Két napja harsogják a rádiók, hogy megszűnnek a peronkapuk a budapesti pályaudvarokon. Novemberig lesznek még a helyükön, aztán a jelek szerint újra be lehet majd menni a peronokra a vonatok közé.
Mit is lehet erre mondani? Amikor bevezették 2006-ban, jött a sok agybeteg méltatlankodó, hogy a beteg nagyit nem tudtam felsegíteni a vonatra, meg a szerelmemet nem tudtam még tíz lépéssel tovább kísérni és búcsúcsókot adni a vonatban, meg egyéb okosságok. Azt mondjuk nem értem, hogy ha a nagyi egyedül nem tud felszállni, akkor hogyan fog majd leszállni? A vidéki állomásokon még magasperon sem feltétlenül van, de olyan hírt még sehol sem olvastam, hogy a 80 éves mammer nem tudott leszállni a kanizsai gyorsról. Megfigyeltem már, hogy minden változást alapból elutasít az emberek többsége, még akkor is, ha az alapból nem feltétlenül rossz ötlet. A peronkapuk bevezetése sem feltétlenül rossz ötlet, csak a kivitelezés sikerült amolyan „mávos”-ra. Mi is történt? Szép másfél méter magas kordont állítottak fel a peronok végébe, a kapukban okos tekintetű emberek nézik a befelé igyekvők jegyeit. Mindennek a kiépítése élből harminc millába került. Azért engem csak érdekelne, hogy ez hogy jött ki? A sajtóközlések szerint a „rendszer” kiépítése került ennyibe, vagyis az olyan állandó költségek mint az őrök fizetése, ebben nincs benne. Akkor mi a kurva anyjuk került 30 millióba? Mosolyogva írtam ám ezt le, csak a hülye nem tudja, hogyan lesz valaki alvállalkozó a Máv-nál. Most meg vége a biznisznek. Ami engem illet, nem is bánom, baromi ronda az a kordon, és a jelenlegi formában értelme sincs. Ugyanis a peronra történő belépés tilalmának betartása ma már teljesen fakultatív, csak akkor nem mentem be, amikor nem akartam. Általános tapasztalataim nincsenek ugyan, legutóbb júniusban jártam pályaudvaron, de akkor simán be tudtam menni, fotózgatni, ilyesmi. Pedig az alapötlet nem rossz, meg lehetne ezt szépen és jól is csinálni. Van ahol meg is tudják, és nem vinnyognak az idióták, hogy a nagyit nem tudtam feltenni a vonatra… Arrafelé alapból kevesebb az idióta. De most hogy megszűnnek a kapuk, mi lesz? Újra százával fognak bliccelni a vonatokon? Akkoriban verték a mellüket, hogy 130 millió pluszbevétel keletkezett az új rendszernek köszönhetően. Így első hallásra kicsit soknak tűnik, nem beszélve arról, hogy egy ilyen kuplerájban mint a máv, nehogy már ennyire egzakt módon ki lehessen mutatni pont ezt! Csak duma volt, hogy indokolják a harminc milliós beruházást lopást, és kellett egy nagyot mondani, hogy igazolják magukat. Ellenőrizni soha nem tudja senki. Most új vezetés van, derülnek ki a sumákolások (cégen belül az új főnökség előtt), ez is ilyen volt, felül lesznek vizsgálva ezek a szerződések. Következmény és felelősségre vonás természetesen (mávos szokás szerint) most se lesz…
.jpg)
Hogy pontosan hány éve volt már nem is emlékszem, de legalább tíz, lehet hogy tizenöt is. Minden esetre mindig megnéztem, és már akkor is csodálója voltam a svájci kisvasutaknak. Sajnos a Spektrumon nem ment le az összes rész, sokkal később a Travelen viszont igen, csak azt meg nem volt alkalmam nézni. Mi maradt a megoldás? Beszereztem DVD-n, a Travelen futott verziót, magyar narrációval. Összesen húsz epizódom van, ami sajnos nem a teljes sorozat, a travelchannel.co.uk szerint huszonnégy epizód készült. No de sebaj, kikapcsolódásra ez is elég, úgysem egyszerre nézi az ember. Ezúttal is kénytelen volt leesni az államnak, hogy milyen szép ország Svájc, mennyire szépen rendben van tartva mindig mindenhol minden. Nem utolsó sorban pedig, a harminc, negyven, esetenként több éves járművek is úgy néznek ki, mint ha most gördült volna ki a gyárból. Márpedig a keskeny nyomközű hálózaton közlekedő vonatok egy része bizony meglehetősen koros, mégis úgy van karban tartva, hogy azon kifogást találni nem lehet. Még gondolati szinten sem érdemes foglalkozni vele, hogy nálunk miért nem lehet megfelelően karbantartani a járműparkot, nem is vesztegetek rá több szót. 
Elvégre kikapcsolódásként nézünk ilyet és nem mérgelődni. Maga a műsor tökéletesen van megszerkesztve, vannak vezetőállásból készült felvételek, külső kameraállásból készült képek, légi felvételek, és nem lényegtelen, hogy rendszeresen mutatják a vonalak térképét is. A vonalon és a vonatokon kívül sok felvétel a környező városokról mutat részleteket, nem beszélve a havas sípályákról, és a legszebb téli felvételekről. Ami miatt viszont mindig tátva marad a szám, azok a csodálatosan szép tavak a hegyek közt! Legnagyobb sajnálatomra még egyszer sem volt alkalmam végigjárni a híres Gleccser Expressz vonalát sem, az asszony ugyanis még az emeleti ablakból se néz le szívesen, saját állítása szerint nincs az a pénz amiért átmenne egy ilyen viadukton, amiből azért arrafelé van egy jó pár. Nem beszélve a több kilométeres alagutakról. Így aztán marad a strandolás, meg hajókázás, hegyi vonatokat meg a tévében nézünk.
Otthon aztán kíváncsiságból utána olvastam, hogy miféle vonal lehetett is ez. Talán a legtöbb infót a wikipédián találtam róla, bár a wikipédiával mindig vannak fenntartásaim. Mint kiderült, egy Békéscsaba környéki keskeny nyomközű hálózatról van szó, melynek része volt az emlékhellyel megemlékezett Békéscsaba-Vésztő vonal. A hálózat 1956-ban érte el legnagyobb kiterjedését, ekkorra 152 km-nyi vágány lett lefektetve. A hálózat felszámolásakor elsőnek ez a szakasz lett megszűntetve, 1960 október 1.-vel és 1962 január 1.-vel, 1963-ban a pályát is felszedték. A dátumok ugyan nem egyeznek a márványtáblán olvasottal, de végül is kurvára mindegy. 1967-ben, 1969-ben és 1971-ben újabb szakaszokat hagytak fel, és ezzel gyakorlatilag meg is szűnt létezni. Ami fennmaradt az egy fűtőház Vésztőn, régi állomásépületek, egy víztorony, és egy véletlenül megmaradt keskeny nyomközű raktári vágány Orosháza vasútállomáson. Az emlékhely szintén egy megmaradt műtárgy helyén van (szerintem), a 
És ma pedig:
