! Egy helyre, egy jármű megy! De az is csak akkor ha én azt mondom!”

            Állam bácsit eddig nem kérdezte senki, mindenki csak tartotta a markát, hogy az fizessen! Az pedig fizetett, és eszébe se jutott beleszólni abba amit ő pénzelt! Most valakinek eszébe jutott. Mi az hogy van 25 kiskirály aki azt csinál amit akar? Francokat! Mostantól egy akarat lesz, akinek nem tetszik, elhúzhat ahová akar! Haverok közt mindig mondtam, hogy a demokráciához kellene megfelelő intelligencia és alázat is, másképpen nem működik jól. Ellenben egy kis diktatúra kifejezetten jót tudna tenni, ha már mindenki túl okos és ügyes...! A Fidesz kapott egy sanszot négy évnyi „diktatúrára”, hiszen kétharmados többséggel gyakorlatilag azt csinál amit csak akar, a többi hülye csak a száját tudja jártatni. Úgy tűnik arra is rájött már a Fidesz, hogy amíg az együgyű egyszerű emberek nagyon-nagyon elégedetlenek, addig nekik sem lesz jó, ezért saját érdeke hogy minél előbb rendet tegyen. Ennek elengedhetetlen része, hogy az állam ne szórja a saját pénzét. A kormány úgy tehet rendet most, hogy az kis szerencsével még nekünk is jó lesz…

 

Vasútmodellezésben gyakran használt kifejezés, annak meghatározására, hogy a történelem során a különböző vasúti járművek külső megjelenése hogyan változott az évek során, és ezen külső jegyek szerint határozottan besorolhatóak egy-egy időintervallumba, amikor is ezek a jellegzetességek fellelhetőek voltak rajtuk. Ezek a külső jellegzetességek országonként illetve vasúttársaságonként változtak, így a korszakok határa sem feltétlenül kell hogy egybeessenek a különböző országokban.

Hogy hol vannak a határok, arról vasútmodellezői körökben időnként késhegyre menő viták folynak, néha még az egész rendszer létjogosultságát is megkérdőjelezve. A probléma egyik gyökere, hogy a nagy vasútmodell-gyártók szinte kizárólag a német korszakokat alkalmazzák. Természetesen a nagy magyar öntudat nem tudja ezt szó nélkül hagyni, és azonnal szembe kell menni egész Európával. Mi az hogy egy német gyár okosai akarják megmondani nekünk hogy milyen korszakaink voltak??? Nehogy ám már!!! És ebben az esetben talán igazuk is van a lázadóknak. Rézgaras kiválóan megfogalmazta már nem egyszer, hogy miért is nem passzolnak a magyar vasútra a német korszakok: „a "korszakok" nem politikai, vasútüzemi vagy kultúrtörténeti időszakokhoz kötődnek, hanem egyedül és kizárólag a vonatok külső megjelenését próbálják rendszerezni”. Ezen egyszerű oknál fogva pedig logikus lehet, hogy minden országban más-más időben van a korszakok határa. Meglátásom szerint azonban ezt nem kezelhetjük teljesen szabadon. Például nem értek egyet Rézgaras azon már-már radikális véleményével, hogy nálunk még ma is a négyes korszak van. Miután az országok átjárhatók, és a járművek is igen gyakran keverednek, nem tűnik ésszerűnek, ha egyazon időben egy helyen előforduló járművek más-más korszakot képviseljenek. Hogy akkor mik a jó korszakhatárok? A MOROP weblapján elérhetőek az európai országok korszakaira vonatkozó adatok, melyekről általánosságban elmondható, hogy nincs jelentős eltérés a különböző országok korszakai közt, kivéve talán a Spanyolt. A korszakhatárokról készítettem egy táblázatot. (Katt a képre)

 

Szerény véleményem szerint feleslegesen túlrészletezett, legalábbis nehezen érthető hogy miért kell hat részre szedni az első korszakot például. Még ha figyelembe vesszük hogy az I. korszak a leghosszabb, a kapható modellek választéka akkor sem indokolja. A magyar korszakhatárok megállapítása szintén kétséges, figyelembe véve az egész korszakosdi célját, a vonatok külső megjelenésének változásait. Felesleges tehát belekeverni háborút, Trianont, biztbert, gőzfűtést, és a forgalmista lányát. A lényeg, a szemmel jól látható változások a járműveken.

            Összeállítottam a saját korszakaimat! A határok meghatározásánál támaszkodtam a fórumokon leírt észrevételekre, különös tekintettel a korai korszakokra, melyekről értelemszerűen saját emlékeim nincsenek.

 

I. Korszak:    a. 1846-1868          Kezdetektől a Máv megalakulásáig

                    b. 1868-1911       A Máv megalakulásától gőzmozdony osztályok megszűnéséig

II. Korszak:      1911-1954          Gőzmozdony sorozatjelek megjelenése az osztályok helyett, koronás címer használata, a gőzmozdonyos vontatás fénykora, majd dízel és villamos mozdonyok megjelenése

III. Korszak:     1954-1968          Eltörlik a 3-ad osztályt, Rákosi címer használata, személykocsik osztály-jelölése megváltozik (párnás-fapados)

IV. Korszak:    1968-1994          UIC számozás alkalmazása személy és teherkocsikon egyaránt, általánosságban a kék személykocsik megjelenése, új személy és gyorsvonati kocsi típusok alkalmazása (magyar, keletnémet, lengyel eredetű), teherkocsikon a Máv-logo használata, mozdonyok festésének egységesítése

V. Korszak:      1994-2007          Új személykocsi generáció megjelenése (IC-kocsik, GOSA, CAF, DWA gyártású EC-kocsik), új teherkocsi típusok megjelenése, dízelek remotorizációja, villamos mozdonyok és ingavonatok felújítása (papagáj és piros csíkos Bhv), kétáramnemű villamos mozdonyok megjelenése

VI. Korszak:    2007-től              A Máv üzletágainak kiszervezése: Máv-start, Máv-trakció, Máv-Cargo létrejötte és logóik megjelenése a járműveken. Magánvasutak megjelenése és térhódítása.

 

Összevetve a hivatalos verzióval, van pár eltérés, mely valószínűleg azzal magyarázható, hogy lehetőség szerint minél nagyobb átfedés legyen a többi ország korszakhatáraival. Az I. és II. korszak határa 1920-1925 közt van, ehhez illeszkedik a magyar is, pedig a változások inkább előtte pár évvel és utána pár évvel voltak. A II. és III. korszak határa szinte mindenhol 1945 (nálunk is), gondolom ekkora jelentőséget tulajdonítanak egy háborúnak, pedig a vonatok megjelenése nálunk nem változott egészen 1950-1955-ig. A IV. korszak kezdete egységesen 1968-1970, az V. pedig érdekes módon majd mindenhol 1990, átfogó magyarázatot ez utóbbira nemigen találtam. Nálunk 1989-ben semmi egyéb nem történt, mint hogy eltüntették a mozdonyokról a vörös csillagot, az új járművek beszerzése még pár évet váratott magára, így a markánsabb változás 1994 környékén állt be. Ekkor tájban jelentek meg az első (osztrák) kétáramnemű gépek is, majd a korszak vége felé a hazaiak is. A VI. korszak bevezetése helyettesíthető lenne egy V/b korszakkal is, csak ezúttal sem látom értelmét különcködni, miután mindenhol bevezették már a VI. korszakot, ahol 2005 után módosították a szabványt. Kivéve a a magyarban…

           Kicsit jobban megvizsgálva a dátumokat, észrevehető hogy a korszakok egyre rövidebbek. Az I. korszak 65 év, a II. 43, a III. 14, a IV. 26, a V. 13 év, „hivatalos” verzió szerint 74, 24, 21, 21 a számsor és az ötödik még tart. Mintha próbáltak volna egységes időintervallumokat meghatározni, csak sajnos nem biztos, hogy a vonatok külső megjelenése pont húszévente változik. A kérdés most már csak az, hogy mi értelme van 1-2 év miatt vitázni és harcolni? Szerintem semmi. A gyártó ugyanis nem azt mondja hogy ez a kocsi 1969-es, hanem hogy III. korszakos. A korszakok pedig a különböző országokban azért elég jól illeszkednek egymásra, csak a határok tolódnak egy-két évvel, aminek viszont a modellek tekintetében nincs jelentősége. Tehát szigorúan véve szükség se lenne országonként változó szabványra, elég lenne egy általános. Vagyis akkor az I. korszak 1920-ig, a II. 1945-ig, a III. 1970-ig, a IV. 1990-ig, az V. 2005-ig, és onnan a VI. korszak. Ennyi.

 

Nyafogás ON

Van pár blog amit rendszeres időközönként meglátogatok, például a már korábban említett Matiz és Vika féle blogok, valamint a Kötött pálya és a Mobilitás fedőnevű blogok is. Jobban mondva utóbbiak csak voltak, amíg rendszeresen el nem kezdték lefagyasztani a böngészőt. Az erőforrásokat figyelő segédprogram tanúsága szerint folyamatosan növekszik a böngésző memória-felhasználása, egészen addig, míg be nem lassul az egész rendszer, és csak a program leállításával lesz ismét használható. Talán maradi vagyok, de eddig nem volt gondom az explorerrel, így azt használtam. Fenti jelenség azonban a Google Chrome esetében is fennáll, tehát valószínűleg személyesen Bill Gates lehet a hiba okozója, és főleg én amiért nem használok Linuxot. De amíg végérvényesen meg nem világosodok és meg nem térek, jó lenne ha ez a tetves oprendszer és a szar böngészője meg tudna birkózni egy egyszerű blog megjelenítésével… Vagy urambocsá' a bloggerek is tesztelhetnék a saját oldalukat és tegyenek azért hogy használható legyen... Másnál is van ilyen jelenség? Valaki írja már meg nekem mi a megoldás a memóriazabáló blogok ellen!

Nyafogás OFF

 

Csoportos létszámleépítést jelentett be a RCH. Kellemetlen. Hazudnék ha azt mondanám hogy meglepő. Az is jelzés értékű, hogy a lapátra kerülő négyszázhatvan embernek több mint nyolcvan százaléka szellemi munkakört tölt be. A fizika munkára tehát továbbra is szükség van, és az én olvasatomban ez kb. annyit jelent, hogy a majd négyszáz seggét meresztő irodistára eddig se lett volna szükség. A Máv Cargo privatizációja előtt mi fizettük ezeket a léhűtőket. Ja, hogy az osztrák tulajdonos nem fogja? Ez ám a meglepetés! Erre nem számítottam! Ha ennek a négyszáz hülyének lett volna egy kis esze, már kerestek volna maguknak valami más melót, volt rá két évük! Komolyan azt hitték, hogy a Máv-nál méltán népszerű „nem dolgozok, szórom a pénzt, és jól elvagyok” munkastílussal dolgozhatnak majd tovább az új tulajdonos szárnyai alatt is?? Ez bizony pofára esés! Abban is biztos vagyok, hogy most mind a négyszázan kurvára fel vannak háborodva. Szar ügy, de felesleges! És hiába fröcsög Gaskó István, hogy sztrájkolunk, meg izé, meg hozé, az osztrákokat mennyire fogja érdekelni? Semennyire. Szerencsére. No nem mintha nekem előnyöm származna abból ha kirúgnak pár száz embert, kárörvendő sem vagyok. De a többi tekintheti ezt ébresztőnek! Vannak munkahelyek ahol nem nagyon fenyegeti a dolgozót a kirúgás veszélye, hacsak nagyon el nem basznak valamit. Ezek szerint a vasút már nem ilyen, és ez jó! Dolgozz jobban! Dolgozz hatékonyabban! A Cargonál fűződött valami érdeke a dolgozónak ahhoz hogy fuvart szerezzen, vagy bármilyen módon elősegítse a cég sikeres működését? Aligha. Ha lett volna, nem lenne veszteséges. Eddig semmi sem ösztönözte a vasutast. Most már van ami igen. Dolgozz rendesen, vagy repülsz és éhen döglesz! És ez szintén jó!

 

Elseje környékén kezdtem írni egy posztot a modellvasúti korszakokról, de aztán valahogy napokig nem sikerült befejezni, sőt még most sincs kész. Mindig volt valami ami miatt félre kellett tennem, természetesen mindíg meló miatt. Amikor ezen a projekten kezdtem dolgozni, nem hittem hogy egy uniós támogatással megvalósuló beruházásban ennyi tetves bürokrácia van. Pontosabban tudtam hogy ez van, de meglepett amikor szembesültem vele hogy mennyi kockafejű idióta van, akik úgy döntenek milliárdokról, hogy halvány gőzük sincs még arról sem, hogy mire megy el a pénz. És most hogy a vége felé közeledünk, egyre többször kéne három felé szakadnom, az egyetlen ami vígasztal, hogy van akinek még nálam is rosszabb. Ha ugyanis valahol jelen van a politika, márpedig sajnos minden nagy projektnél jelen van, akkor így választások után sokaknak fáj a feje! :) Pár napja például felhívott a beruházó projektvezetőjének a felesége, és megkérdezte mit csinálunk a férjével mostanában, mert mióta megkezdődött a műszaki átadás-átvétel, azóta minden este szaros gatyában megy haza. És meglepődött amikor azt mondtam, hogy azért van ez, mert túl sok piros nyakkendő lóg a szekrényében… A kis naív…

            Aztán körbenéztem az általam látogatott oldalakon, és azt szűrtem le hogy senki sem igazán aktív. Egyedül Matiz írogat rendszeresen most már, nyáron neki is más dolga volt, akárcsak vikának, akit január után hat hónapig elkerült az ihlet, és már éppen halottnak akartam nyilvánítani a blogját, amikor kiderült hogy mégse. A többi blogról beszélni sem érdemes… Kisszériás modellek sincsenek… A Quabla már megint előszedte a 287-szer lerágott csont WRm étkezőkocsit baromira feljavítva, a Modellkit Rola-kísérőt csinált újra, de annyi eszük már nem volt hogy ne a régi feliratozással csinálják. Idén Albert sem erőltette meg magát túlságosan, ugyanannak az Elektrotren teherkocsinak festegeti a 75.-dik változatát. A legborzasztóbb hír azonban az, hogy tothgun haverunk modellgyűjteményt árult szeptemberben, csak nem hagyott fel a modellezéssel??? Pótolhatatlan veszteség érné a magyar vasútmodell világát! Ennyire mélyen érintené a gazdasági válság? Ne már! Ha kell, még gyűjtést is szervezek neki! Ha bárki tud valamit, haladéktalanul szóljon, mert hetek óta bizonytalanságban hánykolódom…