Vasutaskritikus

Kedves barátaim! Bekövetkezett amit magam sem feltételeztem! Még most is alig hiszem el, és örömkönnyektől fátyolos tekintettel pillogok monitoromra miközben e sorokat írom! Az új kormány megnyitja a vasútvonalakat amiket az a korrupt, szemét maszopos vezetés bezárt!! Van igazság a földön! Imáink meghallgattattak! Vonuljunk az utcákra és énekeljünk örömódákat, gyújtsunk gyertyákat, fogjuk meg egymás kezét, és ünnepeljük az igazság pillanatát!

            Aztán másnap reggel üljünk autóba, menjünk dolgozni, és éljük tovább életünket, mintha ez a megszüntetős rémálom meg sem történt volna! Ami természetesen azt is jelenti, hogy továbbra sem használjuk azokat a tetves mellékvonalakat. Hiszen miért is tennénk? Eddig is jól megvoltunk nélkülük. Most talán kényelmesebbek lesznek rajta a vonatok? Nem. Gyorsabbak? Nem. Pontosabbak? Nem. Tisztábbak? Nem. De azért mennek. Legalább hátradőlhetünk elégedetten, és egy sör mellett nyugtázhatjuk, hogy helyrehoztunk valamit az előző kormány elbaszásából. Nem számít, hogy néhol még biciklivel is le lehet hagyni a pusztában döcögő-billegő studenkákat, a lényeg hogy Fónagy miniszter úr címlapra kerülhessen és elmondhassa: Megígértük, megtettük. Igaz hogy csak öt vonalon indul meg újra a forgalom, de ez már úgysem fér ki a szalagcímbe. Azt ugyan már elfelejtette a miniszter úr is, hogy korábban a Fidesz sem volt ekkora barátja a mellékvonalaknak, hiszen a 2258/1999. Kormány-határozat (Orbán-kormány) 1000 km hosszon mentesítette a Mávot az üzemeltetési kötelezettség alól, miután a Magyar Tudományos Akadémia gazdasági szempontokat előtérbe helyező tanulmánya 342km mellékvonal bezárását, és további 877km felülvizsgálatát javasolta. Persze hogy elfelejtette, ki emlékszik már a múlt évezred csip-csup dolgaira… Fátylat a múltra, hiszen csak előre érdemes nézni! Ha előre nézünk, mit látunk? Nem kell jósnak lenni, mindenki tudja hogy semmi sem fog változni. A vonatok szakadtak maradnak, a pálya se lesz jobb, a cég pedig feneketlenül nyeli tovább a százmilliárdokat. A cég létszáma most 19 ezer körül van, ebből 600 vezető, felsőfokú végzettséget igénylő kb.2000, egyéb felső és középfokú kb. 3300, és ebben még nincs benne 800 irodai dolgozó. Tehát már majdnem a létszám harmadánál járunk, és ezzel még egyetlen vonat sem megy sehová. Hogy a maradék párezer hogy oszlik meg, azt nem tudom, de hogy az egész kurva bagázsnak a felét ki lehetne rúgni azonnal úgy hogy a működés nem kerülne veszélybe, abban teljesen biztos vagyok. Az lehet hogy a maradéknak attól kezdve dolgoznia is kéne, de hát az élet nem habostorta. Esély persze nincs erre sem, a szakszervezetek már akkor is országos sztrájkot hirdetnek, ha szóba kerül hogy mostantól Alsószarfalván a bakter Józsi-bácsi nem utazhat első osztályon a szomszéd faluba.

            Évtizedek óta próbálják gatyába rázni a Máv-ot, de valahogy nem akar sikeredni. Furcsa is lenne ha sikerülne, senki sem érdekelt igazán benne. A miniszter urak nem nyúlnak bele a darázsfészekbe, főleg hogy ez egy varázsfészek, amiből nekik is potyognak a milliók és milliárdok…. Egy megoldás azért lenne. Már ha egyszer egy nap csoda történik, és visszafelé kezd forogni a Föld. Hagyni kell csődbe menni az egészet. A romokon lehet építeni egy valóban működő céget, és ki lehetne takarítani a szart is (lecsukni akit kell). Ezzel kapcsolatban Fónagy mondott már értelmeset is, tavaly egyszer azt találta nyilatkozni, hogy a magyar vasutat már nem lehet tovább reformálni, hanem újjá kell építeni. Gyanítom nem úgy gondolta ahogy én, de iránynak nem rossz. Meglátjuk lesz-e mersze hozzá.

 

 

Amikor az ember újságot olvas vagy híradót néz, néha olyan érzése támad hogy ebben a kurva nagy demokratikus egyenlőségben, nem mindenki annyira egyenlő. Nagyvállalatoknál milliárdjával lopják a pénzt büntetlenül, és kicsit sem zavarja őket, hogy közben tízmillió embernek nyílik ki a bicska a zsebében. Mostanában egyre több fővárosi cégről derülnek ki ilyen-olyan sumákságok, melyek nemcsak hogy kapcsolatba hozhatók a politikai vezetéssel, hanem az egésznek kiváltó oka is egyben a vállalatok vezetésére gyakorolt politikai nyomás. A BKV-botrány csak a jéghegy csúcsa, szerény véleményem szerint tucatjával söprik be a milliárdokat különböző cégektől, melyek vagy a városvezetés irányítása alatt állnak, vagy valamilyen nagyberuházást szeretnének nyerni, de elég ha csak valamilyen szerződést akarnak kötni ezekkel.

            Mindennek az oka pedig az az elbaszott pártfinanszírozási rendszer, ami már a kitalálásakor is szar volt. A politikai vezetés alatt álló cégek számolatlanul lapátolják a százmilliókat a pártokhoz, hiszen senki és semmi nem tiltja meg nekik. Sőt kifejezetten el is várják tőlük, aki nem hajlandó rá azt leváltják és tesznek helyére rendesen bólogató embert. Gondolom azt senki sem hitte, hogy ezek a pénzek (legalábbis a nagy részük) magánemberek vagyonát gyarapítja. Biztos van ilyen is, de azért ezeket az ügyeket sem lehet síri csendben, tanúk nélkül intézni, és az ember már csak olyan, hogy ha látja, hogy a másik megtehet valamit (törvénytelent), akkor ő is meg akarja tenni (hiszen a tudásával már ő is érintett, és a hallgatásnak ára van). Ez csak akkor nem játszik, ha a pénz a „nagyokhoz” megy, a „politikába”. Akkor csönd van. Mert mindenki fél. Egy tollvonás ugyanis, és már nincs is munkája, vagy rosszabb esetben kopogtat a rendőrség. Még ez a nagypofájú Hagyó gyerek is ráfázott a túlzott okosságára, pedig ő alapból igen jó pozícióban volt. Mint mindig, most is vagyok annyira paranoiás, hogy én nem csak a végtelenül becsületes Kocsis István törvénytiszteletének tudom be szegény Miklós pofára esését, sokkal inkább annak hogy túl nagy szereplő szándékozott lenni túl gyorsan, a párt nagy öregjeivel szemben állva…

            No de elkalandoztam, a Máv-ról akartam írni. Nem arról, hogy vajon onnan hány milliárdot nyúltak már le, de biztosan kurva sokat, hiszen a Máv-hoz képest a BKV is csak kisvállalkozás. Remélhetőleg hamarosan ott is valakinek eljár a szája, és jön a következő nagy korrupciós botrány, arról is feltétlenül írok majd.

Amiért most írni kezdtem, az a Máv-os gépjármű flottaszerződés ügye… Aki estleg nem követte az ügyek menetét, annak röviden felvázolom az elúlt hónapok eseményeit.

Tehát, tavaly április 1.-én lejárt a Máv és a Leaseplan Hungária közt fennálló 2004-ben köttetett szerződés, ezernél is több személy és kisteherautó bérléséről és üzemeltetéséről. Az áprilisi lejárat után a Máv továbbra is használja a kocsikat, és utánuk havonta százmilliós pénzeket köhög ki. Ez ugyebár nyilván jogszerűtlen. A balhé az index.hu januári cikke után kezdődött és tart a mai napig is. Lássuk hogy miket is reagált kedvenc nemzeti vasúttársaságunk, amikor kiderült hogy szar került a palacsintába.

-A Máv-nál már rég tudták hogy baj lesz, hónapokkal a lejárat előtt figyelmeztették az okosakat, hogy a szerződés meghosszabbítása aggályos lesz, de a vezetőség csak töketlenkedik, a nyilvánosság felé pedig inkább titkolóznak, a jogászok is főleg a média nyilvánossága és a várható negatív visszhang miatt aggódnak, mint a közbeszerzési törvény megsértése miatt.

-Amikor már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni a dolgot, próbálják a minisztériumra hárítani a felelősséget, meg a válságra is, meg a hold állására, meg a fogfájós kislányukra….

-Azután kitalálták, hogy szóban már réges-régen megegyeztek a meghosszabbításról, de a szerződést inkább visszadátumozva írják alá, visszamenőleges hatállyal. Csak azt felejtették el, hogy a Máv továbbra sem hatóság, de főleg nem törvényalkotó, nem írhatja át a jogszabályokat, így szerződést sem lehet visszamenőleges hatállyal kötni, szóban meg főleg nem, legalábbis a közbeszerzési törvény hatálya alá eső szerződéseket. Mellesleg a Máv-nál még a WC lehúzására is írásbeli jogosultsági lista van, majd pont egy másfél milliárd forintos szerződést kötnek meg szóban… (azt már nem is említem, hogy a szóbeli szerződés megkötésének is van egy alapvető feltétele, mégpedig a szolgáltatás ára, arról pedig még hónapokkal később sem volt megállapodás a Máv szerint se). Egyéb iránt (a közbeszerzési jog szerint) határozott idejű szerződést csak előre nem látható ok miatt lehetne meghosszabbítani, kérdés elhiszi-e valaki, hogy a határozott idejű szerződés lejártának dátumát nem látták előre…

-Közben a minisztérium elhatárolódik, nem fogja a Máv kezecskéjét, és nem is áll ki mellette, hiszen a hülye gyereket az anyja se szereti...

-A Közbeszerzések Tanácsa vizsgálatot indított az ügyben, talán felsőbb nyomásra, gondolom már többeknek is kellemetlen lehetett, hogy egy állami cég ennyire baszik betartani a törvényeket. Bekérték az üggyel kapcsolatos iratokat a Máv-tól, az azonban magasról leszarta a Közbeszerzési Döntőbizottságot és semmilyen iratot nem adott át nekik.

-Az idő közben kiírt új közbeszerzési tender úgy szar ahogy van, hiányosak és mindenképpen homályosak a szerződéses feltételek. Ez természetesen (baromi meglepő módon) a jelenlegi üzemeltetőt hozza előnyös helyzetbe.

-Idővel persze az is kiderült hogy a minisztérium sem mutogathat annyira másra, neki mint tulajdonosnak kellett volna intézkednie, nem pedig csak tanakodni hogy akkor most mit tegyenek. A miniszter tehát ugyanakkora balfasz mint az összes többi fejes a Máv-ban.

-Hab a tortán, hogy amióta „szóban” meghosszabbították a szerződést, gyakorlatilag többet fizetnek egy öt éves kocsiért, mint az elején egy újért, de ezt természetesen csakis a spórolás jegyében…

-A végén pedig jobb híján Máv is újra mutogat, miszerint minden a miniszter hibája, ők már több mint egy évvel korábban megkezdték az ügy előkészítését.

Eredmény: a KDB megbaszta a Máv-ot 45 millió forintra.

A vicces az, hogy a Máv még ezek után is állítja, hogy itt minden nagyon fasza és persze törvényes is. Felelős? Ja az nincs. Sőt senki nem is tervezi hogy felelősöket keressen! Jó mi? Mit is lehet mondani erre? Mindenképpen elgondolkodtató. Ha ezt egy olyan cég teszi meg aki a piacról él, és csak a saját pénzével gazdálkodik, akkor azt mondom oké, az ő baja. Legfeljebb csődbe megy és annyi. Csakhogy itt nem erről van szó. Mivel a Máv állami cég, a veszteségeit az én adómból fizetik meg. A veszteség pedig kizárólag azért képződik mert drága megválasztott képviselőink eltűrik, hogy egy állami cég a harmadik évezredben, tizennyolcadik századi struktúra alapján létezzen és dolgozzon, a vezetői pedig azt csináljanak amit csak akarnak, és még aggódniuk se kelljen hogy esetleg valamit számon kérnek rajtuk. A flottaszerződés valószínüleg nem egyedi eset a Mávnál, csak most ez szivárgott ki. A többiről csend van, és az érintettek (érdekelt felek) gond nélkül számolhatják a pénzüket. Amíg a közbeszerzési törvény ilyen szar, éppenséggel nem is várható hogy a helyzet más legyen.

Nem politikai blogot indítottam, de ezek az ügyek csakis a politikusok döntésein és akaratán múlnak. Múlt héten beszélgettem egy ismerősömmel a választásokról. Ő azt mondta, hogy Orbán Viktornak most komoly döntéseket kell meghozni arról hogy merre tovább. Ha nem változtat alapjaiban a dolgok menetén úgy általánosságban és mindenre kiterjedően, akkor továbbra is ugyanaz lesz mint eddig, csak most fordított felállással. Ha pedig így lesz, akkor azok az elégedetlenkedők akik már most is kurva sokan vannak, és most még adtak Orbánnak egy utolsó esélyt, legközelebb nem fognak adni többet. Olyan balhé lesz, ami elsöpri a mostani politikai elitet MSZP-stől és Fideszestől, és tényleg tiszta lappal indul majd újra minden. Ez a bagázs meg mehet a börtönbe (aki élve marad), ami sokaknak tetszeni fog majd.

Nekem is…

Olvasgatva a legfrissebb Indóházat, eszembe jutott, hogy februárban megesett valami, ami fölött magam is átsiklottam, de általánosságban is elég kevés szó esett róla. Történt ugyanis, hogy az elmúlt hónapban kártérítési pert indítottak a Máv ellen. Ez önmagában még nem lenne meglepő egy ilyen szemétdombon, mint a magyar állami vasúttársaság. Az már inkább, hogy a felperesek egy 95 főből álló csoport, akik állításuk szerint a holokauszt túlélőinek és áldozatainak leszármazottai, és a magyarországi zsidók deportálásában betöltött szerepe miatt akarják perelni a Máv-ot.

            Áprilisi tréfának kissé még korainak tűnik, meg nem is vagyok biztos benne, hogy hazánkon kívül ismeretes az áprilisi tréfa fogalma. Bár a felperesek részben magyarok is, tehát biztos ismerik. De a legjobb vicc hogy az ügy nem tréfa. Chicagoban az illinois-i északi kerületi bíróságon 10-cv-00868 ügyiratszámon jegyzik, a bíró pedig Samuel Der-Yeghiayan lesz (ha igaz). „A holokauszt áldozatainak örökösei és közeli hozzátartozói egyebek között azért perlik a MÁV-ot, mert az "tudatosan biztosított" szerelvényeket ahhoz, hogy 1944. márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi gázkamrákba, valamint azért, mert megfosztotta az áldozatokat vagyonuktól és értékeiktől, megszegve ezzel a népirtás tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt. A perirathoz egy olyan fotót is csatoltak, amelyen MÁV feliratú vagonok és előtte emberek láthatók, az aláírás szerint zsidók szállnak be a kocsikba. A kereset szerint a MÁV "pontosan tudta, mit tesz". Csaknem minden szerelvényét éjjel-nappal arra használta, hogy az embereket Auschwitzba szállítsa. A szerelvények üresek voltak, amikor Magyarországra visszatértek. "Az alperes által biztosított szerelvények nélkül több százezer zsidót nem lehetett volna Auschwitzba szállítani" - olvasható az okmányban.” – (forrás: index.hu)

            Ja, és a lényeg, a kártérítés összege átszámítva 1773 milliárd forint!!! Ez kb. annyi mint Bruttó hazai termék (GDP) egy tizenötöd része, ami gyaníthatóan hiányozna egy kicsit a költségvetésből ha ki kéne fizetni néhány nyavalyás zsidónak, akik a „holokauszt” varázs-szóval ismét megpróbálnak lenyúlni egy kis pénzt. Vagy talán a kicsinél jobban is hiányozna.

            Nem kezdem el sorolni hogy miért baromság az egész, az üggyel foglalkozó hírportálok részletesen is kitértek a történelmi és tárgyi tévedésekre, sőt hazugságokra, történészek és jogászok is nyilatkoztak.

De ha pár zsidó úgy gondolja hogy a Máv-ot felelősség terheli ezért, én elgondolkodtam hogy kit lehetne még beperelni hasonló gondolkodással ilyen logikával… Pl pár ezer magyar perelhetné az orosz vasutakat amiért a II világháborút követően hétszázezer magyart hurcoltak a gulágokba (ahonnan mellesleg háromszázezer sosem tért haza). Akkor az kb. kétmilliárd dollár (mai árfolyamon 195 milliárd forint) nem vagyoni kártérítés. Nos? De tudok sokkal jobbat is, ami ráadásul személyesen is érint. 1992-ben egyszer villamoson utaztam, és miután leszálltam a Moszkva téren, verekedésbe keveredtem, ami nagyon komoly lelki megrázkódtatás volt számomra. Mivel a kellemetlenségek helyszínére a BKV járművével mentem, napnál is világosabb hogy ők a felelősek mindenért!!! Kártérítés gyanánt én beérem 1 milliárd forinttal is! Mitől lennének különbek a zsidók, mint a magyarok?