Vasútmodell kiállítást rendezett a MAVOE, immár 57. alkalommal, ezúttal a Keleti Pályaudvar kultúrtermében. Aki látta, bizonyára tudott véleményt alkotni, szerény véleményem szerint maga a kiállítás annyira szar, hogy még a szót is kár fecsérelni rá. Sokkal inkább érdekelne maga a szervezet, a MAVOE, melynek tisztességes neve Magyar Vasútmodellezők és Vasútbarátok Országos Egyesülete, és nem keverendő össze a Magyar Vadászgörénytenyésztők Országos Egyesületével, (ami a MaVOE).
És kb. ennyi az amit egy egyszerű halandó tudhat róla, minden más homályos titokba burkolózik. A nyilvános adatokból kiderül, hogy a szervezet cél szerinti besorolása: „szabadidős és hobbitevékenység”, a cél leírása pedig: „Szervezetben egyesíteni a magyar vasútmodellezőket és vasútbarátokat, a kötöttpályás közlekedés jelentőségének és munkájának népszerűsítése, a vasútnak, mint közlekedési eszköznek megismertetése, történeti kutatása.” Célkitűzésnek nagyon szép, az biztos. A Hobbim a vasút 1998-as első számában, a harmadik oldalon van egy rövid bemutatkozó írás, melyből megtudhatjuk hogy a MAVOE 1953-ban alakult, a cikk írásakor 250 tagja volt, az egyesület tagja a MOROP-nak, melynek a kongresszusaira rendszeresen elutazgatnak. Az Egyesület elsődleges célja a vasutat és vasútmodellezést kedvelő emberek összefogása, tevékenységeik elősegítése. Segítséget akarnak nyújtani a kezdőknek, gyűjtőknek, és általában mindenkinek a szabadidő hasznos eltöltéséhez. Ennyi. Nagy kár hogy ebből a sok nemes célból semmi sem valósul meg. Összefogás?? Hol? Kit? Ötvennégyben talán. Ma mit lehet tudni a MAVOE-ról? Még azt se hogy egyáltalán vannak-e vidéki szervezeteik, a veresegyháziról beszélik a népek, mert hogy az ő weboldalukon sincs erről semmi (ami amúgy is elég zagyva). No és Budapesten mit csinál a MAVOE? Létezik-e olyan 2010-ben, amikor még a sarki zöldségesnek is van weboldala, hogy egy országos szervezet ne jelenjen meg az interneten? Nem kell hiper-szuper legjobb-legújabb leg-leg-legfaszább legyen, de egy egyszerű, alapvető információkat tartalmazó valami csak nem ártana. Minden klub vagy vasútmodellező egyesület jelen van a világhálón, még ha csak valamelyik tag önszorgalomból csinálja is, de ott van. Ezeknek a kluboknak a legjobb tudomásom szerint semmi közük a MAVOE-hoz, csak akkor felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért is van rá szükség? Nem az lenne a logikus, hogy egy ilyen országos szervezet összefogja őket, de legalábbis képviseli az érdekeiket, egyeztet, konzultál, stb-stb? Akkor joggal mondhatná el magáról, hogy „országos”… Ehelyett mi van? Aki tudja írja már meg, mert tényleg nem tudom. Csak azt látom, hogy van egy szervezet aminek nem látom értelmét, mert semmit 
nem csinál. A hetvenes években adott ki pár kiadványt, és kiállításokat szervezett évente egyszer. Legutóbb 2004-ben voltam a kiállításukon, akkor még a Közlekedési Múzeumban volt repülők és helikopterek közt, mindig azt vártam mikor szakad a nyakamba az egyik. Ami azt illeti a kiállítás maga már akkor is csak a vitrinek miatt volt érdekes, sok szép és érdekes modell volt köztük. No de ma mi van? A semmi. A nemzetközi szervezet pedig miért egy olyan egyesületet tekint partnernek aki nem képvisel senkit?? A többi hazai vasútmodellező klubot és egyesületet nem zavarja ez? Miért nem lehet összeállni tizen-húszan (a klubok vezetői), megkeresni a MOROP illetékeseit, és szólni hogy: „Mi vagyunk a magyar modellezők, az meg ott a MAVOE ami nem jó semmire”... A vasútmodellezés éppen az utóbbi évtizedben változott hatalmasat, és gyanítom hogy még nincs vége, miért magyarország az, ahol senki sem képviseli a modellezőket? Ha véletlenül meg mégis, akkor miért nem tudunk róla semmit???
Mávnál mi jelenti a kultúrált és utasbarát környezetet, nem állhattam meg és itt is lőttem pár képet a budiról. Nos az örömöm itt sem felhőtlen, noha az összkép lényegesen jobb. Például a szépen lapozott padló és csempézett fal, a rozsdamentes pissoir-fal és wc kifejezetten igényes is lehetne, ha normálisan takarítanának mindent és a lapozás nem lenne retkes, a pissoirt pedig negyedévnél gyakrabban is takarítanák, a wc fala pedig nem lenne jól láthatóan sárga a ráfröcsögő húgytól…
modulterepasztal kiállítás a Hatejamo – A technika ünnepe című rendezvény keretén belül lesz megtekinthető, mely rövidítés az I. Pécsi Nemzetközi Hadi-, Technikatörténeti Jármű- és Modellkiállítást jelenti. „A tervek szerint közel ezerötszáz hagyományőrző segítéségével elevenítik fel a római idők és a középkor, a napóleoni hadjáratok és a második világháború összecsapásait, tankcsatával, lovas rohammal.” (Bama.hu) Vagyis a hangsúly talán nem is a vasútmodelleken van, de a hazai vasútmodellező életben így is kiemelkedő eseménynek ígérkezik. Tehát kellemes időtöltésre számíthatunk, legalábbis a programok számát, a látnivalók sokaságát, és a kiállítási terület nagyságát tekintve mindenképpen.
aki Ebesen a mellékhelységet kívánja meglátogatni, az ezzel fog szembesülni: 
korszerűbb és etikusabb vállalat legyen…” Ejha. Ennyi közhelyet egy mondatban régen olvashattunk. De miután az elnök-vezérigazgató úr megízlelte a valóságot, első lépésben meg kellene változtatni a prioritásokat! Például az hogy az ember alapvető szükségleteit elvégezhesse, nem prémium szolgáltatás. Hiába jár a kirakat-vonat bécs felé, és hiába várhatunk erre a csodavonatra első osztályú váróteremben (amiből is csak egy van), ha a magyar valóság az hogy a vasút szét van pusztulva. Ha egy forgalmas fővonalon ilyen állapotok uralkodnak, bele sem gondolok milyenek lehetnek azok a mellékvonalak amiken napi két vonat megy. Útban hazafelé az elnök-vezérigazgató úr bizonyára azt fogja gondolni hogy „Ááá, ez nem lehet igaz, biztosan csak hallucináltam az egészet…” szálljon le mondjuk Karcagon is, és ezt fogja látni:
Elsőre talán zavarónak és túl gyermekdednek is tűnik, de ha jobban belegondolunk, aligha lehetett volna másképpen ezekkel a színészekkel élvezhetőt összehozni. Néhány dologra azonban figyelhettek volna legalább a film elején, például hogy vízszintesen elfordított fegyverrel nehéz pontosan lőni (rendőrségnél amúgy sem divat), és hogy azért ez itt még nem amerika, ahol minden zsarunak más típusú fegyvere van, ráadásul egyik gagyibb mint a másik. Vagyis a külsőségekre jobban is figyelhettek volna. A legrosszabbkor felbukkanó símaszkos kommandósok szinte minden másodosztályú akciófilm elmaradhatatlan része, beleértve azt is, hogy a kommandós csoport parancsnokának legfőbb dolga pedig, hogy hőseinket eltávolítsa. A rosszfiúk lelépnek, mire az a mentség, hogy „csak a parancsot teljesítik”. No de sebaj, ha mindenkit elkaptak volna, miről szólna a film?? Hamarosan meg is jelenik a jólöltözött maffiavezér, a nagyon rosszarcú alvezére sok-sok goromba maffiózóval, és felszállnak a vonatra. Azért itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy vajon miért vonattal utazik egy maffiafőnök aki valószínüleg milliárdos is, ahelyett hogy bérelne egy repülőt. De még ha esetleg tériszonya van is, mehetne kocsival, aminek nincs kötött ideje és útvonala, kismillió menekülési útvonallal ha gáz van. Helyette felül a vonatra, ahol csak a hülye nem vágja hogy gengszterek, és ha bukta van nincs hová mennie se. No de sebaj. A film legjobb mondása a vasútállomáson hangzik el, amikor megjelenik Dobó Katica töketlen szemüveges vőlegénye és kivágja a hisztit, majd miután Kamarás Iván megkérdi hogy miért nem hagyja ott, vállvonás közben azt mondja: „Szeretem! Most is olyan aranyos volt!” Indulás után kedélyes csevegések sora, majd egy külső kép után belénk hasít az eszelős rémület, a Hegyeshalmi vonalon felszedték a második vágányt és a felsővezetéknek is hült helye! Bizony nem akármekkora bűnügybe csöppentünk, he ezek ilyesmire is képesek! És kiderül hogy Zavarovnak (micsoda beszédes név) beépített embere van a rendőrség vezetésében is! A szálak tehát bonyolódnak! Mint később kiderül, az orosz maffia feje annyira hülye, hogy még a menetrendet sem ismeri, gőze nincs hogy hová megy és mikor érkezik meg oda, így hőseinknek kézenfekvő a megoldás, a vonatot észrevétlenül vissza kell fordítani, és ha beér a nyugatiba, majd azt fogja hinni hogy bécsben van, és ehhez egy darab „Wien Westbahnhof” feliratú tábla is elegendő. A film legviccesebb jelenete, amikor a rendőrfőnök (Rajhona Ádám) brilliáns német tudását villogtatva beszél az osztrák kollégájával, itt konkrétan fuldoklottam a röhögéstől. Aztán jött Stohl Buci rohangálni a vonat tetején… Végül is amióta a Mission Impossible végén helikopterrel kergetik a TGV-t és még az alagútba is utána mennek, azóta tudjuk hogy egy vonaton bármi megeshet. Végül lebukik a tégla is, akinek Szilágyi Tibi bá visszakézből lebasz egy akkorát hogy végignyalja a rendőrfőnök íróasztalát, emlékeztetve minket ezzel az Ötvös Csöpi filmek legszebb időszakára. A rosszfiúknak természetesen kampec, a jófiúk győznek, mindenki happy! Kivéve talán némely nézőt.