Vasutaskritikus

Régen szerettem vonatozni. A régen legalább 20-25 évet jelent, mint tudjuk az még több szempontból is más világ volt. Az egy dolog hogy kocsim sem volt, de vonatra szállni élmény volt akkor is, hogy az akkori vonatok közt elvétve sem akadt olyan korszerűnek mondható mozdony vagy kocsi, ami manapság azért már nem számít nagy újdonságnak. Az is igaz, hogy akkor még fiatal voltam, nem láttam (nem is kerestem) a vasút árnyoldalait, a vonatozás egyfajta kedvtelés is volt, még akkor is amikor napi szükségből tettem. Azóta sokat változott a vasút, sajnos nem előnyére, és legalább annyit változtak az emberek is, szintén nem előnyükre.

            Pár napja ismét vonatra kényszerített az élet, ezúttal egy személyvonatra a balaton környékén, mely halberstadti kocsikból állt. Talán gáz, de még életemben nem utaztam ilyenen, így annyira nem is bántam, legalább belülről is szemügyre tudtam venni a kocsit. Ami engem illet nem olyan rossz, ha mindig rendesen ki lenne takarítva, beleértve az üléseket is, egészen pofás kis vonatok lennének. Szóval éppen ezen morfondíroztam magamban, amikor az egyik állomáson puffogást hallok a kocsi másik vége felől. Egymás után többet is, majd káromkodás női hangon. Aztán megint puffogás. Aztán léptek dobogása, megint puffogás. Kezdett érdekelni hogy mi történik ott valahol a közelben, úgyhogy felálltam (a kocsi vége felé ültem, majdnem az átjárónál) és elindultam a közelebbi ajtó felé. Közben két női hang beszélget egyre hangosabban, és a vonat is kezd megindulni az állomásról. Ahogy odaérek, látom hogy egy állapotos nő próbálja nyitni a külső ajtót, de nem tudja. Mellette egy másik nő aki szintén nem tudta. Mondja, hogy le kéne szállniuk (mellette még két kisgyerek), de már a másik ajtó is be volt szorulva, szaladnak át ide, de ez is be van, a vállát nekifeszítve próbálta nyitni, de nem ment. Mivel a vonat már mozgásban volt, elsőként visszaléptem és meghúztam a vészféket. Aztán én is megpróbáltam, de valóban elég jól be volt gyógyulva, rendesen oda kellett feszülnöm hogy végre kinyíljon. A mozdony közben többet is dudált egymás után, gondoltam valószínűleg a vészfékezés miatt. A fiatal hölgy leszállt a gyerekekkel, és bár nekem menni kellett tovább, utánuk leszálltam én is, hátha gondja lenne a vasutasokkal. A forgalmista már sétált felénk, és a mozdonyvezető is az ablakban lógott. Végül is a forgalmistának előadtuk a történetet, aki azt mondta semmi gond, már többször előfordult hogy nem nyíltak az ajtók. Ha jól vettem ki, akkor a jegyvizsgálónak előre kellett volna mennie a mozdonyvezetőhöz elregélni, hogy mi az ábra a vészfékezéssel, mert csak úgy nyilván nem indulhat el újra. A jegyvizsgáló éppenséggel nem volt sehol, így a forgalmista indult el a gép felé, a kis család el, én fel a vonatba. Ezután még pár percig álltunk, lehet hogy még a jegyvizsgáló is előkerült valahonnan, de ezt már nem láttam. Elfoglalt az, hogy útban vissza az ülésem felé szemügyre vegyem a többi utast. Ennyi bambán bámuló birkát egy rakáson még életemben nem láttam! Vajon mit gondol egy átlag magyar, amikor látja(!!!) hogy egy terhes nő kínlódik az ajtóval, és csak néz mint a hülye? Ugyanannak a kocsinak két ajtaját se tudta kinyitni, ha nem látták legalább egy tucatnyian, akkor keveset is mondok. Egyiknek se jutott eszébe az ajtók környékén, hogy felemelje a hájas seggét és segítsen, de még annyit se hogy kihajoljon az ablakon szólni, hogy ne indítsák el a vonatot. Csak néz üres fejjel mint a hülye. Bunkók…

A minap munka ügyben Pécsen akadt dolgom, és bár szeretek autót vezetni, ezúttal nem vállalkoztam egy ilyen hosszú útra. Nem mintha számomra lenne megerőltető, csak ebben a kurva nagy melegben, a sok gyengeelméjű, idegbeteg idióta közt, nem volt kedvem levezetni majd négy órát. Helyette inkább vonatra ültem, hogy legalább néha közelről is megszemléljem a magyar csodavasutat.

Nyilvánvaló előítélettel szálltam fel a vonatra, és mint kiderült, nem is alaptalanul. Az odaúton ugyan semmi említésre méltó nem történt, a dolgomat is sikerrel intéztem el, bár többen furcsállották, hogy miért vonattal mentem, hiszen tudják rólam hogy a szomszéd utcába is kocsival járok. A visszafelé vezető út több szempontból is kellemetlen volt. Először is a Misina IC első osztályán baromi meleg volt, semmiféle légjavító (vagy klíma) berendezés nem üzemelt. Ezt még betudtam kis kellemetlenségnek. Aztán egyszer csak a másodosztály felől betámolygott a kocsiba egy részeg barom, és majdnem lehetetlen feladatra vállalkozott, a „vékony” folyosón át akart menni a kocsin a kocsma irányába. Ha már itt tartunk, meg tudja mondani valaki, hogy mostanában miért a vonat végére teszik az étkezőkocsit? Miért nem volt jó helyen az első és másodosztály között? Van rá logikus magyarázat? A barátunkban győzött a szomjúság és átvergődött a cél irányába. Már majdnem el is felejtettem, amikor megjelent és vissza akart menni a helyére. Valószínűleg már az éhezőkocsiban is legurított párat, de gondolt a jövőre is, és betárazott magának az út hátralevő részére. Ami végül feleslegesnek bizonyult, de azt meg nem tudhatta előre. Történt ugyanis, hogy elindult visszafelé, de csak a kocsink végéig jutott, ahol beesett egy ülésbe, és ugyanazon lendülettel kirókázott mindent amit az utóbbi órákban elfogyasztott (csak sört). Hozzá tartozik, hogy utálom a sört, még az üvegben se bírom a szagát, el lehet képzelni, hogy mi volt ott… Szegény vasutas hölgyike azt se tudta mit csináljon, szerencsére volt még pár vasutas akik ott utaztak, és segítettek neki. Pár telefon után kiderült, hogy takarító sehol nincs, semelyik állomáson, csak a keletiben. Csakhogy (ahogy hallottam) így meg nem engedhették volna tovább azt a kocsit. Ugyanis kurva büdös is volt, és bárki bele is léphetett volna. Sőt! A Keletiben is hiába takarítják ki, mivel az ülést is lerókázta a majom, azzal nem tudnak mit kezdeni ott sem. A részeg haverunk viszont sajnos idő előtt leszállásra kényszerült....

Az eset után több kérdés is felmerült bennem. Az első, hogy egy láthatóan kottarészeg barmot miért szolgálnak ki a vonat étkezőkocsijában piával?? Aztán ha leokádott volna, akkor ki fizeti a ruhám tisztítását?? Ha pedig ez miatt nem jutok el egy megbeszélésre, és ezzel elbaltázok egy üzletet, ki kárpótol az elmaradt milliókért? Ezen kívül ez a takarítósdi sem teljesen világos még. Ha nem tudják az ülést rendesen kitakarítani (mert a vissza-indulásig nem tudják), mi van ha azt az ülést már a visszaútra is eladták? Egy mit sem sejtő ember üljön valakinek a hányásában egész úton? Végül pedig, hogy egyáltalán egy ilyen faszt miért kell felengedni a vonatra??? Nincs a Máv-nál üzletszabályzat ami valamelyest szabályozza az utazási feltételeket? Például: „Az Utas a szolgáltatás igénybevétele során tartózkodni köteles a közlekedés biztonságát, a közlekedési eszközök, az utaskiszolgáló létesítmények és berendezések épségét, az utastársak kényelmét és nyugalmát zavaró magatartástól.” Ezt a BKV üzletszabályzatából idéztem, a Máv-nál ilyesmit nem találtam. Ott gondolnak rá, hogy a többi utast ne zavarják, más kérdés hogy ezt ott se lehet betartatni.

A nap méltó befejezéseként már csak hab a tortán, hogy a Körös IC-n sem működött a klíma, de ott legalább nem akartak lehányni. Asszem legközelebb mégis kocsival megyek, legalább megnézhetem azokat a híres földkupacokba fúrt alagutakat az autópályán…

Egyszer már definiáltam hogy kit tekintek hiénának. Most találtam rá tökéletes példát. Aki elad valamit, az többnyire keresni is szeretne a bolton, máskülönben tönkre megy. A tisztességes haszon fogalma elég nehezen körülírható, egy autószalon például száz százalék körüli haszonnal dolgozik minden új autónál, mégsem jut eszébe senkinek tisztességtelenséggel vádolni. Aki meg használt cuccokkal kereskedik, olcsón vesz és drágábban elad, sokan élnek ebből. Természetesen modellekre és vasúttal kapcsolatos dolgokra is lehet szakosodni, más kérdés hogy ebből mekkora haszon nyerhető. Új barátom nagy hasznot szeretne, ezért is árulja huszonnégyezer forintért a Vasúti technika kézikönyv 1-2 kötetét. Először azt hittem rosszul látok, de nem. Ha olyan ritka könyv lenne, hogy a műgyűjtők is csak fehér pamutkesztyűben mernék megfogni, az más lenne. Ha húszezer lenne a piaci ára, és kérne huszonnégyet, az is még belefér. Csak a barátunk kemény 750Ft-ért vette a Teszvesz-en. Így már sokkal inkább azt mondom, hogy menjen a picsába. Még annyi esze sem volt, hogy más nevet válasszon, csak a hülye nem látja hogy mi az ábra… És még meg is sértődik az istenbarma amikor valaki szól neki, hogy kissé talán elszámolta a dolgot. Pedig nem számolta el, tudja ő jól hogy a szart árulja aranyárban, és csak egy idiótát keres aki meg is adja érte. Remélhetőleg nem talál, esetleg valaki linkelje be neki a posztomat!

Ismét csak előkerült Keszthely. Pedig most egy lelkes látogató dicsekedett hogy mennyire tetszik neki, mégis azonnal előkerültek a kritikus vélemények. Eddig azt hittem csak én vagyok akkora szemét, hogy nem rajongok valamiért kötelességből csak mert magyar…

A felmerült észrevételek ezúttal is jogosak voltak (szerény véleményem szerint legalábbis), még ha egyesek szerint nem is fontos hogy a modellépületek közt utak is legyenek. Végül is minek? Nincsenek modellemberek akik modellautókkal kimennének a modellszőlőskertbe, hogy ott modellbort csináljanak. Ha meg mindez nincs, akkor mit tököljünk vele? Csak az idő megy vele, ha mindent pontosan akarunk csinálni. Halkan kérdezném, hogy nem ezt hívják modellezésnek? Tény és való, messze még az az idő amikor a modellemberkék is működni fognak a terepasztalokon, és hétvégenként jól berúgnak majd a modellprésház udvarán. De azért talán nem kéne mindent így. A vasúti kocsikról sem hagyják le a féktuskókat csak azért, mert úgysem azzal fékeznek. A környezet kialakítása ugyanúgy hozzátartozik egy terepasztalhoz, mint maga a vonat. Talán ezért is tűnik olyan puritánnak a keszthelyi asztal, mert a részletekkel nem törődnek. Pedig az, hogy egy tájon fák és bokrok is vannak, méghozzá rengeteg, az bizony nem részletkérdés. Mondani sem kell, nincs rá pénz! Így a legkönnyebb. Csak erre például nem is kéne pénz. Annyit kéne csak tenni, hogy az építők, vagy a főnökük, sétáljon ki a természetbe (amit a kocsiablakból oldalra kinézve szoktak látni), vagy ha egyik sem ér rá, akkor kérjék meg a takarító nénit, hogy egy csomó vadon élő gyomnövényt gyűjtsön össze. Az kis idő alatt kiszárad, lehet alakítani, tartósítani, és be lehet építeni – ingyen!!! A természetben előforduló százezer féle növény megoldja a problémáitokat tisztelt építők! Tudom én, hogy nyafogni könnyebb, de ha már pénz nincs, pótolhatjátok némi kis kreativitással, egy hétvégi kirándulásnak a család kiskorú tagjai is örülni fognak.

Az út és a növények dolga csak két dolog, bizonyára lehetne folytatni a sort, ha közben le nem baszna mindenkit a vasútmodellezők mindenhez értő főtudora. Maga az Ász! Aki mindent tud A-Z-ig! Etwg ismét megmondja a frankót, még akkor is, ha amúgy semmi köze hozzá. Többször fontolóra vettem már hogy ideje szót ejtenem róla is, végül mindig elmaradt. Mégpedig azért, mert meglehetősen ellentmondásos személyiség, legalábbis ami a neten és az újságokból átjön belőle. Az látszik hogy nem ma kezdte, és ha ideje engedi, meg éppen jókedvében van, segít is a tapasztalatlanabb kollégáknak, (meg persze a tapasztaltabbaknak is), ami mindenképpen tiszteletre méltó. Az már kevésbé hogy mindemellett egy arrogáns bunkó, de hát senki sem lehet tökéletes. Ezért még nem is venném a számra, hiszen szabad országban (világban) élünk, mindenkinek jogában áll hülyének lenni, neki is szíve, joga. Néha azonban kivillan a foga fehérje, és akkor látszik hogy tulajdonképpen mennyire lenéz mindenkit. Senki másnak igaza nem lehet, és még csak vitatkozni sem hajlandó. Egyszerűbb úgy hogy: „…és a vitát ezzel lezártam!” Te zártad le?? Hm.. Mostanság az a fő baja, hogy az interneten bizony mindenki meg meri mondani a véleményét. Bezzeg amíg nem volt, addig kuss volt! Most hogy van, csak törölgetjük a zsíros szánk szélét mások munkájába, és ez bizony sokaknak nagyon nem tetszik, de főleg neki is nagyon nem tetszik! De miért is nem? Ki a fasz vagy te etwg, hogy már azt is megmondod, hogy ki mit gondolhat és kivel meg hol ossza meg? Sokan már nem is akarnak etwg-vel bármiféle vitába bocsátkozni, mert úgyis hiába. Amit ő mond, az úgy van! De akkor már hadd kérdezzem meg, hogy végül is mitől vagy te ekkora kurva nagy király? A nagy pofádon kívül mit tudsz letenni arra az asztalra, amire mindig hivatkozol? Mert amiket eddig közkincsé tettél az alig több a semminél, de még azt is kis felbontású képeken, élvezhetetlen minőségben. Erre vered magad?

Sokat látott modellezők, mint te is etwg, azt hiszitek, hogy a modellezés világa egy olyan klub, amibe csak modellépítéssel lehet bekerülni. Aki meg még „semmit nem tett le az asztalra”, jobb ha befogja. Modellépítés nélkül is lehet valakinek jó szeme, meg lehet látni valaminek a hibáit. Akkor ezzel a gondolatmenettel a Mávot is csak az kritizálhatja, aki lefektetett már minimum 200 méter 54-es rendszerű vágányt alépítménnyel együtt??? Vagy ha esetleg valakinek a kezében nem áll jól a csákány meg a lapát, az kiválthatja másfél év retyótakarítással valamelyik ingavonaton? De jó lenne…

Kedves barátaim! Bekövetkezett amit magam sem feltételeztem! Még most is alig hiszem el, és örömkönnyektől fátyolos tekintettel pillogok monitoromra miközben e sorokat írom! Az új kormány megnyitja a vasútvonalakat amiket az a korrupt, szemét maszopos vezetés bezárt!! Van igazság a földön! Imáink meghallgattattak! Vonuljunk az utcákra és énekeljünk örömódákat, gyújtsunk gyertyákat, fogjuk meg egymás kezét, és ünnepeljük az igazság pillanatát!

            Aztán másnap reggel üljünk autóba, menjünk dolgozni, és éljük tovább életünket, mintha ez a megszüntetős rémálom meg sem történt volna! Ami természetesen azt is jelenti, hogy továbbra sem használjuk azokat a tetves mellékvonalakat. Hiszen miért is tennénk? Eddig is jól megvoltunk nélkülük. Most talán kényelmesebbek lesznek rajta a vonatok? Nem. Gyorsabbak? Nem. Pontosabbak? Nem. Tisztábbak? Nem. De azért mennek. Legalább hátradőlhetünk elégedetten, és egy sör mellett nyugtázhatjuk, hogy helyrehoztunk valamit az előző kormány elbaszásából. Nem számít, hogy néhol még biciklivel is le lehet hagyni a pusztában döcögő-billegő studenkákat, a lényeg hogy Fónagy miniszter úr címlapra kerülhessen és elmondhassa: Megígértük, megtettük. Igaz hogy csak öt vonalon indul meg újra a forgalom, de ez már úgysem fér ki a szalagcímbe. Azt ugyan már elfelejtette a miniszter úr is, hogy korábban a Fidesz sem volt ekkora barátja a mellékvonalaknak, hiszen a 2258/1999. Kormány-határozat (Orbán-kormány) 1000 km hosszon mentesítette a Mávot az üzemeltetési kötelezettség alól, miután a Magyar Tudományos Akadémia gazdasági szempontokat előtérbe helyező tanulmánya 342km mellékvonal bezárását, és további 877km felülvizsgálatát javasolta. Persze hogy elfelejtette, ki emlékszik már a múlt évezred csip-csup dolgaira… Fátylat a múltra, hiszen csak előre érdemes nézni! Ha előre nézünk, mit látunk? Nem kell jósnak lenni, mindenki tudja hogy semmi sem fog változni. A vonatok szakadtak maradnak, a pálya se lesz jobb, a cég pedig feneketlenül nyeli tovább a százmilliárdokat. A cég létszáma most 19 ezer körül van, ebből 600 vezető, felsőfokú végzettséget igénylő kb.2000, egyéb felső és középfokú kb. 3300, és ebben még nincs benne 800 irodai dolgozó. Tehát már majdnem a létszám harmadánál járunk, és ezzel még egyetlen vonat sem megy sehová. Hogy a maradék párezer hogy oszlik meg, azt nem tudom, de hogy az egész kurva bagázsnak a felét ki lehetne rúgni azonnal úgy hogy a működés nem kerülne veszélybe, abban teljesen biztos vagyok. Az lehet hogy a maradéknak attól kezdve dolgoznia is kéne, de hát az élet nem habostorta. Esély persze nincs erre sem, a szakszervezetek már akkor is országos sztrájkot hirdetnek, ha szóba kerül hogy mostantól Alsószarfalván a bakter Józsi-bácsi nem utazhat első osztályon a szomszéd faluba.

            Évtizedek óta próbálják gatyába rázni a Máv-ot, de valahogy nem akar sikeredni. Furcsa is lenne ha sikerülne, senki sem érdekelt igazán benne. A miniszter urak nem nyúlnak bele a darázsfészekbe, főleg hogy ez egy varázsfészek, amiből nekik is potyognak a milliók és milliárdok…. Egy megoldás azért lenne. Már ha egyszer egy nap csoda történik, és visszafelé kezd forogni a Föld. Hagyni kell csődbe menni az egészet. A romokon lehet építeni egy valóban működő céget, és ki lehetne takarítani a szart is (lecsukni akit kell). Ezzel kapcsolatban Fónagy mondott már értelmeset is, tavaly egyszer azt találta nyilatkozni, hogy a magyar vasutat már nem lehet tovább reformálni, hanem újjá kell építeni. Gyanítom nem úgy gondolta ahogy én, de iránynak nem rossz. Meglátjuk lesz-e mersze hozzá.